November 6-án a Debreceni Egyetemen, a Debreceni Irodalmi Napok keretében mutatták be a Körülírások. Tanulmányok Borbély Szilárd életművéről című tanulmánykötetet, amely az Új Alföld Könyvek sorozatban jelent meg. A 2014-ben elhunyt debreceni költőről tavaly rendeztek konferenciát Pozsonyban, az ott elhangzott előadásokat Száz Pál és Lapis József szerkesztették kötetbe. A könyvről Lakner Lajos, Lapis József, Száz Pál és Valastyán Tamás beszélgetett Bodrogi Ferenc moderálása mellett.

Lapis József szerkesztő, irodalomtörténész elmondta, jelenleg egyszerre zajlik Borbély Szilárd korai műveinek teljesen más perspektívából történő újragondolása, valamint a posztumusz kötetek és a hagyatékban lévő, kötetben eddig meg nem jelent anyagok értelmezése. Mint mondta, ebből sokat megmutat ez a kötet is.

Felejtés és trauma

Bodrogi Ferenc felvetette, mennyire határozza meg az életművet a felejtés témaköre és az a trauma, hogy a költő szülei gyilkosság áldozataivá váltak. Lakner Lajos szerint Borbélyt sokáig az írás tartotta életben, ugyanis az az illúzió élhetett benne, hogy a szövegek révén képes megalkotni egy erős, biztos identitást, ami menedéket vagy védelmet ad, aztán azzal kellett szembesülnie, hogy ez mégsem jön létre. Úgy látja, Borbély törekvése éppen ellentétes korunk szellemiségével: mindenki azt szeretné, hogy ne legyen stabil identitása, hogy újabb és újabb dolgokat próbálhasson ki.

Száz Pál szerint Borbély hagyatékában volt egy furcsa, Árvaság című szöveg, amelynek a végén arra utal, hogy a lányai számára hagy örökül valami emléket. Szerinte ez lehetett egy motivációs forrás a Nincstelenek című regény megírására is: „örökül hagyni az ént az emlékezés által”.

Személyes vagy általános?

Lapis József úgy látja, a Halotti pompa részben a gyászmunkáról szól, de ez a költő személyes traumája ellenére nem az egyén, hanem az emberiség gyásza. Az irodalomtörténész szerint a Borbély-életműben éppen az az izgalmas, hogyan tud valaki saját tapasztalatból felépíteni valamit, ami „brutálisan túlmutat rajta”, és szinte közösségivé teszi azt.

Valastyán Tamás szerint Borbély életművében végig megvan a személyesség és az általánosítás gesztusa is, ami miatt kiismerhetetlen marad, ez pedig a remekművek ismérve. 

Lakner Lajos úgy véli, éppen Borbély irodalomtörténeti munkái kapcsán kerül előtérbe a személyesség. Mint mondta, a legutolsó Csokonai-kötete kapcsán nehéz elkülöníteni a személyes problémákat és a Csokonai kapcsán felmerülő kérdéseket. Bodrogi Ferenc szintén úgy fogalmazott, nem véletlen, hogy Borbély ennyit foglalkozott Csokonaival. Szerinte kísértetiesen hasonlít egymásra, amit a két költő végzett. „Amikor szövegek általi énmegalkotásról beszél, ahogy hangsúlyozza azt a szerepet, hogy Csokonai az a debreceni térben, aki kint is van és bent is van” – sorolta.

Nem feltétlenül probléma, hogy külföldön trendek szerint értelmezik

Borbély Szilárd külföldi recepciójával kapcsolatban felmerült a kérdés, fennáll-e a veszélye annak, hogy az alkotásokat nagyobb trendekbe, sémákba ágyazva, a mai magyar vidéki társadalomról kialakult kép alapján fogják értelmezni. A beszélgetés résztvevői közül többen egyetértettek azzal kapcsolatban: nem várható el a külföldi értelmezőktől, hogy tanulmányírói szándékkal viszonyuljanak a művekhez, ez a jelenség pedig még jól is jöhet Borbély megismertetéséhez.

A beszélgetés végén konkrétabb részletek említése nélkül elhangzott, Borbély Szilárd hagyatékának feldolgozása kapcsán már zajlanak intézményi lépések. Valastyán Tamás elmondta, szeretne írni a költő publicisztikájáról, de mivel sok helyen publikált, ezek egy része fellelhetetlen.

Kapcsolódó írásunk:

Jó lenne, ha a földönkívüliek azt látnák, nem volt teljesen rossz embernek lenni