„A pénz az isten, mely minket vezet” – így aktualizálhatjuk Berzsenyi Dániel szavait, aki eredetileg az ész dicséretét akarta megénekelni. Mert mi más oka lenne, hogy már októberben megjelennek a boltokban az aktuálisan Mikulás-mezbe bújtatott csokinyuszik (nem baj, ami megmarad, húsvétra ismét nyúllá változik), Mikulás-csomagok és szaloncukor hegyek. Mondjuk azért, hogy a gyerekek is lássák, honnan szerzi be a Mikulás bácsi vagy a Jézuska az édességeket.

Most, november közepén már épülnek az árusbódék a Piac utcán, és bizonyára hamarosan nyitnak is. A megjelenésükkel nincs baj, szépek, egységesek, jó, hogy az illetékesek rájöttek, mégsem szabad a főutcára nejlonfóliával borított, szögvasakból, lécekből tákolt sátrakat állítani (hogy a hajdani Kölcsey – és Lenin-szobor – előtti vasúti konténerekről ne is beszéljünk)! Minden debreceni fejből tudná sorolni, mi mindent lehet majd kapni, hiszen a kínálat évről évre ugyanaz. Gyertyák, kerámia angyalkák, manócskák, tündérkék és egyéb cukiságok, kézműves szappanok és sajtok (utóbbiak drágábban, mint a legnemesebb francia márkák), bőr- és szőrmeáru, míves fazekas- és bőrmunkák, remek kések, székelyföldi ez-az – és még sorolhatnánk. És persze minden, ami a torok és gyomor ingere: nemes pálinkák, forralt borok (utóbbiakat magam is szeretem „ellenőrizni”, vajon elég jók-e) – aztán a mindenféle sültek. Van vevőjük rendesen, noha egy darab kolbászért, papírtányéron kapott, állva fogyasztható pecsenye áráért egy szerényebb éttermi adagot, egy szelet kenyérlángos helyett akár komplett kínai menüt is lehet kapni. Persze, a karácsonyi hangulatot is meg kell fizetni! Mert ne tagadjuk, azért van hangulata ennek a nyüzsgésnek, jövés-menésnek, még ha csak nézelődik is az ember. Legfeljebb a villamosvezetők szentségelnek, ha a síneken csámborog valaki.

Úgy tűnik, már az elmaradhatatlan óriáskerék is kész – szinte kitakarva a Nagytemplomot. Igaz, nem vetekedhet a London Eye monumentalitásával, a budapestinél is kisebb, viszont sokkal csicsásabb azoknál, csupa szín, fény, szemkápráztató villogás, még a „Tóci” panelházaiból is látszik. Ráadásul – nemes lelkű ajándékként a cívisváros lakóinak – nem takarodik el az új évvel, legalábbis a tavaly karácsonyi majdhogynem a húsvétot is itt érte meg.

Na, de miért is kellene bajlódni ezek bontásával, építésével? Miért ne maradhatnának itt? Legyen egész évben karácsony! Persze kis kezdőbetűvel, nehogy már félre értse valaki!