A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar ember számára. Orbán Viktor

A közelmúlttal már foglalkoztunk. A vírushelyzet miatti több hónapos szünet után folytatódó magyar labdarúgó NB1-ben a Fradi és a Honvéd elleni vereséget még csak-csak elviselte a helyi szurkoló, de a Kaposvár elleni iksz Vitelki Zoltán tréner állásába került. Azóta odaállt a csapat mellé, aki csak tudott, és várták a mentális szárnyalást – gondolván: a tudás is majd csak előjön. Nos, egyelőre nem szárnyal semmi és senki a Lokinál. Kikapott a gárda, mint a szél Újpesten, voltaképp sansztalanul játszva végig – bár egy rövid időszakban felcsillant némi remény.

Volt itt minden az élvonaltól a harmadosztályig! Illetve fordítva, hiszen a Loki az első félidőben leginkább NB3-as szinten futballozott, azt is a vagdalkozással tette: mind ellenfelét, mind a labdát rúgta, amerre tudta. Aztán az Újpest 2-0-s vezetése után két lépcsőt vett egyszerre a DVSC. Elkezdett sokkal életrevalóbban, NB1-es csapatként játszani. Amikor aztán 2-1-et követően igen hamar ismét betalált a hazai egylet (3-1, itt a vég), bár teljesen nem esett vissza a Loki, de a végső sípszó idején az elképzelhető valóság villant fel előttem: ez NB2, se több, se kevesebb.

Még a tagadás időszakában vagyunk, vagy már az elfogadáséban?

Voltaképp minek vergődünk itt ezen? Ha ennyit tudnak, felesleges mérgelődni. Kondás Elemér (újra)debütálása ide, Dombi Tibi a stábban oda, tankcsapdás Loki-induló meg amoda, ezek a srácok jobbak nem lettek pár nap alatt, viszont erősebben kapartak, mint legutóbb. Ám az Újpest futballozott is. Az meg jövedelmezőbb a meddő keménykedésnél. Hiába a szép számú DVSC-szurkoló, akik kitartottak mellettük, s elkísérték őket Budapestre. Pedig a hangjuk sokszor hallatszott a tévéközvetítésben. Ám nem nőtt fel hozzájuk a csapat.

A látottakból kiindulva előrevetíthető, hogy a szoros versenynaptár nem kedvez a Lokinak. Nem lesz idő a fejlődésre. Hétvégén (szombaton 19 órakor) már a Puskás elleni meccs jön, ismét Debrecenben. Aztán a többi, hetente kettő. Hat fordulón át. S vége. Ennyi idő alatt tényleg csak abban lehet reménykedni, hogy valami extra lelkesedést és az Újpest elleni találkozó második félidőbeli maximum negyedórányi játékát, vagy annál jobbat tud nagyjából állandósítani az új szakmai stáb az együttesnél. Akkor elkaphatnak pár ellenfelet. Majd jön a reménykedés, hogy a Paks például még a Lokinál is gyengébb lesz.

Meg azt is sokszor rebesgetik a mindent tudók, hogy a DVSC-t úgysem hagyják kiesni. Kik? Valakik. Meg, hogy átvariálják a következő szezon szabályait és több csapattal indul az NB1, mi meg úgyis bennmaradunk. Valóban elképzelhető, hogy egy olyan sportosnak tartott város, mint Debrecen kellő respekttel bír és netán… Mi történik? Megbundázzák nekünk a meccseket? Hm… Láttam már karón varjút, de még ha Orbán Viktor személyesen is járna közben a Loki érdekeiért, kíváncsian várom – miként a bűvészeknél figyeljük, észrevesszük-e, mi a titok –, hogy rájövünk-e a trükkre. Már ha lesz. Vagyis, hogy miként tartják bent a DVSC-t. Bár jobb lenne, ha magától oldaná meg a gárda!

A két matuzsálem közül a vidéki van nagyobb bajban

A DVSC és az Újpest – hallhattuk a közvetítésben is – a jelenlegi NB1-ben a két legrégebbi klub. Már ami a megszakítás nélküli tagságot illeti. Fura, de a nagymúltú csapatok, mint a Fradi vagy a most is a második vonalban lévő MTK vagy Vasas, aztán a Honvéd is esett már ki az elmúlt bő két évtizedben. Hogy a kisebbekről ne is beszéljünk! Még a Vidi (most MOL Fehérvár FC) is volt lent – pénzügyi problémák miatt kizárták az NB1-ből 2008-ban. Ám a Loki nagyon régóta nem szerepelt az NB2-ben, egészen 1993 óta. Igaz, 2001-ben kiesett, de a BKV nem akart feljutni, s eladta az élvonalbeli licencét a DVSC-nek – így szégyenletes körülmények között, de megúszta a gárda a kiesést.

