Több dolog foglalkoztat épp Debrecen kapcsán. Egyfelől aggodalom van bennem, másfelől hála is. Mondják sokszor a millió munkalehetőséget Debrecenben, ám azt érzem, valahogy mégis nehéz megragadni ezeket. Itt vagyok két diplomával a zsebemben (bölcsész, filozófia mesterképzéssel), ám ha megpályázok egy állást, akkor nem feltétlenül kapok még visszajelzést sem. A barátokkal beszélgettünk erről, s ugyanezt hallom tőlük is. Akkor hogyan is van ez? „Maradjanak Debrecenben az egyetemisták!” – hirdetik errefelé, amit célul is tűztek ki a város politikusai, meg hogy képezzünk jó sok mérnököt, mert jön a BMW, mindez oké, de sokan a másféle diplomájukkal hol helyezkednek el itt helyben?

A másik dolog ami számomra igen furcsa, és persze, hogy foglalkoztat, az a jelentős bérkülönbség egyes diplomás szakmák között. Van egy barátom, ő orvos, és vele elbeszélgetünk erről a témáról is olykor. Elmondta, hogy ő másfél éve rezidens, vagyis azóta van benne az egészségügyben, immár dolgozóként, nem tanulóként, s a többszörösét keresi annak, mint néhány másféle felsőfokú végzettséggel rendelkező, sok-sok éve szakmájában dolgozó magyar. Szóval szerintem ez az alulfizetettség az egészségügyben, amit mondanak jó páran, relatív dolog. Egy másik orvos barátom, aki 15 éve belgyógyászként van a pályán, s azt mondja, hogy eddig elég rosszul keresett, de most, hogy felemelték a bérét, még mindig nem olyan jó, alig keres 7-900 ezret.. Értem én, hogy 7 évig tanult, ráadásul orvos, aki gyógyít, de a tanár, aki mondjuk 5 évig tanult, s mégis 150 ezer forintból kell megélnie a pályája kezdetén, az mihez kezdjen ezzel a helyzettel?

Ugyanakkor van jó érzés is bennem konkrétan Debrecen kapcsán, ami a sportoláshoz kötődik. Nem feltétlenül a városvezetéshez, magához a városhoz.Bbár elég nehéz itt megélni egyeseknek, az viszont tetszik Debrecenben, hogy elég jó sportolási lehetőségek vannak, akár ingyenesen is. Ott van például a DEAC-on vagy az Oláh Gábor utcán is a futópálya, ha klasszikus, jó minőségű 400 méteres pályán akarsz futni, s nem kell érte fizetned. Vagy például a Debreceni Egyetemnek van egy saját úszóklubja, ahol én is tartok edzéseket, s oda bárki, aki az intézmény hallgatója bejelentkezhet ingyen, sőt az egyetem támogatja azzal, hogy ugyancsak ingyen ad pályát a sportuszodában. Ezen kívül a Mozaik Med Sportegyesület is ingyenes lehetőséget nyújt azoknak, akik szeretnek futni, miközben segítséget kapnak edzéstervek formájában is. Akit érdekel, egyszerűen eljön szerdánként délután 6 órára a Nagyerdei Stadion elé (sehol sem kell előzetesen bejelentkezni), ahol gyülekezünk, és hajrá! Mindenki, aki igényli, kap egy futóedzést, amit életkorának, egészségi állapotának megfelelően tud teljesíteni. Erre bárki eljöhet, nemcsak egyetemisták.

Aztán ott vannak a szabadtéri kondiparkok. Én, mint a Spartan terepakadályfutás (régebben Spartan Race volt, de nevet váltott) lelkes híve és résztvevője például igencsak kedvelem azokat a parkokat, ahol kötélmászni is lehet, hiszen ez a viadal egyik eleme. Igaz, ilyen lehetőség nem mindenhol adott.

Szóval igazából most bennem ilyen kettős érzések vannak Debrecent illetően, hiszen szenvedélyem a sport, s ebben megtalálom a számításomat, ám ami a munkalehetőségeket illeti, aggódom.