Maga az a gondolat, hogy egy focidrukker – nyilván nem vonatkoztatva ezt minden meccsre járóra – nem iszik és nem ölelgeti a mellette lévőt, annyira életidegen, mint ha például azt mondanánk, hogy sose tapsolnak vagy káromkodnak a nézők.

Nagyon rákapott a nép erre, s igen vehemensen kommentálják: Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt találta mondani, hogy „van egy nagy különbség a focimeccs és a zenés rendezvények között: az alkoholfogyasztás”.

Ezzel indokolta országvilág előtt, hogy Magyarországon a labdarúgást miért lehet személyesen, tömegesen is nyomon követni már több hete, miközben az ebből élő zenészek továbbra sem adhatnak nagyobb koncerteket a vírushelyzet miatt, ami pedig jó pár előadónál akár végzetes bevételkiesést is jelenthet. Első blikkre is elég nyilvánvalónak tűnik az arrogáns hozzáállás a politikus részéről, amikor egyértelmű baromságot képes csak felhozni magyarázatként erre a totálisan diszkriminatív intézkedésre – természetesen Orbán kedvence, a futball javára.

Játsszunk egy kicsit ezzel a szituációval! Elképzelem, ahogyan a főnök, Orbán Viktor kiadja a feladatot Gulyásnak, „fiam, most akkor mondj majd olyat az újságíróknak a koncertek és a focimérkőzések különböző megítélését illetően, ami egyszerű, közérthető és odavág rendesen. Meg tudod oldani. Ügyes gyerek vagy.” Ezzel megpaskolja a vállát, esetleg nyom egy barackot is a fejére, s mosolyogva továbbmegy. Részéről ez el is van intézve, Gulyás majd kezeli a témát.

Nevezett Gulyás pedig elkezdi törni a fejét azon nyomban, miként feleljen meg a fenti kritériumoknak. Forognak a fogaskerekek a fejében. Hangosan gondolkodik, járkálva irodájában. „Egyszerű legyen? Hm, kemény dió, hiszen igazából én se tudom, miért van ez. Viktor legalább adhatott volna valami támpontot..”

Mennyivel könnyebb volna az emberek hasába lyukat beszélve addig bonyolítani a magyarázatot, amíg idővel szinte mindenki úgy tesz, mintha értené, mert nem akar hülyének tűnni. Közben meg tényleg zagyvaság az egész.

Igen, ez lenne a jól bevált kormánypárti módszer, alkalmazzák is sokszor, ha valamit nagyon meg akarnak indokolni, de úgy, hogy abban elvesszen a választópolgár. Ám itt most ez nem járható út, Viktor megmondta, közérthető legyen az okfejtés, csak semmi ködösítés. „Jó, akkor lássuk, mi az, ami ugyanolyan a fociban és a koncertekben is! S azt majd az egyiknél felerősítjük, a másiknál bagatellizáljuk” – agyal tovább Gulyás.

„Hát, persze! A pia!” – mosoly terül szét a miniszterelnöki miniszter arcán. Az italra sok mindent rá lehet fogni. Kis mértékben gyógyszer, nagyban méreg. Persze csak ott, ahol egyáltalán észre akarjuk venni a jelenlétét. Gulyás megigazítja nyakkendőjét a tükör előtt, belenéz saját képébe, megállapítja, hogy még mindig jóvágású legény, majd szemrebbenés, valamint a legkisebb lelki aggály nélkül kitalálja a tutit: „a koncerteken sok a részeg, aki ölelgeti egymást, a focimeccseken azonban csak kultúremberek szotyolázgatnak szolidan, egymástól legalább 1-2 méter távolságban, megfelelő önmérsékletet tanúsítva. Igen, ez így jó lesz, majd még átfogalmazom.”

Ebben megnyugodva kacéran saját magára kacsint Gulyás Gergely, mint aki tudatában van annak, ma sem kelt fel hiába. Újabb hasznos dolgot cselekedett, minden magyarok dicsőségére. Az, hogy szemenszedett hazugság az egész, nem zavarja. Sose zavarta.

S igazából túl sokat se gondolkozhatott ezen a válaszon, hiszen ha két percnél többet szán rá, észlelte volna: ezt még a birkák is nehezen fogják bevenni.