A főispán több ízben is elszólta magát: kiderült, nem valósítják meg az általuk ígért közmunkaprogramokat. Emellett egy egyházi tisztség kiosztásával kapcsolatban is fény derült arra, hogy a politikus hogyan próbálja pozícióba juttatni bizalmasát. – 8 Órai Ujság, 1937. január 13.
UGYANAKKOR
Összefolyt Debrecenben az egyház és a politika – a város reformátussága Vay László főispán ellen fordult
Élénk feltűnést keltett Debrecenben, hogy újév óta a legelterjedtebb kormánytámogató napilap és a kisgazdapárt lapja erősen támadja báró Vay Lászlót, Hajdú vármegye főispánját – adta hírül a 8 Órai Ujság.
Maga ismerte be, hogy 100 évig várhat Debrecen a közmunkaprogramra
Mint írták, a véleményoffenzívának két eredője volt. Egyrészt a főispán újévi beszédében arról számolt be, hogy Debrecen egyik évek óta ígért munkaprogramját mégsem tudják megvalósítani: a Nemzeti Egység Pártja (NEP) városházi bevonulása után nem tette meg ígért lépéseit közmunkaprogramok indítására, valamint az előző éra által építkezési célokra megszerzett kölcsönöket sem hagyatták jóvá.

„A főispán beszédének csúcspontja a csatornázás kibővítése volt: 15 milliós programot jelentett be, melyhez az OTT adja a pénzt kölcsön évi 150 000 pengős részletekben, tehát csak ennyi fordítható közmunkára, ami azt jelenti, hogy száz évig kell erre a közmunkára várnia Debrecennek” – írta meg a napilap.
Közbenjártak a vallási vezetők, hogy megtarthassa pozícióját
A másik támadási felületet a főispán egy elhamarkodott körlevele adta. Mint kiderült, Vay Lászlót Baltazár Dezső püspök ajánlására választották meg a tiszántúli egyházkerület főgondnokául. Károlyi Gyula kormányának megalakulása után le akarták cserélni Vayt. Baltazár Dezső püspök és Vásáry István, a debreceni egyház főgondnoka járta ki, hogy a főispán maradhasson – „egyházi okokból”.
Baltazár Dezső halálával új püspök kinevezése vált szükségessé: a budapesti újság szerint a tiszántúli egyházkerület főjegyzőjét, Makláry Károlyt, Baltazár bizalmas munkatársát, aki a politikától és NEP-től távol tartotta magát, csaknem egyhangúlag emelte a közbizalom a püspöki székbe. Vay László ellenben Uray Sándor lelkészt, kormányfőtanácsost szerette volna a püspöki székben látni, akinek fia hosszú ideig főispáni titkár volt Vay mellett.
Miután a püspöki jelölés sikertelen volt Vay több úton is megpróbálta pozícióba juttatni bizalmasát, sikertelenül. Először konventi tagnak jelöltette Urayt, aki azonban alig kapott szavazatot. „Vay ekkor kárpótlásul a főjegyzőséget ígérte meg Uraynak. Ám az e tárgyból összehívott főgondnoki és esperesi értekezleten Uray neve alig került szóba: komoly jelöltek Baltazár veje, Kolozsvári Kiss László (10 év óta helyettes főjegyző), Gönczy Béla és Soós Béla lelkészek voltak” – részletezték a gyanús ügymenetet.
Fentről szólt, hogy Uray „hivatalos jelölt” lett
Ekkor Vay taktikát váltott: körlevelet intézett a kerület minden lelkészéhez, és mint „hivatalos jelöltet” prezentálta nekik Uray Sándort. A példátlan eljárás komoly felzúdulást keltett a közel egymilliós egyházkerületben. A népharag nyomán Debrecen legősibb családjai, nagygazdái is szembefordultak a főispánnal – a kerület esperesei, később a debreceni presbitérium is határozatban nyilvánította ki, hogy más jelölteket preferálnak.
A főispán végezetül egy nyilatkozata során ismét elszólta magát. Arról beszélt, hogy „ki akarja irtani a »baltazárizmust« Debrecenből.”
„Nem mutat nagy diplomáciai érzékre, hogy Vay László ép Debrecen papsága előtt használta ezt az enyhén szólva kegyeletlen kifejezést volt elnöktársa ellen, akinek nagyrészt köszönheti, hogy ma is a főispáni székben ül. Mi lesz azonban, hogyha kegyeleti és vallásos érzéseiben megbántott református hívek nem óhajtják tovább a főgondnoki székben látni Vay Lászlót?” – összegezték a helyzetet.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.