A Loki mindenkori játékosai tehát 27 éve a magyarországi legmagasabb szinten kergetik a labdát. Akármit is jelentsen ez a színvonal. Mindenesetre tény, hogy ha csak a számokat nézzük, az utóbbi másfél, két évtized legsikeresebb honi klubjáról van szó, amelyik a szekér beindulásakor először egy Magyar Kupával vétette észre magát, majd jöttek sorban a bajnoki címek. Eddig összesen 7-szer. Ám míg a többi patinás együttesnek azért többnyire szétoszlottak a maguk aranyérmes szereplései, addig a DVSC ezt a 7 címet 9 év alatt érte el (2005-2014 között).

Érdekesség: a minket most simán legyőző Újpest 20 bajnokságnál jár, amivel csak a harmadik a rangsorban, mert az MTK-nak 23, míg Ferencvárosnak 30 elsősége van. A Loki a maga 7-jével az 5., előtte áll még a Honvéd, 14 végső diadallal.

Nyelvi anomáliáktól a diósgyőri vendégszurkolón át az igények leadásáig

Az emberek véleménye mindig fontos. Ezért Ismét nézzük meg az internetes kommenteket (ezúttal a DVSC Facebook-oldalán lévő, érdekes című tudósítás „A nagy akarást védelmi hibák devalválták” kapcsán)!

Sokan szóltak hozzá a beszámolóhoz, s ezek között nem ritkán az „ebből NB2-lesz”, illetve a „nagyon gyenge játék” vélemény volt a fő motívum – különböző megfogalmazásokban. Volt aztán olyan is, aki a fenti címen gondolkodott el – teljes joggal –, mondván „az nem csökkenti a szurkolók felháborodását, hogy olyan szót használtok a címben, melyet a szurkolók zöme nem ismer”. Mások a Kaposvár elleni mérkőzéshez hasonlóan a szégyen oldaláról közelítették meg az Újpesttől elszenvedett vereséget, s a mez és a reklámautók visszaadását követelték. Ugyanakkor találtunk Diósgyőrből érkező bátorítást is, a szerzője elmondta, ők tudják, milyen a kiesés ellen harcolni évről évre, de szorít a DVSC-nek, mert szükség van rá az NB1-ben, ám azzal nem ért egyet, hogy a Loki kerete ennyire gyenge lenne, szerinte a DVTK-é se erősebb, mégis az első négyben van jelenleg – ez vélhetően sokakat elgondolkoztatott, hiszen több tucatnyian lájkolták.

Az örök optimisták viszont csak simán matekoztak. Ha csak a hazai meccseket hozza a Loki, s feltételezve, hogy a közvetlen riválisok úgyis belebotlanak jó pár pontvesztésbe, ez már elég lehet a bennmaradáshoz. Ilyen a szurkolói pszichológia. Eleinte minden normális drukkernek vannak elvárásai a kedvenceivel szemben. A szép és eredményes játékra vágyik mindenki. Nem elég csak nyerni, szórakoztató is legyen a produkció. És fordítva is igaz, ha csak tetszetős a foci, de nincs mellette eredmény, az sem elég.

Aztán ahogyan hanyatlik a csapat teljesítménye, a bizakodó drukkerek igényszintje is ezzel egyenes arányban liftezik lefele. Most már ott tartanak ezek az emberek, hogy bárhogyan, csak maradjon benn a DVSC, s ehhez szerintük elég lesz még pár pont, hiszen úgyis a többiek is gyengék, majd azok is elvesztegetik a magukét. Ha a meccsek emészthetetlenek, az se baj, csak jöjjön némi eredmény.

Szó se róla, akár megtörténhet ez is, ám eszembe jut, hogy miért is érdemes focit nézni, buzdítani egy csapatot. Azért, hogy időközben egyre lejjebb adjuk, és már annak is örüljünk, ha nézhetetlen játékkal, de valahogy kiszenvedi – nem kevés mákkal – a további élvonalbeli tagságot a csapat? Ennyi elég? Ez saját magunk leértékelése lenne. Ne tegyük! A silány árut ne vegyük meg, ne örüljünk az értéktelen semminek! Helyezzük, ha nem is elérhetetlenül magasra, de a totális megalkuvás szintjénél magasabbra azt a lécet! Aztán, ha megugorják a srácok, jobban esik az öröm. Ha azonban nem, akkor nem is érdemlik meg a szurkolók figyelmét, szeretetét.

A folytatásos fociregényt szombaton este írják tovább Debrecenben. Az eddigi drámai részek után, esetleg egy kis vígjáték is következhetne.

A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar ember számára. Orbán Viktor

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!