A Friss Ujság 1928. október 3-án mutatta be, hogy Debrecenben, amelyet a leggazdagabb magyar városnak neveznek, sok ezer embert érint a nyomor. „Nyolcezer munkásember és hozzátartozóik küszködnek a legfacsaróbb ínséggel a túlhabzó gazdagság közepette, s úgy látszik, mintha sehonnan sem nyúlna feléjük segítő mentő kéz” – írják. A cikk szerint az államot, a hatóságokat és a várost súlyos mulasztások terhelik, néhány intézkedéssel ugyanis enyhíthetnének az akkori állapotokon. Mint írják, szakértők szerint nyolcezer szakszervezeti tagsággal nem rendelkező munkanélküli napszámos és földmunkás van Debrecenben, akiknek a jó része a környező falvakból áramlott be.

A cikk szerint a hatóságok nem tesznek semmit a falvakban éhező emberek városba költözése ellen, nem biztosítják a falvakban a foglalkoztatást, mert a tömeg olcsó munkaerőt jelent. Súlyosabb probléma azonban a Friss Ujság szerint, hogy rövid időn belül három debreceni üzem, egy kefegyár és két gépgyár bezárása sok száz munkáscsalád kenyerét vette el, miközben más üzemekben is történtek elbocsátások. „A munkanélküliséget növeli mesterségesen az is, hogy nagy műhelyek »takarékosságból« egy segéd mellett 20-30 tanoncot dolgoztatnak heti egy-két pengőért. Azonkívül itt van az általános éjszakai túlóráztatás. A törvény ellenére különösen a nőkkel dolgoztatnak éjszaka is. A kefegyárban például tömegesen dolgoznak 17-45 éves nők éjjel-nappal heti 16-24 pengőért, mert aki csak nappal dolgozik, az legfeljebb 10-12pengőt kereshet” – sorolják.

A szerző úgy látja, adókedvezményekkel, adóelengedésekkel és más könnyítésekkel kellene megakadályozni a debreceni gyárak bezárását és leépítéseit. Korlátozni kellene továbbá a munkakeresők beözönlését és meggyorsítani a régóta ígért beruházásokat, mint az egyetem és a vásárcsarnok építése, valamint a villamos fejlesztése. A lap szerint a hóeltakarítás is százakat juttathatna némi keresethez, „de Debrecenben ősrégi szokás, hogy csak a város közepén tisztítják el tessék-lássék a havat, de másutt a tavaszi olvadásra bízzák ezt a munkát. Debrecen legnagyobb részében övig járnak az emberek a hóban, ha csak egy kissé is kiadósabb a tél. Az idén végre legfőbb ideje lenne, hogy a város elszánja magát a tisztességes hóeltakarításra” – javasolják.  Eközben a szerző szerint véget kell vetni a tanoncmunkaerővel, a túlórázásokkal és a női munkásokkal kapcsolatos állandó visszaéléseknek.

A lap figyelmeztet, a jelentős munkanélküliség a béreket is lenyomja. „A debreceni munkás napi kereseti átlaga ma két és négy pengő között mozog. A 120 pengős havi kereset ritkaságszámba megy és a legtöbben alig érik el a havi 50-60 pengőt. Viszont a lakbérek és az élelmiszerárak magasabbak, mint a legtöbb magyar városban. Ezekből megítélhető, milyen súlyos helyzetben vannak úgy a dolgozó, mint a munkanélküli debreceni munkások. Közeledik a tél, amely az idén rendkívül szigorúnak ígérkezik. Az illetékeseknek most kell cselekvésre határozniuk magukat, ha nem akarják tétlenül szemlélni, mint nyeli el az ínség könyörtelen örvénye a tehetetlen szegény emberek és hozzátartozók ezreit” – intette óva a döntéshozókat a Friss Ujság.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.