Az újság tudósítója részletesen számolt be a debreceni élményeiről, elsőként a Péterfia utcát látogatta meg egy novemberi esős napon. „Világéletemben annyit hallottam az alföldi sárról, a feneketlen, úttalan, mély kosztengerről, hogy – őszintén bevallom – féltem a novemberi alföldi körutazástól. Nos reggeltől estig esőben járkáltam Debrecenben, kimentem a Hatvani uccán át az öreg református temetőig, Csokonai sírjához, végigballagtam a Simonyi úton a kiserdőig, sőt a nagyerdőig, az új fedett uszodáig, kilométereket jártam, sehol sár, mindenütt aszfalt” – írja.

A cikk hosszan szól a debreceni építészetről: ekkoriban épült többek között a postapalota, a Déri Múzeum és a Nemzeti Bank épülete. A tudósító Debrecen egyes részeit befejezetlennek írja le, de úgy látja, gyorsan fejlődik a város: „Büszkék is a debreceniek fejlődésükre, s a Piac ucca felső részét szeretik már a berlini ’Unter den Liliden’ útvonalához hasonlítani.”

A Debreceni Egyetemről is szó esik a Prágai Magyar Hírlap cikkében, az akkoriban új főépületet és a környező villákat emelte ki a tudósító. „Oázis az Alföld porában” – zárul a beszámoló.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.