Nem új a hír, hogy Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházása valósul meg Debrecen város déli ipari övezetében, a megvalósítás előtt azonban nem kérdezték meg az érintett lakosokat a fenyegető környezetkárosító hatás, illetve az egészségügyi kockázat ellenére sem, hogy szeretnék-e, ha megépülne a gyár. A lakosság egészséghez, illetve egészséges környezethez való jogára való tekintettel ilyen beruházásokról döntést hozni a helyi lakossággal való előzetes konzultáció nélkül márpedig nem helyénvaló. Jogellenes, sőt nemzetközi jogot sért.

Egy szűk – hazai politikai és külföldi nagyvállalati – érdekkör álma tömegek rémálmává lett

A CATL hazánkban kívánja elindítani a második európai üzemét a németországi után, ezért a gigaberuházás néven elhíresült „ármány” több mint 221 hektárnyi földterületet kebelezett be magának. A debreceni akkumulátorgyár kifejezés egyébként nem egy üzemet takar, ugyanis több gyár klaszteréről beszélünk a debreceni déli ipari park területén. A gyárcsoport hatása bár a környezetvédelmi hatóság perspektívája szerint csak a környezeti terhelés mértékében merül majd ki, az érintettek úgy vélik, az akkumulátorgyártás számos szociális és infrastruktúrát érintő problémát is fel fog vetni.

A megélhetési válság fokozódásával is számolhatunk?

Habár a hazánk területén lévő, magyar tulajdonban lévő termőföldek elemi biztonságot kínálhatnának a helyi gazdaság és az élelmiszer-ellátás szempontjából, ezért védelmük és megtartásuk fontos szereppel bírna a fenntartható fejlődésben, a döntéshozók mégis eltékozolják őket.

„Minden jelentősebb beruházás során, így az akkumulátorgyártásnál is a zöldmezős beruházások helyett csak barnamezős beruházásokat szabad engedélyezni. Nem elfogadható az a hazánkban jelenlévő gyakorlat, hogy kiemelt beruházásra hivatkozva enyhítenek a környezetvédelmi előírásokon, valamint a helyi lakosoknak nincs lehetőségük beleszólni abba, hogy hova telepítik az akkumulátorgyárakat, melyek felállítása sok esetben környezetpusztítással jár” – írta az érintett helyi lakosok aggályaira reagálva levelében a Greenpeace.

A debrecen déli ipari parkba tervezett akkumulátorgyár felépülése elleni törekvések előremozdításában példátlan összefogás vette kezdetét a természeti erőforrások megőrzése, a várható negatív társadalmi hatások mérséklése, az emberek egészségének, a jövő generációjának védelme érdekében. A tüntetések, demonstrációk egymást érik. Az emberek hallatni akarják a hangjukat, hogy a jövőjüket meghatározó, mégis nélkülük meghozott döntésekbe beleszólhassanak.

Rendszerszintű problémák kerülnek felszínre

„Az egyébként védett 40 aranykorona feletti, csernozjom típusú magyar termőföldre, akkumulátorgyárat építeni az esetleg nem anomália? Az ökológiai hálóban is benne lévő területre betont önteni, mert nem védi jogszabály, az nem anomália?” – kérdezte egy tüntetésen elhangzó beszédében az összegyűltektől Kozma Éva, aki a felszólalását arra fűzte fel, hogy Papp László, Debrecen polgármestere egy nyilatkozatában anomáliának nevezte a tiltakozásokat.

A fenti gondolatok tudatában nehéz eltekinteni attól, hogy Magyarországon akkumulátorgyárak vagy egyéb ipari beruházások épülnek olyan területeken, ahol nem lehetne, illetve ahol az ipari tevékenység negatívan befolyásolja a környező termőföldek minőségét is.

Történt-e vállalás bárminemű kötelezettségre környezeti kárelhárítás terén?

Az ipari tevékenység előmozdítása céljából a CATL által megvásárolt területen az alapozás már elkezdődött. Az érintett környezet esetén felmerül a kérdés, hogy hogyan kerül a kár helyreállításra amennyiben a cég a tevékenységét a jövőben befejezi vagy esetlegesen még a gyártási tevékenység megkezdése előtt eláll az építés befejezésétől az egyre erősödő civil tiltakozások miatt?!

