Hargitai estet tartottak április 28-án Debrecenben, a Partium Házban. Az eseményen Hodgyai István Brassai-fődíjas sajtófotós székelyföldi képeit bemutató kiállítást Szűcs László nagyváradi költő és újságíró, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke nyitotta meg.
Szűcs elmondta, Hodgyai István elsősorban a csíkszeredai Hargita Népének fotózik, kiállított képeinek többségén két tragédia, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diákotthonának 2024-es halálos áldozatokkal járó összeomlása, valamint a parajdi sóbánya 2025-ös katasztrófája látható.

Szűcs kifejtette, a képek a helyzet drámaiságát és a segítő szándékot örökítik meg. A fotós szerinte nagyon empatikus, elsősorban maga az ember érdekli.
Az est folyamán bemutatták a csíkszeredai Albert Ildikó klinikai pszichológus És hátradőlünk a fotelben című széppróza-kötetét is az ugyancsak csíkszeredai Sarány István szerkesztő, újságíró moderálása mellett.
Piaci alapon nem tudnak megmaradni a nyomtatott lapok
A rendezvényt követően megkérdeztük Szűcs Lászlót, hogy neki és a MÚRE-nek mi az álláspontja arról, hogyan befolyásolhatják a magyarországi választási eredmények a romániai magyar sajtó helyzetét. Úgy fogalmazott, várakozó állásponton vannak, nem tudják, mi fog történni.
Szűcs elmondta, a MÚRE néhány nappal ezelőtt a székelyföldi Szovátán tartott egy tanácskozást, ahol a hagyományos, nyomtatott sajtótermékek túlélési lehetőségeiről beszéltek. Emlékeztetett, Erdélyben már csak négy napilap működik, ezek is nehéz körülmények között. Ezek mellett hetilapok és szakmai lapok léteznek. „Piaci alapon ezek a lapok nem tudnak megmaradni, ez nem kérdés ma már” – jelentette ki határozottan.

Arra a kérdésünkre, előállhat-e olyan helyzet, hogy ezek a nyomtatott lapok a mindenkori magyar kormány támogatása nélkül is fenn tudnak maradni, Szűcs azt válaszolta, szerinte nem. Hangsúlyozta, a Vajdasággal ellentétben Romániában országos magyar nyelvű lap már eddig sem tudott megmaradni, de Szatmár megyében például sem magyar nyelvű napilap, sem hetilap nincs, pedig Szatmárban és Biharban összesen annyi magyar él, mint az egész Vajdaságban. Szerinte abban, hogy ez a helyzet előállt, a politika is hibás.
Szűcs úgy látja, az idősebb generáció körében hiányzik a tudatos médiafogyasztás, az olvasók készpénznek veszik az álhíreket. Fontosnak tartja, hogy megtanítsák az időseknek, mi a felelős, szerkesztett tartalom, amely mögött van újságírói tevékenység.
Jó is lehet az új támogatási rendszer
A MÚRE elnöke abban bizonyos, hogy a Magyarországról kapott támogatások rendszere meg fog változni. „Valószínűleg átkerül a kormányzaton belül más helyekre, más támogatási formák lesznek. Nem biztos, hogy rosszabb lesz. Kialakulhat valami működőképesebb. El tudom képzelni azt is, hogy változás történjen a sajtószerkezetben” – mondta Szűcs László, hozzátéve, ő maga a regionalitásban és a lapok összefogásában gondolkodik.

„Szerintem nem lenne haszontalan, ha a támogatáspolitika jövendőbeli irányítói vagy háttéremberei egy beszélgetésre, konzultációra leülnének a sajtó szakma képviselőivel, ilyesmi ugyanis eddig nem nagyon történt” – árulta el. Mint mondta, az elmúlt években az volt a gyakorlat, hogy Magyarországon rendszeresen kiírták a pályázatokat, de nem alakult ki párbeszéd. Szűcs szerint a legfontosabb az lenne, hogy a fogyasztót támogassák a minőségi tájékozódásban.
Megkérdeztük, mihez kellene a leginkább hozzányúlni a jelenlegi magyar kormányzati támogatási rendszerben, mire Szűcs a piaci egyenlőtlenségeket említette. „Az elmúlt években tapasztaltuk azt, hogy bizonyos sajtótermékek a többiek számára elképzelhetetlen nagy összegeket kaptak, miközben ugyanolyan lapok ugyanazon a piacon esélytelenek voltak erre. A sors iróniája, hogy utóbbiak vannak még mindig a piacon” – sorolta.
Szűcs László szerint elképzelhető, hogy az új támogatási rendszer elismeri majd azoknak a kitartó munkáját, akik a nehéz körülmények között is fenn tudtak maradni.
Arra a kérdésünkre, hogy a helyi lapoknak milyen lehetőségük van megmaradni, Szűcs azt felelte, ezeket jelenleg csak helyi források tudják fenntartani, ha vannak egyáltalán ilyenek.















