Nincs mit szégyellni azon, ahogy Debrecen kinézett két évszázaddal ezelőtt, s legfőképp nem tisztes dolog visszamenőleg másként ábrázolni. A mesterséges intelligencia használata pedig komoly veszélyekkel járhat, ha ragaszkodunk históriánkhoz, ha nem akarunk hamis képpel téves tudatokat teremteni.
Felfedező belvárosi sétát hirdetett az Explore Debrecen január 21-re. Az ingyenes esemény előzetese azt ígérte, hogy a résztvevők megismerhetik „az idén 260 éve született Fazekas Mihály életének és munkásságának debreceni helyszíneit”. Bejárják azokat az „emlékhelyeket, amelyek a Lúdas Matyi szerzőjének életéhez, tanulmányaihoz és városhoz fűződő kapcsolatához kötődnek”. Szép kezdeményezés.
Gond az illusztrációval van, s nem is kevés.
Fazekas Mihály 1828-ban távozott az élők sorából, a debreceni Református Nagytemplom építése pedig 1824-re fejeződött be – Fazekas Mihály tehát láthatta a mai ismert formájában a Nagytemplomot, de nem azt, ami az esemény illusztrációin látszik.
A legsúlyosabb hiba, hogy ennek a múltba vizionált templomnak a tornyain keresztek láthatók. Ugye, nem kell magyarázni, mi ezzel a gond?
Feltűnő, hogy az illusztráción látható templom oldalában emeletes házak sorakoznak, miközben itt még a 20. század első kétharmadában is csak földszintes épületek voltak.
A valóságos debreceni Nagytemplom előtti tér pedig nem volt lekövezve, ez már 21. századi fejlemény.
Lehetne még részletezni a téren láthatók öltözeteit, a szekér formáját, de ezek már csak apróságok az előbb említett hamisságokhoz képest.
A mesterséges intelligencia használata gyakorta és sokban segítheti az irodalommal, a történettudománnyal, a helytörténettel foglalkozók munkáját is, de ódzkodni kellene efféle alkalmazásától mindazoknak, akik hivatása az, hogy hiteles képet mutassanak a városról, akár a mai Debrecenről, akár az egykor voltról.
