Ha nem lenne elég, hogy a jelenlegi kormány választástól választásig kampányol, bort iszik és vizet prédikál, látnunk kell, hogy folyamatos szereptévesztésben is van. Ugyanis a mindenkori ellenzék dolga, hogy a mindenkori kormányt bírálja, kritizálja. Ehhez képest a kormány megállás nélkül szarja-szapulja az ellenzéket és mindazokat, akik másként gondolkodnak. Sőt, a lakosság kormánykritikus része pillanatok alatt megkapja, hogy nemzetellenes, hazaáruló. De azért nemzeti hitvallás. Azokkal, akik engem hazaárulónak neveznek?? Addig álljanak fél lábon! Csak azért, mert nem veszem be a maszlagot, amit le akarnak nyomni a torkomon?

Oké, hogy mindenevő fogazatom van, de a gyomrom azért nem vesz be mindent. Én már csak ilyen gyárilag elcseszett szerzet vagyok, aki szereti érteni, ami körülötte zajlik. Ráadásul elég nagylány vagyok már, elengedett kézzel tudok ülni a vécén, megkeresem a megélhetésemre valót, fizetem a számláimat, ismerem a matematikai alapműveleteket, akkor azt is el tudom dönteni fideszes korrepetitorok nélkül, hogy a jelen helyzet jó-e nekem vagy sem. Engem magasról nem érdekel, hogy a KSH mekkora dübörgést, milyen arányú munkanélküliséget, mekkora átlagfizetést stb. mutat ki. Engem a valóság érdekel. Elsősorban nyilván a saját valóságom, utána pedig a nálam is rosszabb helyzetben levőké. Miért kéne nekem azon örvendeznem, hogy XYZ-nek tucatnyi lakása van befektetésnek, hogy a sokadik luxusjárgányát veszi, hogy jó dolgában már nem tudja, vegyen-e még egy palotát vagy csak Magyarország egy újabb falatkáját írassa a nevére. Hogy mekkora gyémántért vehet szerelmet, hogy az Omega, a Rolex vagy a Patek Philippe jelzi-e jobban az ő vélt fontosságát.

Tudom, a pénz (önmagában) nem boldogít. Bár van az a mondás, hogy azért kényelmesebb egy Audiban sírni, mint egy biciklin. És valóban nem a pénz boldogít. Csak ad egy kis biztonságérzetet, meg azért a boltban a kasszásnak sem elég megdicsérni a frizuráját, megtapsolni vagy megveregetni elismerően a vállát. Az általa kimondott végösszeget bizony nem lehet vatikáni valutával kiegyenlíteni, csak pénzzel. Amiből lehet, hogy az országban van is bőven, csak rettenetesen igazságtalanul és aránytalanul van elosztva.

Amikor még ellenzékben volt ez a kormány, meglehetősen bátor kinyilatkoztatásokat tettek, most valamiért mégsem akarnak emlékezni azokra. Csak néhány, a teljesség igénye nélkül:

„Ma délre a forint elérte a 300-as euróátváltási árfolyamot. Senki sem tagadhatja, hogy ez lélektani határ. Egyrészt azért, mert a devizahitelesek nehézségeit tovább fokozza, másrészt azért, mert ez az egyetlen szám jól jelzi a kormányzati politika kudarcát”, a forint gyengítésével tulajdonképpen „ellopják a pénzt az emberek zsebéből”, mivel a bérből, fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér. Orbán szerint a 300 forintos euróárfolyamért – amely „egy lélektani határt” ezzel átlépett – „a kormány a felelős, a helyzetre megoldást pedig csak az új választások kiírása kínál.”

„Ha jól látom, az új pénzügyminiszternek és az új kormányzatnak összesen annyi ötlete van az áfával kapcsolatban, hogy emeljük meg még két százalékkal” – Tállai, 2009. április 27.

„Az üzemanyagárak féken tartása azért különösen fontos, mert a benzin és a gázolaj árának emelkedése miatt más termékek is drágulnak, az infláció pedig tovább növekszik” – Varga Mihály, 2008. július. A képviselők azt szerették volna elérni, hogy a benzin jövedéki adóját szállítsák le az EU által előírt minimumszintre, amivel számításaik szerint literenként 15 forinttal csökkent volna az üzemanyag ára. (Akkor volt kb. 300 forint.) Kormányon ők növelték a jövedéki adót. A fideszes Szatmáry Kristóf azt jósolta: hamarosan eljön a 400 forintos benzinár, ami „jelentős versenyhátrányt jelent, jelentősen rontja a hazai vállalkozások versenypozícióit”. Eljött, sőt!

