Mégpedig, ha hinni lehet, az írásom pillanatában (a mögöttünk lévő vasárnap) érvényes menetrendnek, akkor ezen a héten legalább két csúcspontra számíthatunk. Egyfelől olyan kormányülésre, amelynek az lesz a várható aktualitása, hogy az azt követő napokban, hetekben, hónapokban milyen módon élhetünk, kell élnünk. A legutóbbiakon ugyanis rendre és érthetően leginkább a járvánnyal kapcsolatos intézkedések voltak terítéken. Illetve a gazdaság újraindításnak a kormány által elképzelt és végrehajtani szándékozott intézkedéseiről hallhattunk. Utóbbi logikusan már a máskor kissé unalmas, de most sokunk által annyira vágyott, „eseménytelen” munkás hétköznapok képét villantja fel.

Nos, ha jól értettük, a heti kabinetülés már sokkal konkrétabb, s ami talán még több érdeklődést kelthet, közelebbi, kézzelfogható dátumokkal operál. Egy pár szó erejéig természetesen ki kell érnünk arra, hogy sok elméleti és gyakorlati szakember, több mint tiszteletreméltó szakmai múlttal a háta mögött, részben vagy egészben, de lényegesen más módon tartja megvalósíthatónak a magyar gazdaság kilábalásának stratégiáját. A nézetek e téren is ütköznek, már amennyire a jelenlegi kivételes helyzetben szabadon ütközhetnek. Leginkább nem, s így, a korábbi szokás szerint, ezúttal szintén elszáguldanak egymás mellett, pontosabban egymással szemben.

Akárhogy is, Magyarországon a jelenlegi szabályok május 3-ig életben maradnak, viszont azt a kormány is konstatálta, hogy az egészségügy készen áll arra, hogy tervet állíthassanak össze a gazdaság újraindításáról. A tervről a jövő szerdai kormányülésen fognak dönteni – mondta a múlt heti kabinetülés után, a veszélyhelyzet 43. napján Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter. Szavait alighanem úgy értelmezhetjük, vagy ha nem, sokan akkor is azt szeretnénk kihallani belőlük, hogy a korábbiaknál egyértelműbb kijelentést hallhatunk az újrakezdésről illetve a folytatás mikéntjéről.

Ha lehet, a miniszterelnök még egyértelműbben fogalmazott ebben a kérdésben. „Orbán szerint megvannak az adatok, megvannak a vélemények, ezért jövő hétvégén új szabályokat fognak hozni. A védekezés első szakaszával felkészítették az országot, és jön a második szakasz, amiben fokozatosan és szigorúan, de újraindítják az országot.” (444 és más források)

S ugye itt van az emblematikus május 3., mint a járvány magyarországi tetőzésének „betervezett” napja. Amely önmagában adja, hogy úgy tekintsünk rá, miként a valós életben általában. Miszerint, a csúcsról már csak lefelé vezet az út. Jelen esetben úgy, hogy ezután illetve azután már kevesebb lesz a halálos áldozat, kevesebb az új megbetegedések száma. De sajnos ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv. Ez egy olyan csúcs lesz, ha lesz, amely mögött nagy kiterjedésű „fennsík” terül el, amely még számos, netán számtalan, nem kívánt akadályt tartogat.

Milyen hosszú lehet az egyelőre idézőjelbe tett „tetőzés” után az úgynevezett plató szakasz? „Gulyás szerint ez akár hetekig is eltarthat, de különböző számítások vannak. Amíg pedig nincs vakcina a vírus ellen, addig valamilyen formában együtt kell élni a koronavírussal..”

Szóval, meglehet, hogy a most kezdődő hét mégsem lesz olyan nagy és örömös bejelentéseket hozó „nagy” hét, mint amilyennek akár néhány napja véltük. Mindenesetre vasárnap éppen a korábbi várakozások ellenkezőjét olvashattuk a kormányzati tájékoztató portálon: „A betegek számának növekedése miatt a kórházak országszerte növelik ágykapacitásukat, készülve a tömeges megbetegedések fázisára.” Ez a megközelítés illetve állapotfelmérés, bár nem új keletű, de ismételt hangsúlyozása legalábbis arra utal, hogy ne várjunk a május elejétől sem csodákat. Ugyanakkor az operatív törzs ugyanezen a napon tartott sajtótájékoztatóján élőben elhangzott, hogy 3-a után mégiscsak változhat a mostani szabályozás. Méghozzá valamennyire az enyhítés irányába.

Erre a helyzetre szoktuk volt valaha mondani, hogy az eddig elhangzottak fényében leginkább a „Kétségben az egység!” igazsága érvényesül. Abban lehetünk nagyjából egységesek, hogy egyelőre kétséges: változik-e valami, amely megengedi majd, hogy a másfél hónapos életformánkon valamilyen formában, egyénenként, önállóan változtathassunk. Igaz, s nem elfelejtendő, hogy azon több százezer honfitársunknak, akiknek a mozgástere a járvány előtt is meglehetősen behatárolt volt, utána sem lesz jobb a helyzete. Sőt! Máris több tízezren vesztették el munkájukat, s alighanem ez a folyamat ugyanúgy nem ért véget, mint ahogyan jó ideig a járvány sem fog.

Ahogyan a miniszterelnök fogalmazott: itt van egy ellenség, nem tudjuk legyőzni és megsemmisíteni, ezzel együtt kell élni. Ez rossz dolog, mert az ellenséggel nem jó együtt élni, azt ki kell törölni, meg kell semmisíteni, el kell taposni, és ha lesz vakcina, fegyver, akkor „fel is nyársaljuk ezt a vírust”.