„Szeretném tudni, hogy a már lerakott betont és egyéb anyagokat milyen módon, és mennyi idő alatt fogják eltávolítani a területről, illetve ez mennyi ideig fog tartani? A környezetvédelmi hatástanulmányból nem derül ki, hogyan kerül helyreállításra a termőföld minősége” – fejtegeti aggályait a mikepércsi anyukák egyike.

Az akkumulátor nagyhatalommá válás problémája mentén kirajzolódni látszik, hogy a magyar termőföld olyan értékes hazai erőforrás, amelyet meg kell védeni. A termőföld minősége ugyanis kulcsfontosságú a fenntartható mezőgazdasági termelés szempontjából. Az akkumulátor iparági stratégia azonban ezzel szembemegy.

Tény, hogy a CATL beruházást illetően számos előnyt ígértek a régió számára és a világ legnagyobb elektromos járműakkumulátor-gyártójaként, a kínai üzem érdemi lehetőségeket is biztosíthatna a debreceni és környékbeli lakosok számára, jelenleg mégsem hozott mást magával, mint létbizonytalanságot és egyre nyomasztóbb stresszfaktort az érintett családok életébe.

„Tőlem legalább 20 évnyi, a családunkat érintő tervet, az álmunkat akarják elvenni, feláldozni a nemzetgazdaság oltárán. Bocsánat, hogy nem vágok hozzá jópofát!” – mondta Pintye Andrea, mikepércsi aggódó családanya, aki úgy érzi az otthonuk biztonsága veszélybe került és az állam hátbatámadta őket.

Menni vagy maradni?

Sokan foglalkoznak a költözés gondolatával. Lemondóan nyilatkoznak: „úgyis megépül”, „nincs értelme küzdeni”. Akik azonban hisznek az együttműködni képes közösségek erejében, azt vallják ez az attitűd az előrelépés és a változás ellen dolgozik.

„Most kell cselekednünk, hogy megelőzzük a visszafordíthatatlan károkat, amíg nem késő. Nem emlékezhetnek ránk úgy, mint arra a generációra, amelyik csak állt és nézte, ahogy a környezet és a haza pusztul. Fogjunk össze és változtassunk!” – érvelt egy mikepércsi nagymama, aki négy unokája jövőjét félti.

Amint az a fent írottakból is kiderül, Mikepércs közössége elhatárolódik attól, hogy az otthont adó környezetük akkumulátorgyár gyarmatként funkcionáljon. Minden lehetséges eszközzel tovább küzdenek az akkumulátorgyár megépülése ellen, mert korszerűtlennek találják a környezetvédelmi hatósági eljárás metódusát, így jogellenesnek a meghozott engedélyező határozatokat. Véleményük szerint a környezetpolitikának felelősségteljesebben kellene a hosszútávú és távlati szemléletet alkalmazni a stratégiai döntésekben. Céljuk, hogy az alapvető emberi és alkotmányos jogok érvényesítésén keresztül az életük veszélyeztetését és életminőségük romlását megakadályozzák. Reményekkel felvértezve állítják: az együttműködés képessége egy hibákkal és érzelmekkel teli, de annál emberibb folyamat – lépések sorozata –, ami bátorságot, kitartást és kreativitást igényel.

Közös erővel az egészséges környezetért, a döntés jogáért, a családok biztonságáért!

A fenntartható jövőt szem előtt tartva kiemelt jelentőséggel bír, hogy az emberek érdekei ne sérüljenek a különböző nézőpontok szerint kockázatos beruházások miatt, ezért a mikepércsi családok országos összefogásra és határozott lépésekre invitálják mindazokat, akik azon a véleményen vannak, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a hazai természeti erőforrások ne vesszenek el átgondolatlan iparosítási törekvések miatt. A hiteles szakmai érvekre építenek, mert úgy vélik erre nem csak a környezetvédelem okán van szükség, hanem mert az aktív párbeszéd hozzájárul a közös társadalmi érdek védelméhez.

(A fenti írást a mikepércsi anyák juttatták el a Debreciner szerkesztőségéhez, kérve a megjelentetését.)