Február 4-én, vasárnap délelőtt Debrecen két nagy politikai pártjának elnökei: Fráter Imre (szabadelvű) és Kertész János (függetlenségi) hívtak össze népgyűlést. Bár a nem régiben szervezett nemzeti párt elnöksége tartózkodó, a párt heti lapocskája pedig ellenséges magatartást tanúsított az összejövetelek iránt, de mindez semmit sem árthatott azok fényes sikerének – adta hírül a Pesti Hírlap. 11 órára Debrecen polgárságának színe-java, óriási tömege lepte el a városháza terét és udvarát, párt-, osztály- és vallásfelekezeti különbség nélkül.

A demonstrálók között sok vármegyei település képviseltette magát: azt írták, a föld „derék magyar népe, mint őse Bocskainak, Szoboszlón őrizett zászlója alatt újra védelmére kelt a lelkiösmereti szabadságnak. Némely hajdúvárosból százával jöttek be a polgárok úgy, hogy a rendezőség előleges értesítések folytán, szükségét látta előre figyelmeztetni a vasúti üzletvezetőséget kellő számú személykocsikról való gondoskodására.”

A figyelmeztetés nem volt indokolatlan a hírlap munkatársai szerint, mivel csak Böszörményből háromszázan jöttek, de Nánásról, Kabáról, Szoboszlóról is szép számmal érkeztek résztvevők. A vasúton utazó vidékieket Sienczy Gyula orvos és Jóna Dániel tekintélyes iparos üdvözölték. Az esemény a következőképpen számoltak be: „Szép látvány volt, mikor a hajdúmegyei községek nemzeti zászló alatt 100-200-300 főből álló csoportokban fölvonultak a városházához, melynek ormán szintén nemzeti zászló lengett. A rendet nemzeti kokárdás kollégiumi diákok, joghallgatók és theológusok tartották fenn.”

A gyűlést Fráter Imre nyitotta meg, de helyette Buday József birtokos szólt, mivel betegsége okán nem tudott hosszasan beszélni. Buday elmondta, nem pártok, nem felekezetek, hanem szabad polgárok gyűltek össze. Első határozati javaslatukként a magyar kormány által az országgyűlés képviselőházához beterjesztett és a magyar nemzet egységes fejlődését, a magyar állam teljes kiépítését biztosító összes egyházpolitikai törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emelését várták. A javaslatot nagy lelkesedéssel tette magáévá a népgyűlés.

A népgyűlésen szóvá tették a nemzeti mozgalmak ellen fellépő reakciós mozgalmakban látott veszélyeket is: úgy vélték, a nemzeti érdekek ellen tevékenykedő politikusoknak nem volt maradása. Enne kifejezésére feliratot intéztek a parlamenti képviselőházhoz Debrecen és Hajdú vármegye nevében. Azt írták:

„Mély sajnálattal tapasztalja [Debrecen és a vármegye] azt is, hogy a legvakmerőbb sérelmet ejtették a reakció hívei féltékenyen őrzött nemzeti kincsünk, a parlamentarizmus sarkalatos elvein is a reverzálisok kicsikarása által. Ha ez általánossá lesz, a parlament megszűnik a nemzeti közérzület és akarat kifejezője lenni. Az olyan képviselő, aki nyílt programjával szemben efféle titkos ígéretek adására képes, nem méltó a törvényhozói díszes állásra, s amint megsemmisíthető a választás a választók részéről előforduló szabálytalanságok és visszaélések miatt, úgy megsemmisíthető legyen a nyílt program ellenére titkon adott reverzálisok miatt is.”

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.