A megfelelő utánpótlás az élet minden területén fontos, feltétele a működés fenntartásának és a jövő biztosításának egyaránt. Ezért okozott aggodalmat, hogy a magyar iparosság és azon belül a debreceni szakemberek – vagyis az erre a pályára lépő fiatalok – száma jelentősen csökkenni kezdett – erről számolt be a Debreczen.

Mint írták, az iparossegédek és tanoncok számának nagy csökkenése nem csak a helyzet felülvizsgálatát, de az azonnali beavatkozást és a jelenség okainak feltárását, tartós orvoslását is sürgőssé tette. A helyi önálló iparosok száma Magyarországon 210 000 volt, ezzel szemben az iparossegédek száma 1940-ben mindössze annyi volt, mint 26 évvel korábban. A tanoncok száma ezalatt 105 000-ről 77 500-ra esett vissza. Ez az arány Budapesten és Debrecenben is megegyezett. Ezen túlmenően, csak Debrecenben 790-nel csökkent az iparostanoncok száma 1941-ben. Összességében tehát a kiugró hiány komoly figyelmeztetésnek volt tekintendő.

A cikkben foglaltak szerint a probléma egyik gyökerét az iparosok megélhetésének romlása okozhatta. Így az egyre jobb oktatáshoz jutó és magasabb szellemi színvonalon mozgó fiatalság számára egyre kevésbé volt vonzó a csekély biztonságot nyújto kisiparosi szakma. Emellett az iparosok részéről is egyre kevesebb hajlandóság mutatkozott a tanonctartásra. Általánosságban azt nehezményezték, hogy nem volt elegendő idő a fiatalok megfelelő kiképzésére: a tanítástól sok időt vont el az iskola, és a tevékenységért nem járt ellenszolgáltatás sem.

Arra figyelmeztettek, hogy mivel a kedvezőtlen rendszerben alapvetően egyik résztvevő sem találja meg a számítását, az könnyen az egyébként jóhírű magyar ipar megbecsülésének elvesztését vonhatja maga után.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője  Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei  itt olvashatók.