A Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára (múlt) pénteken maga is óvatosan fogalmazott: „György István az MTI-nek az oltási akcióhét iránti várható érdeklődésre vonatkozó kérdésére azt mondta: nem mer jóslásokba bocsátkozni, fontos, hogy minél többen jöjjenek.” (koronavirus.gov.hu) Mindenesetre, biztos, ami biztos, egy oldalvágással azért megerősítette a kormány hivatalossá vált filozófiáját, miszerint azok, akik nem oltakoztak és emiatt (súlyosan) megbetegszenek, azok leginkább magukat hibáztathatják. „Az oltási folyamat lelassult Magyarországon, elértük a 6 millió oltottat, szeretnék, ha a járvány felfutó időszakában az oltás fontossága egyre jobban tudatosulna azokban, akik még nem éltek annak lehetőségével – közölte.”

Hogy valójában mitől és mikortól lassult le, arról ő is, ezúttal is diszkréten hallgatott. Igaz, nem lenne életszerű a tágabb magyar kormányzati kör egyetlen tagjától sem elvárni, hogy a valóságos válságfolyamatot őszintén és reálisan elemezze.

Valójában mindenképpen hiba volt a nyár eleji központi lazításokkal azt az érzést kelteni hazai honpolgárok millióiban, hogy végleg sikerült a járvány hazai attakját megállítani. Alighanem akkor kellett volna nyugodt körülmények között, jó tervezéssel, határozottan felkészülni a szakma által már akkor előrevetített negyedik hullámra. S arra alapozni a hivatalos propagandát, hogy ősszel a járvány visszatér. Akár a nyaralási szezonban emlékeztetni azokat, akik még nem oltatták be magukat vagy csak egy oltást kaptak, azt is túl régen, miszerint pár hónap múlva létkérdéssé válik számukra, hogy idejében megkapják a vakcinákat. Mint láttuk, a kormányzat nem vállalta nyári „hangulatrontást”. Helyette olyan látványos intézkedéseket hozott és rendezvényeket szervezett, amelyek mind azt sugallták, hogy immár ismét minden ugyanúgy folyik tovább életünkben, mint a járvány előtti időkben. Önmagában ez is felelőtlenségre vall.

Ám csökkenthető lett volna a hatása, amennyiben fenntartják a tömeges oltakozás propagálását és korábbi logisztikai szerkezetét. Talán nem kellett volna ekkora mértékben áttérni a készenléti oltóhelyekre, aminek eredményeként néhány nagy oltópont maradt Magyarországon. „A továbbiakban azonban nem ésszerű fenntartani a jelenlegi oltási rendszert, ezért úgynevezett készenléti oltási rendre állnak át. Ez azt jelenti, hogy néhány oltóhelyet fenntartanak, és aki akar oltakozni, annak oda kell mennie. Tehát nem lesz elérhető a vakcina a háziorvosoknál.” (Orbán Viktor, a Kossuth Rádió, 2021. június 4.)

Árulkodó a miniszterelnök mondata az oltóponthálózat felszámolásának veszélyéről. „Orbán Viktor ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy aki most még oltatna, az amilyen gyorsan csak lehet, tegye meg, mert később több vesződéssel fog járni.” Vagyis maga is előrevetítette, hogy a kisebb-nagyobb zökkenőkkel járó, de jelentősnek nevezhető napi oltásszám jelentősen csökkenni fog. Hisz körülményesebbé, kényelmetlenebbé vált a beadás az egyén számára, s többeknek akár alig megközelíthetővé vált a legközelebbi oltópont. Igaz, jórészt az oltatlanokra hárította a felelősséget: „A miniszterelnök szerint most már mindenkinek a maga felelőssége, hogy beoltatja-e magát, a kormány megmentett annyi életet, amennyit lehetett. 2,5 millióan vannak, akik nem regisztráltak jelenleg még a koronavírus elleni oltásra, akik miatt nem indokolt a mostani oltási rendszert fenntartani – ezzel indokolta péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök, hogy miért változtatja meg a kormány ígérete szerint hamarosan az oltási rendszert.”

