Kuun Aladár évek óta járja a világot, útjairól a blogjában számol be. Számos kultúrával került már érintkezésbe, olyan tapasztalatokat szerzett a világ különböző tájairól, amelyekkel az átlag magyar egészen biztosan nem rendelkezik. A Debrecinernek interjút adott a cívisvárosi világutazó.

Nemrég jött haza a Húsvét-szigetről, ha jól tudom, 57 órás utazással…

Igazából csak Bécsig, onnan még 6 óra volt Debrecen, azt nem számoltuk hozzá. 63 óra volt összesen. Az odaút kevesebb volt, mert először csak Limáig mentünk Bécsen és Torontón keresztül. Ez körülbelül 16-17 órás repülőút volt.

Meddig voltak a Húsvét-szigeten?

Két és fél napot. Majdnem ugyanannyit utaztunk oda, mint amennyit ott voltunk. Mivel a területe harmad akkora, mint Budapest, két nap bőven elegendő volt ahhoz, hogy minden látnivalót megnézzünk.

Megérte a rengeteg utazást?

Mindenképpen. A világ egyik legeldugottabb pontján voltunk. A legközelebbi lakott sziget 2600 kilométerre a Pitcairn-szigetek, de ott is csak ötvenen élnek. A legközelebbi nagyobb szigetcsoport, a Galápagos-szigetek 3600 kilométerre van, a kontinentális Chile pedig több mint 4000 kilométerre. Amikor néztük a kőszobrokat, elgondolkoztunk, hogy körülöttünk a hullámok is több ezer kilométert tesznek meg, mire ez a kis sziget megtöri a monotonitást. Hihetetlen érzés volt a semmi közepén lenni.

Hány országban járt, mielőtt eljutott a semmi közepére? Van olyan kontinens, ami eddig kimaradt?

75-76 körül, pontosan nem tudom. Közép- és Dél-Amerika eddig kimaradt, a mostani perui utam volt az első, valamint Ausztrália is szűz terület. Eddig főleg Ázsia felé utaztam, ott több mint harminc országban jártam. Oda sokkal könnyebb eljutni, olcsóbbak a repülőjegyek és az ottlét is. Másrészt Közép- és Dél-Amerikába, valamint Ausztráliába nem érdemes egy hétre menni. Hatalmas országok vannak, idő kell a bejáráshoz. Peru tizenháromszor nagyobb, mint Magyarország, a két és fél hét alatt csak egy kis déli szegletén jártunk.

Egyedül szokott utazni, vagy útitársakkal?

A 2010-es évek elején egyedül utaztam, azóta inkább barátokkal. Egy nagyon jó barátomnak van egy utazási irodája, az ő útjaikon is szoktam csoportkísérőként közreműködni. 4-5 fő egyébként még összetartható, fölötte már vannak problémák, nehéz összeegyeztetni, hogy ki merre szeretne menni.

Melyek azok az országok, ahol már sokszor járt? Van olyan, ahová nem menne el újra?

Oroszországban többször megfordultam. Pár éve végigutaztam Moszkvától Vlagyivosztokig másfél hónap alatt a Transzszibériai vasutat, tavaly két hétig a Volga vidékén voltam, de Moszkvát és Szentpétervárt is bejártam. Ahová nem mennék vissza, az Mongólia. Pár éve jártam ott, a Góbi sivatag környékén töltöttem el két hetet, szép volt, érdekes, de nekem ennyi elég volt Mongóliából.

Tapasztalt valamit abból, hogy testvérnépként tekintenének a magyarokra? Idehaza sokan hisznek ebben…

Sajnos nem, semmilyen utalást nem tettek a magyarokra. Tudják, hogy hol van Magyarország, a történelmi ismereteik miatt valamennyire tájékozottak velünk kapcsolatban, de nem tapasztaltam, hogy másképp állnának hozzánk, mint más külföldiekhez. Meglepődtek, hogy egy pici országból elutaztam odáig.

Mennyi időt tölt el a felkészüléssel egy-egy nagyobb utazás előtt?

Attól függ, hogy hová megyek. Az sem mindegy, hogy mennyi időt tudok eltölteni valahol. Perura 2-3 hetet készültem. Buszmenetrendeket néztem, programoknak kellett utánanézni, lefoglalni. Majdnem egy évvel korábban elkezdtem a tervezést, mert például az inka túrára 8-10 hónapon belül elfogynak az engedélyek. A jogszabályok ugyanis csak napi 100 ember részvételét engedik. Annak idején Oroszország esetében olyan lezárt területekre is szerettem volna bejutni, ahová a belügyminisztérium külön engedélyére volt szükség, ezért ott szintén jóval az utazás előtt el kellett kezdeni a készülést.

Melyik országba jutott be a legnehezebben?

Észak-Koreába nem volt egyszerű, de cserébe láthattam egy nagyon szép, érdekes országot.

Turistaként érződött, hogy egy kemény diktatúrában jár?

Minden pillanatában. Máshol két pont között a legrövidebb út az egyenes, Észak-Koreában ez nem érvényes. Voltak olyan részei a városoknak, ahová nem mehettünk. Egyedül sehová sem közlekedhettünk, a szállodát pedig este nem hagyhattuk el. Az út előtt kaptunk egy listát arról, hogy mit nem szabad csinálni.

