Arra ébredtem az éjszaka közepén, hogy nagy fékcsikorgással megállt a házunk előtt egy fekete autó, aztán szinte azonnal csengettek, és ott állt az ajtóban két fekete öltönyös fószer, hogy azonnal induljunk, nagy szükség van rám, hozzam a szerelőtáskámat is mindenféle alkatrészekkel, de azokból aztán sokkal, legyenek köztük régi alkatrészek is, nem fogom megbánni. A városházára vittek, ahol egy árva lélek nem volt, de minden ajtó nyitva, és már az üres portásfülke előtt aláírattak velem egy nyilatkozatot, hogy soha nem jártam itt, nem láttam semmit, vagy ha mást mondok, a halál vár rám. Én közben mondtam a két meninbleknek, hogy én egy egyszerű tévészerelő vagyok, aki régi készülékeket javít csóró embereknek, erre azt bökték vissza, hogy éppen ezért vagyok itt.

Felvittek a városházában a polgármester irodájába, amit azért tudok, hogy az volt, mert az ajtajára ki volt táblázva: Polgármester. Ott leültettek egy fotelbe, azt mondták, hogy legyek nyugodt, majd egy kétajtós nagy szekrényből kivették a polgármestert és leállították az iroda közepére. Hát beszartam, az olyan volt, hogy élt, de egy bábú volt, nézett a szemével, de nem mozdult. Csesszétek meg, izompóló volt rajta! Egy polgármesteren! Izompóló! No, nem sokáig, mert az egyik meninblek letépte róla, kinyitotta a polgármester mellkasát, mint egy bárszekrényt, és azt mondta nekem, hogy nézzem meg, hol a hiba.

Ott aztán vezetékek sokasága volt összekuszálódva, a régi tévékből ismert elektroncsövek kifordulva a foglalataikból, kettő meg széttörve. Elkezdtem összerakni a polgármester mellkasát, de közben megkérdeztem a két meninblektől, hogy mi történt. Azt mondták, hogy bár a használati utasításban az volt kiadva erre a robotra, hogy ne focizzon, mégis megtette, aztán kapott egy olyan mellberúgást, hogy most itt van.

Én közben igazítgattam a vezetékeket, de ahhoz, hogy hozzáférjek a háta tájékán lévő illesztési gebaszokhoz, áramtalanítani kellene, lekapcsolni mindent, ami a minimális memóriájának a teljes vesztésével járhat. Mehet? Az egyik meninblek azt mondta, hogy nem, a másik meg azt, hogy mehet a totális memóriatörlés, mert eddig sem jutott semmi az eszébe a polgármesternek, ez egy ilyen széria, az aktuális gyűlöletüzenetet pedig amint szükséges, azonnal feltöltik Pestről a programjába, ahogy szokták.

Igyekeztem, de sokadik javítási próbálkozásomra sem sikerült életet lehelnem a polgármesterbe. Erre az egyik meninblek elkezdett morogni, hogy mi a túróért orosz robot van itt, miért nem japán vagy legalább dél-koreai, amire a másik meninblek azt mondta, hogy ez a város mindig és mindenképpen rájuk fog szavazni, ezért ide nem szabad pazarolni az okosabb cuccokat, ide jó az orosz technika is. De nem működik! – morogta újra az egyik. Erre a másik meninblek azt válaszolta, hogy akkor most ezt a rossz robotot visszatesszük a szekrénybe, majd valamikor jön az új darab Moszkvából, addig meg azt mondjuk, hogy koronavírusos lett a polgármester, karanténba vonult. Senkinek nem fog feltűnni a hiánya. Aztán felém fordult, épp át akart adni nekem egy köteg pénzt, amikor felébredtem..