A gyakran a kelet-európai poszt-punk legszívósabb túlélőjeként jellemzett zenekar, a Tudósok az utóbbi harminc évben a világ számos országában koncertezett, és még 2024-ben is jelent meg új lemezük. A frontember szerint az évek során egyre szókimondóbb szövegeik lettek, de ezt igényli is a közönség. A Debreciner annak kapcsán kérdezte, hogy pénteken, február 14-én Debrecenben, a Baross16-ban lépnek fel a Tilos Karaván programjának részeként.

Az utóbbi egy évben több városban jártatok a Tilos Karavánnal. Egy ilyen projekten kívül mennyit tudtatok korábban vidéken koncertezni?

Nagyon örülünk, hogy ez így alakult, de vannak ezt leszámítva is fellépések. Miskolcon volt egy kortárs képzőművészeti fesztivál, melynek keretében felléptünk a Helynekemben, nyugat-magyarországi klubokban is, Szombathelyen, Győrben, Sopronban, de az, hogy a Tilossal kétszer végigfutjuk ezeket a klubokat, a pécsi Szabadkikötőt, Debrecent, Szegedet és mindezek bizonyos kombinációjaként a Dürer-kertben a Tilos Farsangot, elég szerencsés, mert így ők segítenek a szervezésben, mi pedig akkor még inkább a művészi elszabadulásra tudunk koncentrálni.

Tapasztaltok különbségeket a budapesti és a vidéki koncertek között? Helyszínben, a közönségben vagy a hangulatban?

Egyértelműen érezhető, hogy a vidéki klubok nehéz vagy egyre nehezebb helyzetben vannak. Egyrészt a fiatalok gyengébb fizetőképessége, az elvándorlás, a klubok egyre nehezebb fenntarthatósága miatt. Küzdelmesebb ez a zenei – nem feltétlenül kommersz vagy underground –  kultúra fenntartása a vidéki városokban.

A fővárosban ez egy könnyebb dolog, egyszerűen több ember jár el koncertekre, és általában jobb a fizetőképességük, de ott sem egyszerű. Még a fővárosi klubokban is jobbára megfeleződött a koncertek látogatottsága. Mi igyekszünk aránylag olcsó jegyekkel operálni, és tényleg nem a pénz miatt csináljuk, hanem lelkesedésből és közösségi őrületből vagy szabadságvágyból, de nehezebb a helyzet, mint akár csak pár éve.

Ez mióta van így a tapasztalataid szerint?

Az utóbbi egy-két évben jelentősen romlott a helyzwt az infláció, az elvándorlás, az emberek befelé fordulása miatt. A Covid utáni korszakban úgy gondoltuk, hogy majd az emberek lelkesen visszatérnek, és még többet mulatoznak, mint azelőtt. Nem tűnik úgy, hogy ez megvalósult volna, hanem óvatosabb és gyengébb látogatottság van, amellett, hogy nyilván a belépők árai is általában sokkal magasabbak, mint azelőtt voltak.

Van olyan dalotok, amit ma már nem játszanál el?

Fantasztikus zenekar a Tudósok, és tavaly kiadtunk egy zseniális lemezt, és még marketing jelleggel elmondhatnám, hogy sokkal jobbak és egyre jobbak a koncertjeink, mint valaha is voltak. Nincs olyan szám, amit régebben játszottunk, s most nem játszanánk el, ha ezt öncenzúra szempontjából nézem.

Inkább a számok aktualitását vagy éppen szívünkhöz pillanatnyilag hozzáállóságát nézve állítjuk össze a programot. Az utóbbi öt-hat lemezről szoktuk összeválogatni leginkább a jelenleg aktívan játszott koncertanyagot. A felállás is bizonyos értelemben megújult: van egy billentyűsünk, Lehel Olivér, aki körülbelül egy éve van velünk, ezzel is valamennyire változott, gazdagodott a hangzás. Ehhez is igazodva alapvetően egy olyan színes és sokfajta stílusban, megszólításban működő számokat szoktunk összeállítani, amelyek a sokszínűség és a különböző dinamika, karakter, feszültség jellegével adnak nagyon kedves összképet.

És mi most a legkedvencebb saját számotok?

Sok kedvenc van. A legutóbbi lemezünk a Totál Csehszlovákia címmel jelent meg tavaly, annak volt a bemutatója az A38 hajón, ezen lemezen vannak különböző fajta feldolgozások. Például a saját régi számainkat is feldolgoztuk. Van olyan szám, ami utalás más zenekarnak ilyen-olyan témájára.

A cím egy ősrégi Spions számra utal, és azért utal, hogy ez a bizonyos életérzés, ez a bizonyos politikai és egyéb adottságokból fakadó, szinte abszurd életélmény, létélmény, ez ma is működik, hogy csehszlovákoknak érezzük magunkat a két nagy, a nyugati-keleti front között valahogy félúton. Szóval ennek a lemeznek az egyik érdekes száma az a Gyere be a diszkóba című régi számnak egy új feldolgozása, amelyhez egy klip is készült, vagy például a Balkán című szám, amelyik egy azelőtti variáció, vagy a Majomország.

