A 2022-es Debreceni Ünnepi Könyvhét megnyitója már – a koronavírusjárvány előtti – szokás szerint nyár eleji időpontban zajlott a Csapó utcán. Pogrányi Péter köszöntötte a látogatókat, és megemlítette, hogy az elmúlt időszak nehézségei után ismét a hagyományokhoz híven lehet megtartani az eseményt.

Puskás István, Debrecen kulturális területéért felelős alpolgármestere mondta el először köszöntőjét, melyben ő is kiemelte: örül annak, hogy a könyvhetet újra júniusban rendezhetjük meg. Számára a könyhétnek mindig megkülönböztetett szerepe volt, hiszen gyerekként mindig ellátogatott szüleivel a program korábbi helyszíneire. Az irodalommal és a kultúrával együtt a könyvhét az egyén és a város identitásának részévé vált – mondta Puskás.

Köszöntette az idei könyvhét díszvendégét, Buda Ferencet, aki Debrecenből származik, ezért különösen jelentős a város számára. Szorosan kötődik Debrecenhez, így memoárja (Világ, világom) is fontos a debrecenieknek. Hiszen nemcsak Debrecen régmúlt korszakáról ír, hanem a szöveg segít saját magunk városhoz való viszonyát átgondolni és tisztázni, valamint közösségi identitásunkat építi.

Buda Ferenc Vörösmarty Mihályt idézve építette köszöntőjét: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Ha ment, akkor hová és mennyit, hol tart és miféle esélyeket kínál fel nekünk vagy tagad meg tőlünk?

Nosztalgiával emlékezett vissza édesanyjára, akinek a könyvek iránti szeretetét köszönheti, hiszen ő mutatta meg neki, melyik betű milyen hangot jelöl. Noha édesanyja iskolázatlan volt, jó érzékkel választotta ki számára a szellem igazi értékeit összesítő könyveket. Az első könyvajándékot is tőle kapta 1942 húsvétján, amely egy Petőfi összes költeményeinek olcsó kiadása volt, majd karácsonykor megkapta Carlo Collodi jól ismert hazug fabáburól szóló meseregényét, aztán következtek a magyar irodalom remekei: Arany, Jókai, Gárdonyi és így tovább.

A háború utáni időszakban Debrecenben fontos beszerzési forrás volt a szerdánként és szombatonként életre kelő zsibvásár a Kassai út elején. Mint mondta: „megismételhetetlen hangulatával, visszatérő alakjaival roppant eredeti színtere volt a város közéletének”. Sokan ott árulták pénzzé tehető javaikat: használt ruhaneműket, szerszámokat, edényeket és könyveket.

Megnyitó gondolatait azzal zárta Buda Ferenc, hogy napjainkban sokan aggódnak a könyvek sorsa miatt, vagy már egyenesen legyintenek rá: „ennyi volt”. A kétségek közepette azonban bíznunk kell benne, hogy a digitalizáció nem robbantja szét a Gutenberg-galaxist, hanem a javunkra lehet. Ez az attitűd hozzásegíthet ahhoz, hogy megoldjuk a lehetetlennek tűnő feladatot, megértvén azt, hogy a könyvek által „ha dióhéjban lakom is, tág a világom”.