Most 35 vagyok, sokat jártam egészségügyi intézményben, mivel van egy krónikus betegsége a szememnek. Kölyökkorom óta hazajárok ide. Hogy miért fontos ez? Mert van összehasonlítási alapom. Gondoljatok bele, hogy egy 70 éves nyugdíjas, egyedülálló, család nélküli nő elesik. Beüti a fejét, eszméletét veszti kb. 2 percre. 13:30-kor a Kenézybe (20 perc alatt ért ki a mentő) szállítják. Csinálnak a koponyájáról egy röntgent, és megmérik a vérnyomását. Egy kerekes ágyon hagyják azzal az utasítással, ne mozogjon, ne egyen és keveset igyon. A hölgy éhes és szeretne illemhelyre menni. Senki nem tudja, hogy lehet-e, vagy hogy esetleg ehet-e egy pár falatot végre. Hogy miért térek ki erre is? Mert történetesen a hölgy cukros! Bármikor beüthet a halálos krach. Igen, ez most halálos is lehetne. De nem lesz az, reméljük. Reméljük mi. Mi, akik rajta kívül még vagy 200-an itt vagyunk ugyancsak betegek, akik elestek. Mi, akik segítjük egymást, mert emberek vagyunk. Mi, kik hűen fideszesek vagyunk, pontosabban csak voltunk. Mert többé ezekre bizony nem szavazunk! Debreceni vagyok. Állandóan azt látjuk a médiában, hogy a polgármester és holdudvara „ÉLHETŐ VÁROS” és „EZ DEBRECEN” mondatokat skandálja. DE VALÓJÁBAN EZ DEBRECEN! Gyerekek, ÉBREDJETEK! Most van 18:40, sehol a vége. Végül 19:22-kor végeztünk.

Köszönjük a fotót! Másokat is biztatunk, ha van a debreceniek érdeklődésére számot tartó képük, videójuk, észrevételük, akkor osszák meg velünk, küldjék el ide: szerkesztoseg_KUKAC_debreciner_PONT_hu! A beküldők inkognitóját tiszteletben tartjuk.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!