Ha valaki úgy érkezik Debrecenbe haza vagy látogatóba repülővel, hogy rokon épp nem tud érte jönni a terminálhoz autóval, és úgy dönt, taxizás helyett spórolás gyanánt kipróbálja a DKV reptéri buszjáratát, azzal kell szembesülnie, hogy a helyieknek bizony van miért szégyenkezniük e téren is.

A terminálból kilépve semmilyen piktogram vagy tábla nem jelzi, merre is kellene elindulni a buszmegálló felé.

Pár lépéssel arrébb sem. De mivel gyalogosan csak a parkolón át vezető egyetlen járdán szabályos a haladás, így jobb híján erre kénytelen megindulni hátizsákos turista, kispénzű utazó, kalandvágyó helybéli.

Végül a remények beigazolódnak. Bár szemfülesnek kell lennünk, hogy kiszúrjuk a semmi közepén tétlenül álldogáló néhány utastársat, feltételezve: buszra várnak. Mert még ha ismerjük is az e környéken szokásos oszlopra szerelt kék táblácskákat, a terminálnak háttal fordított buszmegálló táblával együtt nehéz kiszúrni őket a félhomályban, ha esetleg már sötétedés után landoltunk. Főleg télen. Arról nem is beszélve, ha külföldiek lennénk.

Nézegessük kicsit értetlenkedve a megkopott buszmegálló-jelzésre felfestett parkolósávokat! Esetleg fogalmazzuk meg magunkban a kérdést: mi van, ha sok utas érkezik autóval, és betöltik ezt a helyet is?

Peron nincs. Felszállás a járdaszegélyen egyensúlyozva, a sáros, latyakos, egykori zöldsávból.

Ezek után már szinte meglepően átgondolt részlet, hogy a reptéri buszjáratok menetrendje a repülők menetrendjéhez van igazítva, így legalább sokat nem kell várni. Emellett a buszvezető barátságos és bőven rendelkezik váltópénzzel.

HÁRMAN FOGUNK ÖRÜLNI, ha a Debreciner online újságunk előfizetését adja karácsonyi ajándékba!
Ő, akit megajándékoz, Ön, aki megajándékozza. És mi, a Debreciner szerkesztősége.
Ide kattintva lehet előfizetni a Debrecinerre.
Köszönjük!