Ezen a héten tehát a korábbi oltóponthálózat gyakorlatilag visszaáll, hisz 101 helyre várják a reménybeli érdeklődőket. S ami fontos, az érvényben lévő bürokratikus akadályok (regisztrációs rendszer) mellőzésével. Sokak tapasztalata szerint egyébiránt – ezt tanúsítják a közösségi oldalak – a jelentkezéskor megkapott időpontokat és oltóhelyiségek számmegjelölését az utóbbi időkben Debrecenben sem nagyon vették figyelembe. Voltak, akik jól jártak azzal, hogy azonnal fogadták őket, ha a megkapott időpontnál előbb érkeztek. Mások, mint korábban az egyik debreceni oltópontnál álló sorról készült felvételünk illusztrálta, valamilyen okból számottevő várakozásra kényszerültek a harmadik oltásuk felvétele előtt. Holott nyilván ők szintén megadott időpontra érkeztek. A tapasztalatait megosztó több debreceni bejegyzése szerint gyakorlatilag nem volt jelentősége a regisztráció során kapott megjelenési adatoknak. S ez az oltópont helyszínén tapasztalt rugalmasság sokszor nagyon felgyorsította a megjelentek ellátását. Ugyanakkor az sem volt kivételes eset, hogy negatív értelemben nem számított az időpont. Amelyhez képest jócskán kellett várakoznia az regisztrációs honlapon fix időpontot foglalt páciensnek.

Mindenesetre a mostani akcióhét filozófiája, az azonnali és előzetes bejelentkezés nélküli vakcinálási lehetőség felveti, hogy nem lett volna-e célszerűbb és eredményesebb a regisztrációs rendszert abban a pillanatban eltörölni, amint elegendő beadható vakcina állt az ország rendelkezésére. Vagy legkésőbb akkor, amikor a súlyos visszaesésre figyelmeztető napi pár (1-3) ezerre csökkent a jelentkezők száma. Ami messze kevesebb a kívánatosnál. Márpedig ez elég régóta így van. Hogy a bürokratikus szabályozás nem elhanyagolható szempont, s nem volt eddig sem, azt a már idézett György István imigyen írta körbe: „így azok is könnyen hozzájuthatnak a vakcinához, akiknek nincs vagy nehézkes az internetelérése, illetve a megadott felületeken nem tudnak csatlakozni az egészségügyi rendszerhez”. Aki egyébiránt a hosszabbítás lehetőségét sem vetette el: „az akcióhét tapasztalatai alapján döntenek hasonló intézkedésekről”.

Nem jó előjel, hogy a múlt hétvégén Európa szerte tömeges tüntetések zajlottak az oltások és lezárások ellen. Nem mellesleg leginkább olyan országokban, ahol most már jóval magasabb az átoltottság, mint Magyarországon.

Viszont, amennyiben a kormányok és a különböző világnézetű szakemberek, nemzetközi szervezetek továbbra is egyaránt azt vallják, hogy a világ- és regionális járványok megakadályozásának ma legfőbb eszköze a lehető legtömegesebb oltakozás, addig az ellenkező felfogást vallók megmozdulásait szintén természetesnek kell tekintenünk. Gyanítom, magukra vonatkozóan Magyarországon szintén nagyon sokan vannak, aki visszautasítják az oltást. Érvelésük ugyancsak széles skálán mozog. Vannak közöttük a jogállamiság és az állampolgári jogokra visszavezethető okok, vagy a félelem az esetleges hosszú távú hatásoktól. Ám ugyanúgy egészen vad, józanésszel nehezen felfogható (chipbeültetés, különböző kórokozókkal történő szándékos fertőzés, globális összeesküvés az emberiség létszámának csökkentésére stb.) híresztelések is.

Utóbbiak aligha érdemlik meg, hogy ennél több teret kapjanak. Marad viszont egy nagy kérdőjel. Amely lassan kezd, ahogy a világ több államában, nálunk úgyszintén kiegyenesedni. Orbán Viktor már idézett pénteki rádióinterjújának egyik „jóslatáról” van szó: kijelentette: ha mindenki be lenne oltva, nem lenne negyedik hullám, vagy ha lenne, „az inkább csak hullámocska lenne”. Akkor nem lesz ötödik hullám, ha mindenki beoltatja magát, és „nem fogjuk tudni elkerülni, hogy a végén mindenki beoltassa magát” – hangsúlyozta.

Azt hiszem, amennyiben ez bekövetkezik, akkor fokozódik igazán forrpontig a helyzet. Amely nemcsak járványügy szempontjából kíván meg hozzáértő kezelést, hanem egyértelmű társadalompolitikai válság lehetőségét is magában hordozza. Már amennyiben a mostani szuverén és alapvetően magánügyként kezelt oltásellenesség, bármi legyen az oka, a kötelezővé tett oltakozás hatására valós tettekbe, passzív vagy akár nagyon is aktív ellenállásba csap(na) át.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!