Többszörösen rovott múltú debreceni fiatalember került 1931. november 12-én a debreceni törvényszék elé. Ifjú Bóta József volt kertészsegéd volt a vádlott, aki a királyi ügyészség lopás bűntettével vádolt. Bóta három társával, Kaszián Ferenccel, Molnár Istvánnal és egy fiatalkorúval együtt galambokat lopott. A lopás 1930. augusztus 18-án éjszaka történt. Ekkor a tolvajok Bóta lakásán megbeszélték, hogy Bartha Lajos debreceni kőművestől ellopnak néhány galambot, azt megsütik s nagy lakomát csapnak.

A tervet tett követte, Bótáék még aznap este felkerekedtek. Míg ketten az udvaron őrt álltak, addig Bóta és a fiatalkorú kibontották Bartha udvarán a galambdúc oldalát, és tizenkét galambot zsákba rejtve eltűntek az éjszakában.

Az egyik társtolvaj, Molnár István azonban minden számítást keresztülhúzott. Az öngyújtóját ugyanis véletlenül elejtette lopás közben. Amikor Bartha reggel felébredt és észrevette a galambok eltűnését, már az első pillanatokban megtalálta az öngyújtót, amit gyakran látott korábban Molnár Istvánnál. El is ment ezután a Molnár lakására, és ott meggyőződött arról, hogy a gyanúja helyes. A galambokat valóban Molnárék vitték el.

A Debreczeni Ujság szerint a bírósági tárgyaláson Molnár  bevallotta, hogy a galamblopás után elmentek Bóta lakására, ahol Bótáné levágta és megsütötte a gyenge galambokat, ami után pompás lakomát csapott a társaság.

Bóta mindent tagadott, Kaszián azonban magára nézve is terhelő vallomást tett, és szintén elmondta a lopás történetét. A törvényszék végül is Bótát, mint büntetett előéletű egyént hathónapi börtönre ítélte, míg Kaszián Ferenc harminc pengő pénzbüntetést kapott.

Az ítélt ellen Bóta és a királyi ügyész felebbezett.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.