Mottó: Minden általad szeretett dolgot, még a legnagyobb és legkulturáltabb civilizációkat is elsöpörhetik annak adományaira érdemtelen emberek. Douglas Murray

A közösségi médiában közzétettem egy posztot a 2021. november 23-án, az M1 televízió 8:48 órakor kezdődő „Vírushelyzet Európában” elnevezésű műsorában általam kiemelt elhangzottakkal kapcsolatban, amire szinte nem is reagáltak az emberek. Azonban füstölt a poszt az oltásellenesek és oltáspártiak között. Olyan mérges lettem, hogy két barátomnak is letiltottam a hozzászólás lehetőségét. Érdemi gondolkodás szinte nem is akadt a poszt alatt, csak a „szent meggyőződés” végtelen és egymás meggyőzésére alkalmatlan okoskodás.

Közben olvasgatva a híreket, még csak időm sem volt mélyebben elgondolkodni azon, hogy az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje három roma ember számára biztosítana parlamenti képviselői helyet. Nem ment. A Nagy Cigány politika New Deal megismerése elmaradt, bár láttam már képeket, ahol igazi ősellenségek ültek le egy asztalhoz valószínűleg „előre kiosztani” a befutó helyeket. Zömében olyan cigány emberek, akiket eddig sem tartottam túl sokra. Parlamenti képviselői hely, az kéne nekik! Mondjuk, Farkas Flóriánnál valószínűleg többet beszélnének, de kell az nekünk, cigányoknak, hogy kegyelemkenyéren bekerült cigány díszpintyek osszák az észt még a parlamentből is? Első blikkre hányingerem lett még a gondolattól is, hogy a saját jogú politika kialakítására teljesen alkalmatlan cigányok versenyezni fognak mások kegyelméért. Kiégett versenyzők, néhány értelmes új arc és a gerinctelen civilek. Az kell nekünk! Újabb 30 év semmi! Az!
No, de most hagyjuk is a „cigány témát” (majd kibeszélem a jövő héten), térjünk vissza arra, hogy mi is volt az, ami megütötte a fülemet ebben a „Vírushelyzet Európában” című műsorban.

Meg kell, hogy mondjam, én úgy érzem, hogy az emberek mostanában csak a rögeszméiknek élnek! Egyre kevésbé vannak a komoly gondolkodásra kényszerítve. Különösképpen igaz ez, ha az életünkről, az életvitelünk megváltoztatásáról van szó. A propaganda, a pro és kontra befolyásolás megfosztja őket a józan gondolkodás művészetétől. Nem érintve a számomra most érdektelen, nem a témához tartozó érveket, megismétlem a kedves olvasóknak azokat a mondatokat, amiket 2021. november 23-án Magyar Lovrics Mirjana a szlovéniai Lendváról tudósított az M1-es koronavírus-körképben. Nem idézek pontosan, hallgassák vissza őt, magát legalább 3.22-től 3.58-ig itt:

Ami érdekesnek tűnt számomra: „a szlovén kormány úgy döntött, hogy most egy kártalanításai rendszert javasol, mely szerint 60 000 euróban részesülnének azok, akiknek az életfunkciói az oltás következtében komolyan és maradandóan károsodnának, halál esetén pedig a családtagokat 10 000 illetve 20 000- euró kártalanítás illetne meg. A kormány tehát így akarja helyreállítani a koronavírus ellen védőoltásokkal szembeni bizalmat.”

Szívesen elméláztam volna azon, hogy mit jelent a társadalmi szolidaritás egy világjárvány idején!


– Fizessen a kormány legalább temetési segélyt annak a hozzátartozónak, aki igazoltan koronavírus elleni oltás szövődménye miatt halt meg, vagy ne fizessen?
– Adjon a kormány kártalanítást vagy ne adjon annak, aki igazoltan a koronavírus elleni védőoltás szövődménye miatt lett maradandóan egészségkárosodott?
– Legyen a koronavírus elleni védőoltás előtt gyorsteszt, vagy ne legyen?!

