Augusztus 1-én lépett hatályba a július 2-án elfogadott törvény, amely a Magyar Tudományos Akadémiát megfosztotta a kutatási hálózatától. Hogy tisztábban lássunk az átszervezésekkel kapcsolatban, megkérdeztük a folyamat hátteréről Professzor dr. Fábián Istvánt, a Debreceni Egyetem volt rektorát, aki az akadémia elnökségi tagjaként végig közelről látta a történéseket.

Így volt – az alaphelyzet

Az MTA-nak két fő funkciója van: a magyar tudományos élet összefogása, valamint az akadémiai kutatóintézeti hálózat működtetése – kezdte a történtek ismertetését Fábián István. Ehhez a hálózathoz tartozik Debrecenben az Atommagkutató Intézet (Atomki) is. Július végéig a kutatóintézeteket az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa irányította. Az MTA hosszú éveken keresztül az ország költségvetéséből egy külön soron kapott állami forrásokat, amelyekkel gazdálkodhatott. A pénzt köztestületi feladatokra és a kutatói hálózatra költhették, az idei költségvetésből utóbbira 20 milliárd forint állami forrásban részesült az Akadémia, amelynek teljes költségvetése évi 65-70 milliárd forint körül mozog.

A folyamat, ami a mostani állapothoz vezetett

Fábián István elmondása alapján a nagy változás 2018 júniusában állt be, amikor egy jogszabállyal átrendelték az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá ezt a költségvetést. Ez a volt rektor szerint akkoriban értelmetlennek tűnt, mivel Palkovics László miniszter kijelentette, hogy a kormánynak nem célja az intézethálózat leválasztása az akadémiáról. „Úgy indult a folyamat 2018 júniusában, hogy csak egy technikai dologról van szó, most pedig már ott tartunk, hogy törvényileg le is választották az intézményhálózatot az akadémiáról” – mondta Fábián, aki arról is beszélt nekünk, hogy kezdetben Palkovics László egy munkaanyagban még méltatta a kutatóintézeteket, ennek ellenére váltott hamarosan kritikus hangnemre. Hiányolta a szabadalmakat, rá akarta venni az Akadémiát, hogy adja át a kutatóintézeteket. Az Akadémia ezt nem tette meg, különböző reformokra viszont hajlandó lett volna.

Fábián István elmondása szerint olyan irányítótestületet javasoltak a hálózat élére, amelyben 4 tagot a miniszter, 4 tagot az Akadémia, 4 tagot pedig maga a hálózat delegál. Ennek a tetején állt volna a miniszterelnök által kinevezett irányítótestületi elnök. A július 2-án elfogadott törvény ezzel szemben a kutatóintézeti hálózatot teljesen elvette az akadémiától, és rendelkezik az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásáról, amelynek vezetésébe 6 tagot jelöl (tehát nem delegál) az akadémia, ugyanennyit a miniszter, és őket, valamint az elnököt is a miniszterelnök hagyja jóvá.

A döntés háttere

Fábián István szerint nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mindez miért történt. Palkovics László a gyenge magyar innovációs teljesítményre hivatkozott, emellett láthatóan szerették volna, hogy egy kézben összpontosuljanak az intézetek, és hogy ne legyenek olyan kutatások, amelyek nem kecsegtetnek anyagi haszonnal. Valójában az egyik lehetséges magyarázat Fábián szerint az, hogy az Európai Unió 2020 után döntően innovációra fog támogatásokat adni, erre pedig megfelelő kutatóhálózat jelenleg nem áll rendelkezésre Magyarországon. Az akadémiai kutatóintézetek viszont főleg alapkutatásokra vannak berendezve. Az átállás pedig 1-2 év alatt nem igazán hajtható végre: az Atomkinál még csak-csak, de egy bölcsész kutatóintézetnél már sokkal nehezebb a helyzet. Másrészt Fábián érvelése szerint amennyiben nem teremtődik piac az innovációhoz, akkor hiába jönnek a szabadalmak, nincs érdemi változás. Ezektől az intézkedésektől tehát az innováció nem fog javulni, a minisztérium viszont közelebb került az innovációs pénzekhez.

A volt rektor demagógiának nevezte azt az állítást, hogy egy kis országnak nincs szüksége alapkutatásra. Ezekből jönnek ugyanis az olyan eredmények, mint a mindig a talpára álló gömböc, amely iránt komoly gyakorlati érdeklődés is van már. Másik példának a Bolyai János geometriáját hozta fel: „a matematikában az alapot az euklideszi geometria jelentette, ahol a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást. Bolyai épített egy olyan geometriát, amelyben ez nem érvényesült. Akkor ez még csak egy érdekes gondolatkísérlet volt, de aztán jött a 20. század, amikor az űrkutatás elkezdte használni. Mindig az alapkutatás teremti meg az alapját az alkalmazott kutatásoknak” – fogalmazott Fábián István.

