(Kocsmában beszélték a szomszéd asztalnál.)

– Tényleg elváltál? Tíz év után? De annyira nagyon szépek voltatok együtt, Sanyi! Miért?

– Volt három pár papucsa, mind ott sorakozott az előszobában. Amikor hazajött, belebújt az egyikbe, jött-ment a lakásban, keresztrejtvényt fejtett az étkezőasztalnál, aztán otthagyta a széke alatt. Majd ment zuhanyozni, mezítláb, ezért felvette a második pár papucsot. Azt meg ottfelejtette a fürdőszobában. Vizes lábbal karistolt le-föl a lakásban, de a saját lábnyomait látva a linóleumon, arra jutott, hogy felveszi a harmadik pár papucsát, amit aztán tévénézés közben otthagyott a nappaliban a dohányzóasztal alatt. Reggel, amikor kikelt az ágyból, nem azt mondta, hogy „Szia, drágám! Mit álmodtál?”, hanem azt, hogy „Sanyiii! Hol a papucsom?” És én minden reggel összeszedtem a papucsait, és szépen sorba állítottam a három párat az előszobában.

– Atyaúristen! Hogy bírtad ezt tíz évig, Sanyi?! Nem jutott eszedbe, hogy megfojtod?

– De. Minden egyes nap. Pedig jól főzött…