Mottó: A montgomery-i buszbojkott olyan messze van a magyar romáktól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Mit tud a nagyérdemű a roma aktivisták, roma mozgalmárok rendszerváltás utáni tevékenységéről? Szerintem semmit. Egy-két nevet, egy-két dátumot, és vége.. Pedig működött valami, ami engem – bár nem voltam közvetlen részese – büszkeséggel tölt el ma is. Olyanokra vagyok büszke, akikkel ma már nem is vagyok még csak beszélő viszonyban sem… Erről majd később.

No, de mit keres itt Rosa Parks és miért is indítanék egy másik kontinensről, 1955-ből? Körülbelül két éve egy csoporttalálkozón sikerült egyszer egy kisebbfajta botrányt okoznom. Amúgy jól viselték az emberek, csak az arcuk mondott mást.

Az amerikai emancipációs törekvések egyik szép legendáját, ezt a buszbojkottos esetet elemeztük. Az afroamerikai aktivisták tudatosan készültek az akcióra, szerintem. Voltak már hasonló esetek, amik nem kerültek be ennyire a köztudatba. Volt rá precedens, hogy egy terhes nőre gondoltak alanyként, de aztán elvették az ötletet a támadhatósága miatt. (Túl öreg pasitól lett terhes.) Így esett a „spontán választás” Rosa Parksra és ügyére. Sokan tagadják a tudatosságot, de szerintem, nem érdemes. A lényeg az, hogy Rosa Parks nem adta át a helyét a fehéreknek egy buszon, ahol fizetett azért, hogy ülhessen. Ezzel törvénysértést követett el, bíróság elé állították, elítélték zavarkeltésért és a helyi rend megsértéséért. Fizetnie kellett 14 dollárt. Ekkor jött a buszbojkott, ami végül eredményre vezetett. Ha nem is egy, hanem 381 nap után, de elérték, hogy eltöröljék Montgomery városának a faji elkülönítésről szóló törvényét.

Szép történet, de átültetni „romába” valami hasonló helyzetet az egyenjogúsítás és a függetlenedés oltárán szinte lehetetlen. Aztán spontán jött tőlem a gondolat…

Az 50-60-es évek Amerikájában a faji megkülönböztetés hatására párhuzamos társadalmak épülhettek ki. Ugyanazon a területen éltek fehérek és feketék, de nem ugyanabban az országban. Eddig még stimmel is, ha Magyarország indiánjaira, a cigányokra nézek.
Ami azonban teljesen más: A párhuzamos társadalom az afroamerikaiak körében kitermelte a saját elitjét, egy alárendelt, de létező belső kvázi közigazgatást, egy kereskedelmi- vállalkozási stabilitást. Magyarul: volt pénz a feketék elitje kezében, és a templomokba járók közösségeire is számítani lehetett, hisz az ügynek éppen dr. Martin Luther King Jr., egy akkor még fiatal lelkész lett a szószólója. (Eddig még mindig nincs botrány.)

Azonban amikor kitértem arra, hogy ebben a párhuzamos társadalomban szükség volt az afroamerikaik maffiahálózatára is, mint támogatóra, hát… kicsit mindenki kitért a hitéből! Pedig a logika mondatta ezt velem, meg az a néhány évtizednyi rendészeti múltam, no meg mert tudom, hogy „nem minden fekete és fehér”, hogy analogizáljak egy kicsit.

381 napig nem szállni buszra csak úgy lehetett szerintem, hogy a fekete-maffia érdekköreinek nem lehetett közömbös az „eredmény”, és ezért szerintem „áldozni” is tudtak. Akár be is segítettek a fekete testvéreik szállításába. Sok 10 cent az, ami nem buszra ment ám el! Senki nem kérdezi soha, hogy hová vándoroltak. Eddig a botrányos kijelentés és kész.

Nomármost, cigány Rosa Parks-ok, cigány dr. Martin Luther King Jr-ok márpedig nem léteznek! Igaz, mostanában kikezdték már MLK nimbuszát is, keményen! Valahol olvastam, hogy már Ronald Reagan is úgy írt alá valami posztumusz díjat MLK-nak, hogy majd az idő megmutatja, hogy megérdemelte-e, és akkor erre mostanában felkapott lett az a hír, hogy nőket molesztált, orgiákat rendezett! Nesze neked dicsőség meg polgárjogi mozgalom! Vagy csak egy kis történelemhamisítás… Mit tudom én? Nem vagyok amerikai! Sok cigány meg lassan annak képzeli magát.

A cigányok – egy kis fehér pátyolgatással – szívesen hivatkoznak ugyan ma is az elnyomás párhuzamaira, de szerintem itt Magyarországon teljesen más a helyzet! Teljesen. A rendszerváltás utáni roma politikai és a kvázi népművelő-civilesedő szervezeteket néhány szóval régebben érintettem. Nem behatóan ugyan, csak utaltam a megosztottságukra. Kormány közeliek – nem kormány közeliek = megosztottság! Mitől más itt a helyzet? Most akkor ki az a roma mozgalmár, ki a roma aktivista, és mi is lenne a célja a mozgalom nélküli roma aktivistának, és mi lehetne a célja egy mozgalmár brigádnak? Merthogy roma mozgalom nincs, az hétszentség! A terjedelemnek azonban keretet szab a forma! No, majd a jövő héten kivesézzük!

(folytatása következik)

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800.