Ezekhez mind AI klipeket készített Lehel Olivér, és ezek új életet kezdtek ilyen értelemben is, tehát mint új dalok is sikeresek, de az AI technikával készített animációként hazai és nemzetközi díjakat is értek el ezek a kisfilmek. A Gyere be a diszkóba talán azért is érdekes, mert úgy dolgozta fel ezt a témát, hogy abban a magyar politika szereplői táncolnak együtt egy dekadens Las Vegas-i hangulatú mulatóban, és nem akarom lelőni a poént, de mindenképpen érdemes megnézni.

Nyilván vannak számok, amelyek régebb óta vannak jelen, és azért maradtak bent a műsorban, mert szeretik őket. Ilyen az Azt szeretem, ha vetkőzöl. Amikor a koncert a feléhez érkezik és az emberek elkezdik a szókimondóbb számokat is igényelni, akkor természetesen így a Valentin-naphoz kapcsolódva, a Ronda vagy, de megb@sználak című szám, a Szeretünk lopni vagy számos más hasonló hangzik el.

Ezek nem a vulgaritásuk miatt érdekesek, hanem azért, mert abban az egyébként leszedált és cenzúrázott kispolgári kommunikációs közegben, amelyben halálra basznak  minket a politikusok mindenféle hülyeséggel, az emberi szexualitást, nemiséget, erotikát és egyéb vidámságokat elfojtják bennünk. Kiváló alkalom egy koncert arra, hogy ezeket felszabadítsuk és őszintén tudjunk egymással kommunikálni.

Van olyan új dalotok, amit szerinted nem játszottatok volna el 30 éve?

Harminc éve is csináltunk mindenféle csibészséget, tehát nem a paráznaság vagy a kevésbé paráznaság az érdekes, de inkább azt mondanám, hogy az utóbbi időben lettek olyan számok, amelyek szókimondóbbak, politikai és egyéb értelemben is. Régebben is voltak kemény számok, a Pénzt, Pinát, Pálinkát és egyéb címűek, de tulajdonképpen vállaljuk a teljes munkásságunkat, és amit régen játszottunk, azt most is játszhatjuk. Tehát nincs öncenzúra, bátrak vagyunk és kiabálunk. Aztán valaki vagy szereti ezt, vagy sem. Általában szeretik.

Újvidéki vagy, így az aktuális szerbiai tüntetések miatt fel kell tennem a kérdést: mennyire követed az ottani eseményeket? Mit gondolsz a kialakult helyzetről?

Amikor én Belgrádban voltam egyetemista ’86 és ’91 között, akkor is tüntettünk, akkor se lehetett sajnos különösebb eredményt elérni. Talán valamit sikerült, de a hatalom akkor is nagyon rafinált és cinikus és bizánci volt, és így tovább. Úgyhogy én szurkolok a fiataloknak, és érezhető a szándék és az akarat, az eltökéltség, hogy valami változzon. Kérdés, hogy mit lehet változtatni a mai világban egy elszegényedett, a háború utáni nyomorúságban lévő, rengeteg problémával küzdő társadalomban, de nyilván, ha így marad a helyzet, akkor nem sok jót remélhetnek. Reméljük, hogy valamit lehet változtatni. Egyébként megjelent nemrégen az egyik könyvem szerb nyelven, a Lomtalanítás című első prózakötetem, és annak volt előbb Szabadkán még tavaly bemutatója, most lett volna januárban Újvidéken, és épp a tüntetések miatt lemondták, mint az összes kulturális és egyéb hivatalos programot, amit nagyon sajnálok, mert jó lett volna ott valamit közelíteni és terjeszteni.

Sajnos elméletileg vannak fontosabb dolgok, mint a művészet, gyakorlatilag pedig szerintem nincsenek. Sajnálom, hogy elmaradt, és olykor ezek a társadalmi megrázkódtatások a művészetet egy még periférikusabb helyzetbe hozzák. Szurkolok, hogy valamit sikerüljön tenni. Nagyon nehéz a helyzet mentálisan is, szociálisan, pénzügyileg és így tovább, de Szerbia volt, van és lesz. Reméljük, hogy jobb helyzetbe kerül majd idővel.

Amikor beszélgetünk, már 13 milliószor látták Majka Csurran, cseppen című számát. Mit gondolsz róla?

