Mottó: Ha túlhalad a tudomány, valójában nem törődik veled senki. Eriggy’ be a hivatalba, állj sorba, mert ha nem, a késedelem újabb kötelezettségeket teremt, amikről lehet, hogy nem is tudsz.

Elgondolkodom. Levelezés a közigazgatási és nem közigazgatási intézményekkel, NAV-okosságok, tartós tár, letöltés, súlyadó és egyéb ügyek intézése, e-papír, e-szja, ilyen applikáció, olyan applikáció, húsbavágó ügyek: áram, víz, gáz, amelyekhez kötelezettségek vannak rendelve, és az ország nagyobbik fele azt se tudja, eszik-e vagy isszák nagy digitalitást. Némely alkalmazások agyonkomplikált förmedvények…

Mit is tett az állam azért, hogy a polgárai nagy biztonsággal tudják kezelni az internetet, megtanulni például a bankolást vagy a kötelező ügyek intézésének elektronikus módját? Magyarországon a KSH adatai szerint 2021-ben lakosságnak 89%-a internetet használt. Hm, 89%-a.

A kérdés már csak az, hogy mire. Emlékszem én mindenféle tablet-osztogatásokra, csak tanulják meg az emberek legalább az alapokat, azt, hogyan kapcsolnak be egy számítógépet, hogyan létesítenek internetkapcsolatot, hogyan csinálnak egy elektronikus e-mail címet, hogyan küldenek el egy elektronikus levelet és hogyan nézhetik meg a választ.. Tök jól hangzik, csak az oktatás volt egy nagy trágya igen sok helyen. Sok esetben a bűncselekmény határát súrolta vagy lépte is át az emberek „tanítása” a projektekben előírtakhoz képest. Írj alá 66 helyen, hozz váltópulóvert, hogy hamarabb lepörgethessük az órákat, mindegy, hogy hol, csak sokan legyetek. Az informatikus végzettségű meg az ablakban. Rettentő buta emberek „tanítottak” rettentő buta embereket, és úgy látszik, az államnak akkor is az volt a lényeg, hogy bizonyítható módon igazolja, itt mindenki tud e-mail címet csinálni. Tipikus magyar mentalitás.

89 százalék ott, ahol minden negyedik ember nyugdíjas, és már felnőtt lehetett, mire hallott arról, hogy a számítógépek mire valók és mi az a szélessávú internet. Persze most sem tudja szerintem a lakosság 99%-a, hogy mi az a szélessávú internet. Én sem. Elektronikus levelet pedig – ex has mondom – jó, ha 60-70% tud küldeni és fogadni.

Persze! A Facebook. Az emberi kapcsolatok elektronikus temetője. Az ismert mindenki előtt, merthogy a képek, a gondolatok cseréje azt a képzetet kelti az emberekben, hogy fontosak ők is. Az unoka „megcsinálja” a telefont, lesz messenger, még élőben is tudok beszélni a nem Magyarországon élő rokonaimmal, látom, hogy mikor kinek van családi ünnepe, és tudok még szörnyülködni is másokon. Sőt hős is lehetek! Beszólok a miniszternek meg mindenkinek, aki nem tetszik. Élek. Vagyok. Lassan üres a hűtő, de kevesebb is elég. Internetfüggő vagyok.

No, itt álljunk meg! Szerintem a magyarok igen nagy száma nem internetfüggő, csak egy-egy alkalmazás függője. Különösen a közösségi média függője, ami jól jön az államnak: kiereszti a gőzt a hülyéje, és lusta lesz tüntetni. Ez így igaz. Most ide tegyünk pontot. Felesleges ecsetelni azt is, hogy a közösségi média sem ingyenes. Mesterséges intelligenciák gyűjtenek rólunk adatokat, vásárlási szokásainknak megfelelően dobják fel a reklámokat, megismernek minden adatunkat és kapcsolatunkat. Valamire való helyen már vannak internetfigyelők a rendőrségen, a vállalatoknál és minden magára valamit adó nagyobb cégnél. Az önéletrajzunk alapján megtalálnak, és mire bemegyünk az állásinterjúra, már el van döntve, hogy kellünk vagy sem. Teljesen idegen emberek mondják meg, hogy ott lehetünk-e Facebookon vagy sem, bármikor fizetőssé tehető, bármikor beszüntethető és az állam is vajmi kevés hatást gyakorolhat rá. Pedig a függőség nagy dolog.

