A hollandiai életem kiszámítható és stabil volt, emiatt egy kicsit monoton és unalmas. Úgy éreztem, fel kell ráznom az életem valamivel, és ehhez Magyarország tökéletes hely. Persze csak akkor, ha van az embernek némi megtakarítása, amiből nyugodtan ellehet hónapokig is, anélkül, hogy megélhetési gondok gyötörnék.

A bürokratikus ügyintézések viszonylag könnyen és gyorsan mentek. Az autóm honosítása ugyan nem volt egy egyszerű mutatvány, négy helyszínre kellett elmenni (NKH, eredetvizsga, NAV majd kormányablak) és csupán ennyi papírt kellett beszerezni:

De végül is gond nélkül lezajlott. Ehhez képest lakcímet regisztrálni tényleg csak egy könnyed ujjmozdulat volt. Ezt azért kellett megtennem, mert annak idején szabályosan kivándoroltam, megszüntettem a magyarországi címemet, hogy ne kelljen aztán minden évben a nullás adóbevallással vesződnöm. Ennek eredményeként határon túli magyarnak számítottam, és ily módon szavazhattam levélben! Itt hívnám fel a figyelmét a választások idején emiatt jajgató baloldali pártok szószólóinak arra, hogy tudatos hergelésükkel ők is nagyban hozzájárulnak a magyarok közötti feszültségek generálásához. Következetesen határon túli és külföldön élő magyarokról beszélve, mintha az nem ugyanaz lenne. Csak azt felejtik el megemlíteni, hogy aki amúgy is tartósan külföldön él, egy 10 perces ügyintézéssel meg tudja szüntetni az itthoni lakcímét, és máris szavazhat levélben, bárhol is él a világban. Én is így tettem.

Ám a hazaköltözés és lakcímregisztrálás után a TB ügyintézés közben kellett azzal szembesülnöm, milyen ára is volt ennek a kényelmes megoldásnak. Ahhoz nem fűznék különösebb kommentárt, hogy a kormányablakból egyenesen az Egészségbiztosítási Főigazgatóság központi ügyfélszolgálatához irányítottak, mondván a Taj-szám aktiválást csak ott lehet kérvényezni, kizárólag személyes megjelenés útján. Mint kiderült és ahogy sejtettem, ez persze nem így van. Azonban meglepetésemre az ügyintéző közölte velem, hogy mivel friss a lakcímem, így a regisztrációt követő egy éven belül csak akkor lehetek jogosult egészségügyi ellátásra, ha alkalmazott vagy vállalkozó vagyok. Enélkül nem fizethetem magam után az egészségbiztosítási-járulékot. Az indoklás szerint azért van ez így (az ügyintézőt szó szerint idézve), hogy ha valaki Magyarországra jön és szerez egy lakcímet, ne kaphassa meg csak úgy 11 ezer forintért a teljes körű egészségügyi ellátást. Mintha abban olyan sok köszönet lenne – tettem hozzá magamban, látva a folyamatos híradásokat a hazai kórházak lepusztult állapotáról. Még érthető is lenne ez a hozzáállás egy bevándorlóval (migránssal) szemben, de magyar állampolgárként ez különösen zavaró, tekintve, hogy a kormányzat milyen lelkesen próbálná hazacsalogatni a külföldön remekül élő magyarokat. Az teszi a helyzetet különösen pikánssá, hogy a holland magánbiztosítónál fizetendő 100 eurós díjhoz a holland állam 70 euró támogatást ad az „alacsony” fizetésűeknek, mint amilyen én is voltam. Így a mostani 410 forintos euróval számolva is alig kerül többe a világszínvonalú holland egészségügyi ellátás a hazainál.

Szóval innentől kezdve még néhány hónapig nem tehetek mást, mint vigyázok magamra, amennyire tőlem telik, hogy ne kelljen a borsos árú magán egészségügyi ellátást igénybe vennem. Tegyen így minden kedves olvasó is!