A művészi értékét négyesre osztályoznám, tehát nem tartom egy magas művészeti értékű produktumnak. A politikai tartalma egyrészt szimpatikus, mert valamit érdekesen mond el, ahogy mondjuk ez a hip-hop rap kultúrában szokásos, ugyanakkor Majkának nem feltétlenül tükrözi a valóságban betöltött szerepét, hogy ő mennyire társadalomkritikus, mennyire kerüli el azokat az üzleti köröket, amelyek egyébként kötődnek a kormányhoz. Egy érdekes, friss dolognak tartom, különösebb fontosságot nem tulajdonítanék neki.

Akkor szerinted ez Majka részéről nem önazonos?

Vannak underground zenekarok, amelyek lázadnak tíz, húsz, harminc, negyven éve belehalnak a függetlenségbe, belehalnak az őszinteségbe, belehalnak abba, hogy komolyan gondolják és csinálják azt, amit csinálnak.

Mi fesztiválokat szerveztünk, barátságokat kötöttünk, idehoztunk mindenféle művészeti formákat, külföldi művészeket, magyar művészeket bemutattunk, mi is felléptünk, terjesztettünk egy őszinte underground szabadelvű és klasszikus értékeket hordozó kultúrát, és hát hol vagyunk mi. Tehát mi valóban le vagyunk tiltva minden rádióállomásról, leszámítva a Tilos Rádiót, a magyar tévében sehol nem jelenhetünk meg. Mi valóban tilosak vagyunk. Majka egyáltalán nem tilos, ő csak készített egy olyan csomagot, amelyik a bulvár szórakoztató elemével kielégíti azokat a finnyáskodó felhasználókat, akik ezt látva szabadabbnak érzik magukat. Hát valahol itt húznám meg a vonalat, ezt nem tartom igazából önazonosnak.

Az igazi probléma az, hogy ma Magyarországon a kultúra, a független, az underground és egyéb kultúra katasztrofális helyzetben van, teljesen kirekesztett, kiszolgáltatott és letagadott állapotban. A valós kultúra, a valós művészet, a valós kreativitás fórumai jóformán megszűntek az országban, és a helyét olykor lenyúlják az ilyen vicces álmanőverek vagy álszabad megnyilvánulások. Sajnálatos az, hogy az egész magyar underground kultúrának nincsenek hagyományai, zárójelbe vannak téve intézményi, és ezek mellett itt van az elszegényedés és az elvándorlás. Tulajdonképpen ezeket szem előtt tartva meg lehetünk döbbenve azon, hogy még mindig van valami, ami működik, mind zenei, mind rádiós, mind közösségi szinten. Tehát ez számomra az érték.  

Amelyek sokkal inkább őszinte, közösségépítő szervezések, minthogy valamelyik celeb gondol egyet és ír egy vicces dalocskát, majd másnap elítéli a cukrászt, aki esetleg egy, az ő száma által inspirált tortaszeletet gyártana vagy árusítana, és ahelyett, hogy megtapsolta volna, hogy valaki esetleg az ő véleményét értékelve ragozza vagy viszi tovább annak a tartalmát igazából pénzforrásként tekintve rá, azt is inkább megsarcolta volna, majd utána látva az emberek felháborodását, akkor bocsánatot kért.  

Árt az underground közegnek, hogy a kevésbé önazonosnak tűnő produkciók is kritikusak?

Mindig minden rendszert kritizálnia kell a független szereplőknek, véleményt kell alkotni és a véleményt közölni is kell. De nem mindegy, hogy hogyan és milyen színvonalon. Tehát vannak jó, fantasztikus színielőadások. Pintér Béla, csak hogy egy példát hozzak, aki tulajdonképpen egy olyan társadalomkritikát fogalmaz meg, amelyik a legmagasabb művészeti színvonalon van, miközben a legkritikusabb is, de egyben önkritikus is. Na most az ilyenből mindenképpen jó volna minél több. Azt meg, hogy valaki egyik napról a másikra gondol egyet, hogy majd ezzel lesz esetleg érdekesebb, és nem feltétlenül komolyan kiérlelt, jó és méltó művészi nyelvezettel valósítja meg az elképzelését, az nem szerencsés.

A hülyeségből nem lesz művészet soha, és az ilyen jellegű hülyeség rombolni tud, és csak ködösíteni a helyzeten. A valós, jól átgondolt, jól kijelölt művészet viszont ennek az ellenkezője, tehát az nagyon fontos és arra nagyon nagy szükségünk van. Főleg egy olyan helyzetben, ahol az ilyen művészetnek a léte, kommunikációja nagyon-nagyon ellehetetlenített.

Mivel készültök a pénteki debreceni koncertre?

Egy csodálatos Valentin napi műsorral készülünk, és örülünk, hogy visszatérhetünk Debrecenbe, jó valahogy oda a keleti végekre visszatérni, sok őrült ember van, van sok barátunk, és remélem, hogy találkozunk velük. Mindenkit szeretettel várunk, jöjjenek a közös megőrülésre, mert mindig jó, és most különösen jó lesz.

A debreceni Tudósok koncertjének eseményoldala itt elérhető.