Vajon megtudhatjuk-e valaha, hogy miért tette harmadiknak Oroszországot a debreceni városvezetés március tizenötödikén? Megtudhatnánk, ha elmondaná a város fideszes polgármestere, Papp László, de ő hallgat erről. A közpénzből működő közösségi oldalán a botrányos debreceni „megemlékezés” másnapján a 69. Bocskai István Nemzetközi Ökölvívó Emlékversenyről posztolt több fotóval, majd megünnepelte, hogy „fordulatos mérkőzésen nyert a DVSC SCHAEFFLER”. Harmadnap nem posztolt a Facebookon semmit, megpihent a csapata, aztán tegnap, március 18-án hírül adta, hogy „Őexcellenciája Hong Kyu Dok úrral, a Koreai Köztársaság magyarországi nagykövetével gazdasági kérdésekről és kulturális együttműködési lehetőségekről” egyeztetett, utána pedig a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Hajdú-Bihar Vármegyei Szervezetével együtt mosolygott valami rendezvényen valahol valamiért.

Egyetlen szó nincs Papp László hivatalos, közpénzből fizetett látványkommunikációjában arról, hogy a március tizenötödikei városi ünnepségen a debreceni orosz főkonzul miért koszorúzhatott a város első embere és az országgyűlési képviselője után harmadikként. A forradalom és a szabadságharc ünnepén! Megelőzve a Magyar Honvédség vezető tisztjeit, debreceni szervezeteket és intézményeket, de még a tiszántúli református püspököt és a Debreceni Egyetemet is! Miért lettek Debrecenben ennyire fontosak az oroszok, akiket tavaly még a második koszorúzási sorba tett a városházi protokoll?

A közösségi hálón tévelygő fidesznépi kimagyarázkodások szerint mindez pusztán csak azért történt, mert érkezési sorrendben koszorúzhattak. Hát nem! A városházi protokoll névre szóló cédulákkal előre kijelölte mindenkinek a sorát, a helyét. Ennek bizonysága például a Debrecinernek az a videója, ami megörökítette a kezében koszorújukkal a helyüket kereső orosz attasé tétovaságát, még ő sem hitte el, hogy nem a hátsó sorokban van a pozíciójuk, hanem az élen.

Vajon megtudhatjuk-e valaha, hogy miért tette harmadiknak a koszorúzók rendjében Oroszországot a debreceni városvezetés március tizenötödikén? A Debreciner minapi cikkében azt írta: „Debrecen önkormányzata nem adta indokát annak, hogy az orosz főkonzulnak miért jutott idén ilyen előkelő hely. Egyes értelmezések szerint ez a gesztus az orbáni Magyarország nagy barátjának, Putyin orosz elnöknek szól, egyben demonstrálja a fideszes debreceni városvezetés egyre szorosabb elkötelezettségét az Ukrajna ellen háborút folytató Oroszországhoz.” Vagy így van, vagy nem. Megtudhatnánk a város polgármesterétől, mondom ismét, de ő meg mélyen hallgat, mondom ismét. De miért hallgat?

A debreceni látványos oroszszimpátia miatt felháborodók emlegetik azt, hogy a magyar szabadságharc leverésére egyedül képtelen osztrák császár az orosz cár jelentős katonai segítségével vetett véget küzdelmünknek. Igaz, de ennek már 176 éve. Azt is a debreceni kivételezésre olvassák kárhoztatóan, hogy 1956 letörésekor sem volt kegyes Moszkva, ám ez a véres megtorlás is közel 70 éve volt. A népeknek meg kell békülniük, mi sem szeretnénk, ha folyamatosan szembesítenének bennünket azzal például, hogy a második magyar hadsereg miféle gyalázatokat követett el megszállóként az ottani civil lakossággal szemben a legutóbbi világháborúban.

Az azonban nehezen magyarázható, hogy a magyar szabadság és függetlenségi igyekezet okán indult harcunk nemzeti ünnepén miért kapnak előkelő koszorúzási helyet annak az országnak a diplomatái, amely ország most a jelenben, már három éve folytat gyilkos háborút a függetlenségét és szabadságát hatalmas áldozatok árán védő Ukrajna ellen. Polgármester úr? Válasza?

2025. március tizenötödikén, hogy még szégyellhetőbb legyen ez a nap Debrecen történetében, az igen szerény lakossági érdeklődéssel kísért hivatalos ünnepség után órákkal az egyik parlamenti ellenzéki párt helyi politikusa odament a Kossuth-szobor talapzatához, levette onnan az orosz konzulátus koszorúját, majd egy közeli szemetesre dobta, s mindezt – tettének indoklásával együtt – videóra vette és feltöltötte a közösségi hálóra.

Ugye tudjuk, hogy a magyar diplomácia képviselői is koszorúznak olyan országok nemzeti ünnepein, amely országokkal szemben számos történelmi sérelmünk van? Ugye mélységesen felháborodnánk, ha a mi nemzeti szalagunkkal díszített koszorút szemétre dobnák az ottaniak? Az egykori, vagy azóta is aktuális, vagy éppen újra érvényes súlyos bajainkról nem az a koszorú tehet, nem azon kell elégtételt venni szerintem. És ahogy mi nem szeretjük szemétre vetve látni nemzeti trikolorunkat, úgy vélhetőleg az oroszok sem. Nem Putyin, hanem az oroszok, az orosz emberek! A nagy nyilvánosságot kapott debreceni szemétbedobás miatt valószínűleg Moszkvában behívatták volna számonkérésre a magyar nagykövetet a Kremlbe, ha a két ország között korrekt viszony lenne, s nem oly mélyen baráti megint, mint 1949 és 1989 között.

S mindezen idei debreceni idusi történéseknek, ha lehet még lejjebb, hát legfeledendőbb attrakciója Kósa Lajos országgyűlési képviselő enervált beszéde volt, ami az Európától való – szerinte feltétlenül szükséges – szakítás indokát egyetlen szóban adta meg huszonhétszer megismételve.

Kossuth Lajos 1849-ben azt mondta, hogy Debrecen a szabadság őrvárosa. Most nem az.