A leállások oka az volt, hogy a kormány az 1930. évi XXII. törvénycikkben 12 százalékban állapította meg az őrlés árát, mely nem fedezte a malmok működtetésének költségeit, így azok inkább leálltak a veszteséges termelés elkerülése érdekében.

Az ügy hátterében az állt, hogy ekkora már évek óta veszteségesen termeltek a gazdák, akik nem tudták volna a kiszabott áraknál drágábban őröltetni a terményeiket. A rozs ára ekkor 6 pengő volt mázsánként, melynek őrlése 3 pengőbe került, tehát a termék árának a felébe került volna. A gazdák szerint a malmok hibát követtek el a munka azonnali beszüntetésével, mivel ők csak ekkor kezdték volna el érezni a veszteségek okozta nyomást, így viszont a mezőgazdasági termelők kerülhetnek csődveszélybe, vagy a szegényebb rétegek nem jutnak kenyérhez.

A helyzet kapcsán a Budapestről hazaérkezett alispánt, Rásó Istvánt keresték meg, aki elmondta, hogy már tárgyaltak az ügyről a fővárosban, a minisztériumnak tudomása van a helyzetről, mely országszerte hasonló, már készülnek az intézkedések a probléma megoldására. Időközben a szegedi malmok is bejelentették, hogy rövidesen beszüntetik üzemüket, ha ilyen marad a búzaár.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi  írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.