Egy másik lehetséges magyarázat a kutatói hálózat elvételére abból indulhat ki Fábián szerint, hogy Magyarországon az MTA még mindig az egyik legnagyobb presztízsű és autonómiájú intézmény. „Nem mindenkinek jó az, hogy van egy ilyen önjáró intézményünk, ahol ráadásul szabadon gondolkoznak az emberek” – fogalmazott. Szerinte az Akadémia elkövetett néhány „hibát” is, amelyek miatt most bűnhődik. Egyrészt kiállt a CEU mellett, másrészt a Jogtudományi Intézet kiadott egy könyvet a magyar jogállam helyzetéről, ami nem épp dicsérő jelen állapotainkra nézvést, harmadrészt a Társadalomtudományi Kutatóközpont szervezett egy konferenciát a migrációról, ahol egyértelműsítették, hogy nem Soros György áll a folyamat mögött, ez pedig a jelenlegi kormányzati politikával Fábián szerint nem kompatibilis.

Miért tragikus a jelenlegi helyzet?

Fábián István szerint a július 2-án megszavazott törvény egy jogállamban nem állná meg a helyét. Ennek oka egyrészt az, hogy az új hálózat használni akarja az MTA nevet, mivel az a nemzetközi tudományos világban egy ismert brand. Másrészt a hálózat infrastruktúrája hiába az Akadémia tulajdona, a törvény értelmében ezt ellenszolgáltatás nélkül kell az új kutatóhálózat rendelkezésére bocsátani. „Ez olyan, mint amikor önnek van egy lakása, és egyszer csak valaki hoz egy szabályt, hogy jó, hogy a lakás az öné, de innentől kezdve ingyen át kell adnia valaki másnak” – szemléltette a helyzetet Fábián István, aki szerint hasonló az ötvenes években fordult elő Magyarországon.

A legnagyobb probléma a professzor szerint, hogy augusztus 1-től fel kell állnia az új irányító testületnek, ugyanis már nincs MTA kutatóhálózat. „Abszolút nincs előkészítve a dolog. Ez nem úgy van, hogy holnaptól nem MTA intézet van, hanem Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, hanem ennek van egy csomó jogi vonatkozása. Én a Debreceni Egyetem alkalmazottja vagyok. Ha az egyetemet átneveznék Alföldi Egyetemre, akkor a szerződésemet át kéne alakítani. Itt 5000 ilyen szerződésről beszélünk” – magyarázta Fábián. Szerinte további problémák származnak a nemzetközi kötelezettségekből is, amelyeket az Akadémia úgy vállalt el, hogy azokat a kutatóhálózat fogja teljesíteni. „Ez a második nagy kérdés, hogy mi van ezekkel a szerződésekkel. Becslésem szerint 10-15 ezer szerződést kellene átírni” – mondta a professzor.

Elmondása szerint ráadásul senki sem tudja jelenleg, hogy hogyan is fog működni az új rendszer. Az elmúlt egy évben ugyanis hiába kérte rendszeresen az Akadémia elnöksége, hogy mutassanak be hatástanulmányt a tervezett reformok bevezetése előtt. Fábián István kiemelte, hogy az új szabályok bevezetése ellen a tudományos világ nagyrésze tiltakozik. Palkovics László hiába hivatkozott egy ponton arra, hogy az átszervezéshez a minta a németországi Max Planck Társaság, a német kutatók ezt határozottan cáfolták.

Lényegében most az történik Fábián István szerint, hogy van egy többé-kevésbé jól működő alapkutatási rendszerünk, amelyet feldúlnak, és innovációs kutatásra kényszerítenek úgy, hogy nem mondják meg azt, hogy egyáltalán mitől lesz jobb ez a működési forma. Mindezek következményeképp Fábián szerint a legjobb kutatók közül egyre többen vándorolnak el az országból.

Bizonytalanság és információhiány az Atomkinál

Mivel Debrecenben az Atommagkutató Intézet az MTA-tól most elcsatolt intézetek közé tartozik, megkérdeztük az intézet két kutatóját, Gyürky Györgyöt és Kovács Tamás Györgyöt arról, hogy mi lesz az Atomki sorsa az átalakítások után, mi fog történni a jelenleg is zajló kutatásokkal.

A Debrecinert arról tájékoztatták, hogy az elfogadott törvény szerint az Atomki az újonnan létrehozandó Eötvös Loránd Kutatóhálózathoz kerül. Habár voltak ezzel kapcsolatos vélekedések a városban, a Debreceni Egyetemhez való csatolás jelenleg nincs a napirenden. Gyürky György ehhez annyit tett hozzá, hogy „ismerve az előkészítetlen, kapkodó átalakításokat, nem kizárható, hogy valamikor a jövőben újra előkerül ez a lehetőség”.

Mind a két kutató hangsúlyozta, hogy egyelőre alig tudnak valamit a jövőről, de a bizonytalanság, az információhiány és a kedvezőtlen kilátások ellenére is próbálják a kutatásokat a megszokott mederben folytatni. Elmondásuk szerint fennakadásokat eddig az okozott, hogy a minisztérium visszatartotta, és csak részletekben utalta át részükre a működési költségeket. Kovács Tamás Györgytől megtudhattuk, hogy ennek eredményeképp az online folyóiratok egy része elérhetetlenné vált számukra, mert fedezet hiányában nem tudták erre az évre megújítani az előfizetéseket.

Arra a kérdésünkre, hogy vajon miért nem volt nagyobb tiltakozás Debrecenben az MTA elleni sorozatos támadások miatt, Gyürky György azt felelte, hogy ugyanazért, ami miatt az egész országban is visszhangtalan maradt az ügy: „az emberek vagy fásultak, vagy nem érdekli őket a szűk körükön kívül semmi, vagy agymosottak a migráncsozás által” – fogalmazott a kutató.