No, ezek az egyszerű, de húsbavágó kérdések, egyáltalán nem kötötték le a kommentelők figyelmét! Egyetlen, számomra diplomás birka volt, aki azt mondta, hogy „Gondolkozz, ember! Ki fizetné ki ezeket a kártérítéseket? Te meg én! Nem az államnak kell felelősséget vállalni, hanem a gyártónak. És vállalják is! No, nem közvetlenül a károsultnak, hanem a gyógyszerhatóságnak. Felém az oltást beadó orvos tartozik felelősséggel, ha bizonyítom, hogy az általa beadott oltástól haltam meg. Az orvos szegte meg az esküjét.”

Szerintem ez a tökéletesen tipikus magyar mentalitás. Nem a megoldáson töri a fejét, hanem hárít, okosakat mond, amivel az érintett egyébiránt nem megy semmire. Nem szolidáris, csak okoskodó. Mintha a milliónyi éppen lejáró szavatosságú, de ingyen nem adott tesztet, a sokezernyi lélegeztetőgépet, a sok-sok kicsi ampullát (amit mostanában el-elajándékozgat kedves kormányunk) és sok-sok egyéb mást nálunk Orbán Viktor és kormánya finanszírozta volna, és nem ő, a kisember, megannyi más kisemberrel együtt, akiket együtt a népnek szokás nevezni!

Beteges, hogy mennyire elbutultak az emberek. És azonnal támadnak! És én vagyok a hülye, aki elgondolkodik azon, hogy a világjárvány idején – amikor sokkal több a tragédia, sokkal több haláleset történik – hogyan lehetne igazságosan megoldani, hogy az érintett hozzátartozók, az érintett családok valamiféle önműködően járó, nem túl bonyolultan igénybe vehető segítséget kapjanak a bajban! Hogy lehetne megoldani jogi szempontból egyszerűen és visszaélésekre okot nem adva például azt, hogy az orvos megállapítsa: „X.Y. szervezete rosszul reagált a védőoltásra, ezért meghalt vagy maradandóan károsodott az egészsége, tehát egyszeri támogatásra jogosult”.
A többi ellátórendszerbéli dologtól függetlenül? Mit szólnának ehhez azok, akiknél a családban más volt a hozzátartozó elhalálozásának az oka? Mit szólna ez az ország, ha azt mondanám, hogy a világjárvány idején minden kórházban elhalálozott embertársunk hozzátartozója kapjon 200 ezer forint temetési segélyt? Függetlenül bármi más közigazgatási lehetőségtől! Lennének-e érvek és ellenérvek, vagy csak köpködés a másikra, és „igen, de” érvek össze-vissza. Vannak ebben az országban még döntésképes és észelvűen gondolkodó, de nem kormánypárti emberek?

Miért érdemes tüntetni? Azért, mert oltásterror van, vagy oltatlanok elleni ellenszenv miatt, avagy pediglen azért, hogy a bekövetkezett tragédia idejére legyen egyértelmű és visszavonhatatlan segítség a bajban érintett polgártársainknak?
Ha vitatkozni akarnak a témáról, akkor itt az alkalom a Debreciner Facebook-oldalán. Hadd moderáljanak már ők is egy kicsit! 🙂

A három főcigány főmagyarok általi kiválasztásának történetére majd a jövő héten visszatérek! Elkésve nem vagyok, még nem választották meg a három cigány „apolitikus politikust”. Hídvégi. B. Attila Romák a hintában címmel már írt róla, de mindenkinek más a lényeg. Megér egy misét majd az is, amit én írok! Előrebocsátom, egyébként szégyen erről még beszélni is, pláne megélni és/vagy taposni a helyekért! Írni azonban kell róla, mert lehet, hogy 60 év múlva hősöket faragnak a gerinctelenekből, és akkor talán érdemes lesz elővenni a Debreciner.hu-t, hogy ez a tökkelütött Horváth Feri mit is írt? Hogyan látta a világot? Mennyire nem tartotta hősöknek azokat, akikből az aljas politika kreált cigány politikai díszpintyeket?

Ne feledjék, én nem újságíró, hanem jegyzetíró vagyok! Nem kell rám haragudnia senkinek. Felesleges. Azzal nem ér el senki semmit nálam. Egy-két csípős vélemény vagy kritika pedig vagy férjen meg a tarsolyban, vagy vonuljanak vissza a drága közszereplők a családjaik körébe, mert oda semmi közöm!

Kellemes hétvégét és jó egészséget kívánok Önöknek!

Olvassanak Debrecinert, mert megéri! Ugyanis még szabad!