Rózsa Gábor legújabb játékfilmjének (Emma karácsonya) a napokban volt több bemutatója, közönségtalálkozója Debrecenben és Hajdúböszörményben. Az utolsón, ami vasárnap volt Böszörményben, Rózsa Gábor felolvasott egy közleményt, amire másnap a közösségi hálón válaszolt Hajdúböszörmény polgármestere, Göröghné Bocskai Éva. Alább mind a kettőt teljes terjedelmében közöljük.

Rózsa Gábor eredeti közlése szó szerint

A közlemény elhangzott 2025. november 9-én a hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központban az Emma karácsonya című film utolsó, helyi közönségtalálkozóján.

A közlemény csak teljes terjedelmében osztható tovább.

Kedves hajdúböszörményi közönség és Tisztelt Érintettek!

A Rózsa Produktum Kft. ügyvezetőjeként és az általunk készített négy független film rendező-producereként mély szomorúsággal és nagy csalódottsággal tájékoztatom a nyilvánosságot, hogy jelenlegi terveink szerint megszüntetünk minden eszmei, üzleti és művészeti viszonyt Hajdúböszörmény városával.

Ez a döntés hosszú hónapok gyötrődésének és a helyi önkormányzati intézményekkel folytatott, immár fenntarthatatlanná vált tárgyalások eredménye. Szeretném, ha a helyi közösség tudná: ez a szakítás nem a város lakosaival vagy támogató vállalkozóival, hanem az önkormányzati apparátus üzleti és kommunikációs magatartásával szemben jön létre pártpolitikai hovatartozástól teljesen függetlenül.

Jelenleg több, mint 50 mozi játssza az Emma karácsonya című filmünket és sehol máshol – még a budapesti, csúcstechnológiával felszerelt Cinema City termekben – sem kell fizetnünk különdíjat a bevételből leeső jutalékon kívül. Ehhez képest városunkban, Hajdúböszörményben az ország legkedvezőtlenebb ajánlatát kaptuk meg: alkalmankénti fix fizetési kötelezettséggel és emellett a bevétel százalékos fizetendő jutalékával.

Amikor ezt az országos viszonylatban felmerülő aránytalanságot szóvá tettük, azt a választ kaptuk, hogy ne legyünk ennyire anyagiasak, örülnünk kellene, hogy a helyiek láthatják a filmet, és igazából nekünk kéne ingyen adnunk a jegyeket.

Művészként és cégtulajdonosként is sértve érzem magam emiatt azóta is. Szeretném feltenni a kérdést, hogy vajon a helyi boltoktól is elvárják, hogy ingyen adják a termékeiket a lokálpatriotizmus jegyében?

Hogy konkrét legyek: a múltkori vetítésért 166.000 forintot fizettünk százalékos jutalékként, felvetettem, hogy lenne-e lehetőség lecsökkenteni ezt csupán a (művházat terhelő) minimum költségekre. Erre válaszul azt kaptam, hogy valójában éppen csak, hogy nullára jönnek ki ezzel az összeggel is. Fontos, hogy nekünk erre jön rá az alkalmankénti 70.000 Ft-os technika bérlése, mert a színházteremnek nincs saját mozis technikája, ezt nekem kell külön intéznem és finanszíroznom. A tárgyalás során az sem fért bele, hogy a jutalékot legalább a technika bérlés árával csökkentett összegre számítsuk, mert erre azt a választ kaptam: hogy úgy bármekkora összeget hazudhatok, becsapva őket.

A Rózsa Produktum Kft. 5 éve alkot itt, Hajdúböszörményben helyileg és senkit sem csaptunk be, kikérjük magunknak ezt a feltételezést és szintén méltánytalanul sértve érezzük magunkat.

Mindezt tovább árnyalja, hogy több környező város önkormányzata is úgy kérte a filmet, hogy kifizetik a teltházat előre és ingyenesen biztosítják a saját városlakóiknak. Mindezt úgy, hogy engem nem ismernek és nincs semmilyen kötődésük a filmhez… csupán a művészet értékelése céljából.

Független filmesként a marketing érzékeny és nehéz pont. Alig van pénz az alkotásra is, nemhogy a hirdetésére. Így kifejezetten ki vagyunk szolgáltatva a sajtónak.

