Az foglalkoztat, hogy mi is az, amit az ember igaznak fogad el. Nagyon sokszor azt tapasztalom saját magammal szemben, hogy amit alapvető igazságként fogadok el a magam számára, az sok esetben csak egy belső elégtételigényt elégít ki, és így válik számomra igazzá. Ez lehet politikai ideológia, vallási meggyőződés is, nagyon sok esetben nincs mögötte tényleges boldogságtapasztalat, csak valamiféle igazságvágy. Gyanítom, hogy ez más emberekre is érvényes. Ez nagyon sok ítéletalkotással kapcsolatban is így van, például, amit más emberekről, embercsoportokról gondolok. Igyekszem magamban mostanában minél több mindent megkérdőjelezni, hogy valóban igaz-e, és miért tartom igaznak. Ez egy kísérlet a részemről: vajon mi marad akkor, ha ezeket az ideológiai meggyőződéseket lebontom magamban? Ha ezeket visszafejtem, vajon mit találok? Érdekel, hogyan tudok olyan dolgokat elhinni, a saját gondolkodásom részévé tenni, amelyek örömet okoznak nekem.

(27 éves, Debrecenben él. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végzett. Az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolában tanít fagott és furulya hangszereket, valamint Sárrétudvariban a Jókai Mór Általános Iskolában furulyát és szolfézst.)