A magyar államot megtestesítő Fidesz-KDNP-kormány is igen durván használja az internetet. A médiabirodalmát most hagyjuk. Mindenki tudja, szinte egy kézben az egész. A mi pénzünkből ad fel egybites hirdetéseket, és valamire való kormánypárti politikus – mint például a mindig futó Benevutó lóti-futi Lavrov-díjas, szerintem hazaáruló Szijjártó Péter – állandóan posztol arról, hogy ő mit csinál. Szijjártó esetében én azt látom, hogy a népszerűsítés mellett szemfényvesztést is csinál a fickó. Ő a munka hőse, szinte alig van Magyarországon, nem törődve a családdal (amelyik azért gazdagszik szépen), mindent megtesz, ami tőle telik. De ki várja ezt el? Ki várja el, hogy állandóan fényezze magát, amikor a hátsó szándékokat is jól lehet sejteni…? A Facebookon visszanézhető szinte minden. Az M1 híradó is, ami számomra maga a szellemi nyomor, a goebbelsi propaganda rettenetes csatornája a világra. És persze, hogy megnézem, mert egyébként laikus módon hogyan érvelhetnék a „tűagyúság” ellen… Egy biztos, a Fidesz barátja a Facebook! A szellemi sötétben tarthatja vele a nép nagy részét.

Leragadtunk a Facebooknál. Mint mindenki. Térjünk vissza ahhoz, hogy egy nagy kamu, hogy akinek ügyfélkapuja van, az el is igazodik a közigazgatás útvesztőjében vagy a NAV oldalain!
Kinek van internetje? Bár a szolgáltatás szinte mindenütt elérhető, én sokallom ám a 89%-ot! Ugyan már, ugyan már! Nem szaporítom a szót. Jó, ha a magyarok 40-50%-a képes a Facebookon kívül másra is használni az internetet. Ne tereljünk már! 50 felett alig vannak, akik be tudnak pötyögni egy levelet, és el is tudják önállóan küldeni a megadott helyre!

Ehhez képest sok-sok milliárd forint tűnhetett el a sunyi emberek feneketlen zsebében, amiből tényleg fel lehetett volna építeni egy igazi internetes társadalmat. (A tyúklopás megítélése egyszerűbb, meg a falopásé is, nem igaz?) Persze, hol? Ahol a fasiszta fideszdiktatúra lemondott kb. 3,5-4 millió magyar emberről? Ugyan már, ugyan már! Akinek muszáj és tényleg van internete, számítógépe és programjai, autodidakta módon kénytelen megtanulni az alapokat, a többi csak kamu.

…és tudják miért untattam magukat ezzel az egyébként igen drága témával – tudva azt, hogy egy tyúklopás sokuk számára sokkal érhetőbb és elítélhetőbb ügy -, mert az e-papír nem őrzi meg az elküldött leveleinket, és kutattam, hogy hátha mégis megvan valahol… A NAV-nak az applikációján küldött levelem úgy eltűnt, mint az aranyóra (sehol semmi nyom), meg mert az ügyfélkapus jelszómat félóráig kerestem. Nálam lehet, hogy a bőség zavara működik, dobom el az agyam a sok bonyolult e- ügyintézéstől. De vajon mit tehet az az ember, aki kevésbé képzett, kevésbé kutatja az internetes ügyintézés lehetőségeit, és bár ügyfélkaput valaki csináltatott neki valamilyen ügyhöz, de fogalma sincs, hogy mikor keletkezik kötelessége, amiről az állam nem küld neki eredetben postai úton levelet. Lassan posta sincs..

Anomáliák. Nagyon komoly anomáliák és ne feledjük, tolvajok kezében van az ország. Jobb lenne jobban figyelni arra az internetre, no! És tessék: kb. itt tartunk az okosok szerint. Tessék elgondolkodni: tényleg itt tartunk? Tessék ezt letölteni (már ha tudja mit jelent ez): NEMZETI DIGITÁLIS ÁLLAMPOLGÁRSÁG PROGRAM. Ha nem akar letöltögetni, akkor inkább olvasson egy kis hírt: Elfogadta a Kormány a Nemzeti Digitális Állampolgárság Programot.

Most tessék elgondolkodni, hogy hol tart ebben a programban a magyar nép apraja-nagyja!

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)