A helyi lap az első hivatalos helyi premiervetítés előtt egy egész oldalas, szakmaiatlan, lehúzó kritikát közölt, melynek egyértelmű eredménye a bizonytalan helyi nézők elriasztása. Kívánom, hogy egyszer jelenjen meg az írásban fellelhető kritikusság attitűdje a közpénzek felett döntők irányába is, ne csak a saját pénzből küszködő művészek és kisvállalkozók irányába. A probléma természetesen nem azzal van, hogy a kritika tartalmaz negatív észrevételeket is, hanem azzal, hogy újságírói szubjektivitást általános érvényű tényként közöl. Valamint sajnálatosan teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az interneten nagyszámban megjelenő lelkes és pozitív visszajelzéseket.

Továbbá sérelmezem, hogy az újságban kérésemre a helyi, hajdúböszörményi 9 éves szereplőnkkel sem akartak interjút, mondván „mit kezdjenek egy kilenc évessel, hiszen nem tudnak olyan szinten beszélni vele, ami elvárt lenne”.

Szeretném, hogy nyilvánosságot kapjon az is, hogy a helyi tévé nem kereste meg az országosan több, mint 50 moziban szereplő, tehetséges helyi gyerekszereplőket és az alkotókat sem, hogy az alkotás menetéről beszámoljanak.

A filmmegjelenése közben a helyi holding, a Hajdú7 Kft. élére új vezető került. Kapni akartam ezen az alkalmon és újratárgyalást kértem az aránytalan költségekre hivatkozva Polgármester Asszony segítségét is bevonva. Sokáig semmi választ nem kaptam. Később, az egyik alpolgármester segítségét kérve sikerült közvetett választ kapnom. A Hajdú7 Kft. élére kerülő új vezető és Polgármester Asszony mereven elzárkózott az újratárgyalástól, mondván a szerződés mindkét fél részéről alá lett írva, így ez lezárt ügy a részükről.

A legnagyobb csalódás az volt, hogy az első, premier előtti 420 fős teltházas vetítésünkön az önkormányzat egyetlen képviselője sem tisztelt meg minket jelenlétével, sőt, még a nekik kiküldött meghívóra sem reagáltak.

Polgármester Asszony előző filmünk, a Reménytelenül – József Attila pszichoanalízise esetében sem tisztelt meg minket egyik vetítésen se és semmilyen dicséretet vagy elismerő szót sem kaptunk tőle, vagy az Önkormányzat részéről. Fájó és szintén sértő ránk nézve, hogy több lokális elérésű, kisebb rendezvény is külön méltató Facebook bejegyzéseket érdemelt a képviselőktől és Polgármester Asszonytól, ellenben velünk, akiket mindvégig ignoráltak.

Független filmvállalkozásként ez a gazdasági és lelki teher egyszerűen ellehetetlenít bennünket.

Döntésünket árnyalja még az is, hogy tavaly cégünk egy könyvelési hiba során– a filmes tevékenység specifikus elszámolási nehézségei miatt – több iparűzési adót (IPA) fizetett a városnak, mint amennyi nyereséget termelt az egész évben, megnehezítve ezzel egyébként is kicsi és művészettel foglalkozó, családi vállalkozásunk életben maradását. Jeleztem személyesen is Polgármester Asszonynak a felálló kilátástalan anyagi helyzetünket, ígéretet tett, hogy majd igyekszik megoldást találni.

Tudjuk, hogy a könyvelési hiba a mi felelősségünk, de reménykedtünk a jószándékban, hogy amennyiben átlátják, hogy az általunk beutalt összeg milliókkal tér el az amúgy vállalkozásunk méretéhez fogható reális összegtől, akkor majd cserébe legalább bőkezűbb támogatásokat vagy legalább engedményeket adnak nekünk újabb filmes projektjeinkhez. Nem adtak.

A korrektség érdekében szeretném azt is közölni, hogy Polgármester Asszonytól tavaly az Emma karácsonya című filmhez kaptunk bruttó 100.000 Ft-ot támogatásban. Bár egy több milliós film költségvetéséhez ez egy elenyésző hozzájárulás, mégis örültünk a gesztusnak. Az öröm addig tartott, amíg nem realizáltuk, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő szállásokért mégis fizetnünk kell. A három külsős stábtagunk elszállásolása többe került, mint ez az összeg. Kicsit olyan ez, mint a mesében: kaptunk is meg nem is.

