2019. április 11-én, a költészet napján meglátogattuk több, a Debreceni Köztemetőben nyugvó, a városhoz kötődő író és költő sírhelyét, és megállapítottuk, hogy a sírok többsége meglehetősen gondozatlan. Nem látszott, hogy akár az önkormányzat, akár a város polgárai fontosnak látnák a Debrecen életében egykor komoly szerepet betöltő alkotók emlékének ápolását, annak ellenére, hogy nevük fel-felbukkan a város kultúrpolitikájában.

Több mint öt év elteltével, a halottak napjához közeledve október 31-én ismét felkerestük Borbély Szilárd (1963-2014), Fazekas Mihály (1766-1828), Kiss Tamás (1912-2003), Oláh Gábor (1881-1942), Szabó Magda (1917-2007) és Tar Sándor (1941-2005) sírját.

2019-ben még különböző honlapokról kellett összeszednünk a sírhelyek fellelhetőségét, idén azonban könnyű dolgunk volt, ugyanis a temetőt üzemeltető AKSD Kft. elkészített egy digitális temetőtérképet, amely segítségével nemcsak közismert személyeket, hanem bárkit megtalálhatunk az elhunyt nevének, valamint születési és halálozási évének megadásával. Az általunk megnézett költősírok egymástól mindössze néhány percnyi távolságra nyugszanak, közel a Benczúr Gyula utcai főkapuhoz.

Az öt évvel ezelőtti helyzethez képest most kétségtelenül jobb állapotokat találtunk, szinte minden költő, író sírján voltak friss virágok, koszorúk vagy mécsesek. Egyedül az 1942-ben elhunyt Oláh Gábor nyughelye tűnik teljesen elhanyagoltnak: a sír fölött lefagyott, rég elhervadt virágok, a sírkövön pedig egy kifakult nemzeti színű szalag nyújt szomorú látványt. Mintha az elmúlt években elfelejtették volna, hiába neveztek el utcát is Ady kortársáról. Öt évvel ezelőtt ugyanis még sokkal jobb állapotban találtuk a sírhelyét.

Szabó Magda sírja kapcsán 2019-ben arról írtunk, úgy nő a növényzet, ahogy azt a természet jónak látja. Ez a jelek szerint azóta sem változott, azonban emlékének elevenségét, életművének tiszteletét jól mutatja a debreceni Ady Endre Gimnázium koszorúja, a számos krizantém és más friss virág, továbbá az égő mécsesek.