Ezt az észak-koreaiak adták, vagy az utazást szervező cég?

Az utóbbi, egy angol cég. Egyedül nem lehet egyébként bemenni, csak utazási irodán keresztül. Ha betartjuk a szabályokat, akkor nincs gond.

Utazott már más diktatórikus berendezkedésű országba is?

Fehéroroszországban voltam, ami félig-meddig diktatórikus jellegű, valamint Vietnamban és Kínában. Ezekben az országokban annyira nem érződött a diktatúra, mint Észak-Koreában.

Hogyan látja, várják a turistákat ezek az országok?

Kínában és Vietnámban igen. Utóbbi az egyik legbarátságosabb nép, amelyikkel eddig találkoztam. Iránt tudom még említeni, amelyről a politikája miatt nagyon rossz kép alakult ki, de azt tapasztaltam, hogy nagyon rendes emberek élnek ott. Három hétig voltam Iránban, ezalatt 1-2 vacsorát kellett fizetnem, mert minden este meghívtak.

Nem érezte azt, hogy ha megszeg egy viselkedési szabályt, akkor annak következményei lehetnek?

Udvariasak voltak. A legjobb példa erre, amikor Azerbajdzsánból beléptem Iránba. Rövidnadrágban voltam, mert több mint negyven fok volt. Mivel az iszlám a rövidnadrágot nem engedi, udvariasan megkértek, hogy vegyek fel egy hosszút. Felvettem, utána pedig vittek is előre, hogy ne várjam ki a hosszú sort, segítettek minden papír kitöltésében. Udvariasak, de a szabályokat be kell tartani, ha ott vagyunk.

Irakban épp akkoriban jártak, amikor az Iszlám Állam megszervezte magát…

Iraki Kurdisztánba mentünk, de szerettünk volna eljutni Bagdadba. Pár nappal korábban volt egy robbantás ott, ezért nem engedték végül, hogy repülőre szálljunk. Amivel kapcsolatban szerencsénk volt, hogy mi még láttuk Moszul mellett a lebombázott Ninivét. A taxis úgy vitt ki minket, hogy csak az autóból fotózhattunk. Azt mondta, ha kiszállunk, perceken belül elrabolnak minket. 2013 szeptemberében voltunk kint, és októberben jelent meg az Iszlám Állam. Iraki Kurdisztán nagyon barátságos volt. Sok rendőri igazoltatással találkoztunk, de rendesek voltak velünk. Az utolsó napon, amikor elhagytuk Irakot, a busztársaság vezetője meghívott minket vacsorára, minden városban nagyon segítőkészek voltak az emberek, pedig nem ezt gondolnánk Irakról.

Az utazásai során szokott találkozni a turizmus káros következményeivel?

Peruban a Szivárvány-hegy, az ország egyik legújabb látványossága éppen a globális felmelegedésnek köszönhető. 2012-ig hó borította az ötezer méter feletti hegyeket, akkor fedezték fel ezt a pásztorok. Ugyanakkor tragikus, hogy a hóréteg már ötezer méteren sincs meg. A Fülöp-szigeteken és Thaiföldön fordult elő, hogy jó pár hónapra lezárták a tengerpartot, mert annyira károsodott az élővilág, hogy már nem tudott regenerálódni. Peruban szimpatikus volt, hogy vigyáznak a természeti értékeikre és az inka örökségükre. Korlátozzák, hogy egy-egy túrára naponta hány turista indulhat el.

Rendszeres utazóként önnek is szerepe van ebben a folyamatban. Rak valamit a mérleg másik serpenyőjébe kompenzációként?

Az utakon nem szemetelünk, igyekszünk szelektíven gyűjteni a hulladékot, ásványvizet pedig nem szoktunk venni, hanem víztisztító segítségével kulacsból iszunk. Lehetne úgy is utazni, hogy kevesebb repülőjáratot használjunk, de ezt sajnos a munka mellett nehéz megoldani. A légitársaságok is megpróbálnak tenni valamit, az újabb gépek már kevesebb szennyezőanyagot bocsátanak ki. Meglátjuk, hogy a technológiai fejlődés mit fog hozni.

Előfordult már olyan, hogy bajba került valahol?

A perui úton volt egy pár probléma. Poggyászkésés, egy utas elhagyta az útlevelét, egy másik pedig magashegyi betegség miatt kórházba került. Ezek nekem is feladták a leckét, de szerencsések voltunk, mert a perui magyar nagykövetség nagyon pozitívan állt hozzánk, minden segítséget megkaptunk tőlük.

Mit tanácsol azoknak, akik szintén kedvet kapnak nagyobb utazásokhoz?

Mindenekelőtt tájékozódjanak az országról, ahová mennek. Dél-Kelet-Ázsiában akár egy kis hátizsákkal is el lehet utazni több hónapra, mivel nagyjából egyforma az éghajlat egy országon belül. Ellenpéldának ott van Peru, ahol három-négy éghajlattal is találkoztunk két héten belül. 4000 méteren sapka-sál-kesztyűben aludtam a sátorban. Másrészt azt is érdemes nézni, hogy mennyire van kiépítve az ország a hátizsákos utazóknak. Dél-Kelet-Ázsia ebben is jó, én éppen ezért első körben ezt a területet, Vietnámot, Thaiföldet vagy Indonéziát, azon belül Bali szigetét ajánlanám.