Szijjártó a Fidesz kommunikációs igazgatójaként és szóvivőjeként síkra szállt a „luxuskormányzás” ellen, „plebejus kormányzást” ígérve a Fidesz nevében.

És akkor még hol vannak a pálfordulások, az elvek szemen köpése (ha voltak elvek egyáltalán)?

„Mi az ajtót a Nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy ezek a dolgok visszamásszanak az ablakon. (…) Merthogy Magyarországon ma éppen a demokrácia lényege, a felelősség és az elszámoltathatóság hiányzik, ami maradt, azok az intézmények. (…) A fiatalok továbbra tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy Magyarországot erről az útról letérítsék, ne váljunk a Gazprom legvidámabb barakkjává.” Orbán Viktor beszéde a Fidesz 19. születésnapján (2007. március 30.)

És akkor ezek az emberek, akik mást mondanak, mint amit gondolnak, és másképp cselekszenek, nekiállnak csapatostul erkölcsöt prédikálni. Ja, ha már prédikálásról esett szó, hogy is állunk azzal a fene nagy kereszténységgel?

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Ez a második fő parancs.

A tízparancsolat pedig olyanokat mond, hogy:
Ne paráználkodj!
Ne lopj!
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!

Vajon egy jó kereszténynek szabad ítélkezni? És gyűlölködni, sőt, gyűlöletre buzdítani?

És akkor itt van ez az álszent, képmutató, szánalmas bagázs, amelyik az országost is átkeresztelte nemzetire, amelyik bizony az aranyborjút imádja, mert az az istene, de közben ájtatoskodik, hányja magára a keresztet, trikolor pántlikát rak minden második fotó mellé, miközben beleesnek az első főbűn, a kevélység hibájába, jóllehet, Jézus az alázatot tanította.

Amitől úgy rettegtek, mint ördög a tömjénfüsttől, bekövetkezett: megszületett az ellenzéki összefogás. Természetesen már az elején próbálták szétrombolni, éket verni közéjük a legaljasabb módszerekkel. Most pedig, ahogy látják, hogy a dolog kezd komolyra fordulni, szorul a zabszem. Nincs már elég idő, ezért nem lehet válogatni az eszközökben. Mondjuk, sose voltak finnyásak, ha mások lejáratásáról volt szó.

Bedobták hát a Fidesz két ügyeletes hülyegyerekét, Kocsis Mátét és Hollik Istvánt. Az exmiépesből főfideszessé avanzsált gyurcsányfóbiás kiscserkész teljesen komolyan is veszi a feladatát. Mint egy kis buzgómócsing óvodás, aki az óvónéni kedvence akar lenni, hajlandó komplett hülyét csinálni magából. Miközben persze, minket szeretne annak nézni. Hollik is belead apait-anyait, akárcsak a halálkampányos ellenzék című akciójában. A színvonal hasonló a Kocsiséhoz. Ott lenn, valahol a Mariana-árok alján.

Petíció Gyurcsány és Karácsony ellen, ezt nevezem kampánynak. És ez az ostoba Hollik sorolja, hogy már mennyien írták alá. Ééés?? Most komolyan, ki a francot érdekel. Van jelentősége? Nincs. Kiraknak egy csomó állványt, odaáll pár fidesz passzivista. Ha engem egy ilyen megszólítana, hogy írjak alá, biztos megbánná utólag. Mert egyébként úgy tudom, jövőre lesz országgyűlési választás. (Lemaradtam volna valamiről?) Ott majd mindenki, aki hajlandó felemelni a fenekét és elfáradni a szavazóhelyiségig, eldöntheti, hogy kit szeretne. A szavazólapon ugyanis azt kell beikszelni, akire voksolunk, és nem kihúzni az összes többit. Újat mondtam? Szívesen!

Szóval stipi-stopi meg nyenyebibi, elég lesz már ebből a dedóból! Hagyjuk meg a stopot a közlekedésnek! Próbáljatok már végre úgy viselkedni, mint a felnőttek. Hiszen nem zsebpénzt kaptok, mint a gyerekek, hanem bőven eltúlzott javadalmazásban van részetek. Azért pedig valami értelmeset, hasznosat is kéne csinálni. És álljatok le most már ezzel az ostoba gyűlölködéssel, uszítással, amiről tiszta szívemből azt remélem, hogy kontraproduktív lesz.

(Az írást a Fidesz debreceni szervezet Facebook-kampányának videóival és fotóival, illetve Orbán Viktor egy 2007-es beszédének felvételével illusztráltuk.)