Riportban mutatta be a józsai kisvállalkozók életének egy pillanatképét 1994. december 27-én a Hajdú-bihari Napló. A lap újságírója egy helyi húsboltban, egy pékségben és egy pálinkafőzdében kíváncsiskodott, lenyomatát adva ezzel a városrész mindennapjainak a rendszerváltás utáni években. Az alábbiakban a riport egy-egy részletét ismertetjük.

„Boross Zoltán mintha vallomással tartozna, erkölcsi síkra emeli vállalkozását. A városiasságért is csinálja, no meg azért, hogy ő is egy láncszem legyen abban, ami Józsán a mindennapok életét összefogja. Elhiszem neki. Nincs túl nagy mozgatható tőke a háta mögött, naponta meg kell számolni a forintokat, hogy visszaforgathassák a megrendelt húsféleségekbe” – számol be az újságíró a húsboltban hallottakról.

„Éppen kelesztenek, van idő egy kis társalgásra a szűk irodában Horváth Lajossal. Bámulunk egymásra, mert valahonnan ismerjük egymást. Kitaláljuk. A román forradalomból. Ő volt az első, aki barátaival együtt megpakolt egy kocsit élelmiszerrel, s Ártándon át Nagyváradra furikázott be. Akkor még vendéglős volt.

– Csodálkozom magamon, hogy megtettem, mert Ártánd után annyi a bokor…

– Értem, meg aztán volt, akire rá is lőttek akkor” – így a pékségben.

„– Azt mondják, jobb a pálinkája, mióta nem fahasábokkal fűtenek alá az üstnek. Gőzzel hevíti.

– Jogos az egy pont, mert garantáltan nem kozmálhat le. Még az hiányozna! – nevet fel a fekete, de őszülő férfi. – Az bukás volna. Igen, írhatja úgy, hogy nincsen tűz a cefre alatt. A gőz 140 fokos.

– A gyümölcsösök megsínylették a nyarat, igaz-e itt ez a megállapítás a főzdében?

– Már nagy körzetből járnak ide kuncsaftjaim. Kevesebb volt az érett gyümölcs – panaszolták ők is –, de én ezt alig vettem észre. Miért? Mert most leszedték a fákról mindet” – idézte Duczár Ferenc pálinkafőzdéssel folytatott beszélgetését a Hajdú-bihari Napló újságírója.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.