Akad ismerősöm, aki a munkahelyén (irodai alkalmazott, nem kétkezi munkás) ezzel méricskélte, hogy aznap mennyit talpalt ügyintézései közepette – kvázi a „ma is kilógott a belem, annyit melóztam” igazolás volt ez a részéről. Más a természetben barangolva mintegy érdekességként tekint rá a nap végén, ugyan mennyi is volt az annyi.

Ugyanakkor érdemes módjával beleszerelmesedni ebbe az alkalmazásba, hiszen nyilvánvaló hülyeségeket is közöl olykor. Az egy dolog, hogy ha séta után villamosra száll az ember, s be van kapcsolva a számláló, „szép” adatokat produkál.

Ám az már nem semmi, hogy ébredés után, amikor a lakásban totyogva a toalettemet rendeztem, majd leültem a géphez, később ismét kimentem a konyhába, aztán újra az asztalnál vacakoltam, már 333-nál járt. Holott közel se mentem annyit, egyébként meg a telefon sokszor a kezemben sem volt.

Sőt a laptopom mellett pihenő „fón” azóta is küldözgeti az értesítéseket: „Még 5536 lépés a mai 6000-es kitűzött célig.” S hasonlók.

Eszembe jutott az a sörpocakos férfi, aki kockahasat ábrázoló pólót vett fel, s viccesen pózolt benne.

Úgy látszik, nekem a pólóm a telefonom, amely kellemes adatokat hazudik nekem, hogy jobban érezzem magam tőlük. Mire ezt leírtam, már 521-nél járt a számláló..

Lehet, estére meg lesz életem első maratonja is.