Mottó: Nézd csak meg az embereket, az oly tiszta és igazságos háborúikat, a pénzügyi rendszerek ciklikus összeomlását, a profithajhászok cinizmusát, a politikusok ostobaságát és gátlástalanságát, a vallási vezetők perverzitását, és ne dumálj nekem határokról! Frank Schätzing

Ó, szent gátlástalanság,
Ékköve hazánk népei kifordult jellemének,
Mely nyelv merne ma már versenyezni véled?

Oly sok idő múlt el a fényességes vezér diadala óta, hogy kérges szívünkben mindegy már a nóta,
Ők vannak, mi majd talán leszünk; addig is főispánt, vármegyét, csendőrséget nekünk!
Legyünk Európa darutollas rémálma,
A magyar lesz a legkülönb, akárki meglássa!
És ha ez nem lenne elég, a királycsináló EU-t alakítsuk át,
Még több degenerált üljön ott, de azok legyenek csak mind miénk, s nem másé,
Hogy kutyabőrös világunkban mulasson a paraszt,
Csörögjön pénze, aranya,
Új világrendünkben a tahó legyen országunk raja.

Visszanézek messzire, mit látna egy Deák, mit gondolna egy Széchenyi,
Dübörögni érzem a talajt,
Sírni benne az embert,
Ordítani a mélyben:
Miért nem zavarjátok már el, miért nem?

Mert nem lehet. Mert nincs ki!
Megváltozott a lélek, megváltozott az ember.
Olyan, mint becsület vagy tisztesség magában már nincs,

Magyar magyarnak van ellene,
Milliók lelkét tapossák, meglopják őket szüntelen,
Mának élő újgazdag gazok,
Kiélt, új kalandra vágyó,
Hűbéresei egy furcsademokráciának, ahol élhet talán az ember,
Csak arra „kérik”, hogy erkölcseit dobja el, …és megteszi.
Ha kell esküszik arra is, ami ellen küzdött, gátlásait legyőzi a pénz.
Érveit elmossa a szégyen. Biodíszlet, semmi más!

Maffiózó állam, maffiózó állam, szlogengyártó magyar betegség, hülyítés mesterfokon,
Gyűlöld, gyűlöld, akkor is, ha rokon,
Én vagyok a kedvesb a pénz, a hatalom, az uralom!
Lantod se pengesd!
Tőlem félj, ne apádtól, egy perc alatt eltaposlak,
Te leszel alázott eszközöm.
Ne merj szólni,
Mert két kézzel üttetlek agyon, agyadat végül úgy is kimosom!
Azonban, ha úgy akarom, holnaptól király lehetsz.
Többezer embert adok, tégy velük, amit akarsz,
Sanyargasd őket, majd adj nekik kicsit, aztán még kevesebbet,
És pórázon fognak közülük pitizni a gerinctelenebbek.
Vedd magad alá őket,
Utána már ők fogják alázni neked a sokszáznyi százszor gyengébbeket.

Ez legyen sorsod!

Olcsó játék, de megéri,
Te gazdag leszel, szolgálóm, ők pedig senkik,
Erkölcstelen dzsentrik, részeg értelmiségei e világnak, lejárt lemezek, idealisták,
mi pedig a kommunistákból lett profán-parasztok,
akik azt tesszük, amit csak akartok,
Ha az jó nekünk..

Ne, ne, ne tovább!
Hagyd abba! Hagyd abba! Ne gondolkozz!
Ne teríts tűagyúaknak táptalajt, maradj csendben, hallgass.. – mondja az értelem, veszíts gerincet, sodródj az árral (akkor csak nem lőnek újra bele)!
Hallgass! Sőt, pitizz!
Mit neked már a történelem! Túl vagy rajta! Az őrületben ne keress logikát!
Pitizz!

Hömpölyögsz, ó szent gátlástalanság, hömpölyögsz megint, magaddal sodrod népemet,
Hogy himnuszunk kitartson még soká,
Jellemünk formálod, mely túlélésünk záloga e gaz helyen,
Mindegy, hogy kacagányban vagy öltönyben harácsolunk,
A lényeg a hatalom. Az uralom mások felett, ha hűbéresként,
Hát legyen!

Cinikus kivéreztetése annak, aki mást gondolna rólad, mert te vagy az új eszme alapja;
„Senki se számítson, lejtsen a pálya, guruljon a labda. És legyen szotyi..”

(Az írást az Orbán Viktor közösségi oldalán talált fotókkal illusztráltuk.)