Valamint a filmünk forgatásához a városgazdálkodástól kaptunk egy kellékbuszt, amit a nézők láthatnak is a filmben. Ez sem volt teljesen ingyen, ugyanis cserébe elvárták, hogy két A3-as laminált Hajdúböszörmény címert helyezzünk el az amúgy romantikus, fontos jelenetben. Ez alkotóként szorongással töltött el, hiszen nem tudtam, hogy a város kérésének vagy a rendezői víziónak tegyek keresztbe. Fontos megjegyezni, hogy civil támogatóink közül senki nem volt ilyen elvárással felénk.

A városban több, filmezésen túlmutató, audiovizualitással kapcsolatos terveink is lettek volna. Többek között: országos filmfesztivált szerettünk volna szervezni, helyi mozit akartunk beindítani és profi szórakoztató helyi TV-t szerettünk volna kialakítani a jelenlegi forrásokból kihozva.

Feleségem, országosan ismert színésznő, hivatalosan jegyzett HSE vágó és emellett televíziós diplomájával az RTL-nél is volt szerkesztő. Én, a hazai filmkészítők között az alacsony költségvetésű gyártás specialistája vagyok, amit négy mozifilmmel bizonyítottam. Mindketten jelentkeztünk a helyi TV reformjára meghirdetett álláshirdetésre… még csak választ se kaptunk jelentkezésünkre.

Úgy érezzük, hogy akármerre próbálkozunk, falakba ütközünk és nincs számunkra szakmai jövő ebben a városban.

Ezért a Rózsa Produktum Kft. kénytelen a székhelyét és filmes tevékenységét másik, egy független művészetet támogató városba átvinni.

Őszintén sajnálom! A város vállalkozásai, a közönség szeretete és pozitív visszajelzése (melyekkel a közösségi média tele van) hatalmas erőt adnak, de sajnos az üzleti feltételek ellehetetlenítenek minket. Nem tudjuk finanszírozni az országban egyedülálló, speciális, független filmezési modellünket.

Ha a jelenlegi helyzet nem változik, akkor a továbbiakban filmjeinknek nem lesznek helyi közönségtalálkozói és vetítései.

Köszönöm a figyelmet és a megértést.

Az Emma karácsonya című film Hajdúböszörményben meghirdetett vetítései még meg lesznek tartva.

A Rózsa Produktum Kft. nevében: Rózsa Gábor ügyvezető

(Az eredeti közlés az elhangzást követő napon, november 10-én délután jelent meg a közösségi hálón. A hozzászólásokra reagálva Rózsa Gábor igazított a szövegen. Részletek követhetők a poszt kommentjeinél.)

Göröghné Bocskai Éva polgármester reagálása szószerint

Ma este Rózsa Gábor egy hosszú, érzelmekkel teli Facebook-bejegyzésben írta le sérelmeit, sértettségét, valamint üzleti és anyagi érdekeltségeinek nehézségeit. A posztban valós és valótlan állítások keverednek, ami sajnálatos, mert így nemcsak sok embert indokolatlanul megbánt, hanem az eredeti, őszinte szándékát is hiteltelenné teszi.

Megértem, hogy a jelenlegi helyzetet magára nézve sérelmesnek tartja. De polgármesterként kötelességem felhívni a figyelmét, hogy a város intézményeinek a közpénzekkel való felelős gazdálkodás szabályai miatt csak bizonyos keretek között van mozgásterük. Ezek a szabályok nem ellenünk, hanem a közösség védelmében születtek. Tudom, hogy a gazdasági élet rugalmasságához szokott embernek ez nehezen elfogadható, mégis elengedhetetlen az átláthatóság és a tisztaság érdekében.

Nem tartom helyes útnak, hogy ilyen nyilvános és indulatos módon próbál megoldást találni. Ez nem előre visz, hanem tovább mélyíti a sebeket és rontja az esélyét a józan, higgadt tárgyalás sikerének.

Elismerve eddigi városért tett munkáját, valamint figyelembe véve a város lakosságának a színes és szerteágazó kulturális élet iránti igényét, polgármesterként nem hagyhatom, hogy ilyen módon záruljon le egy időszak.

Ezúton felajánlom a város és az Ön cége közötti konfliktus rendezésének a reményében a közvetítői szerepemet, amelyet annak reményében teszek, hogy egy kompromisszumos megoldás születhessen. Mert ebben az ügyben nem lehetnek győztesek és vesztesek. Egy ilyen megbeszélésnek csak egy nyertese lehet, az pedig nem más, mint Hajdúböszörmény lakossága.

(A polgármesteri reagálás november 10-én a késő esti órákban jelent meg a közösségi hálón.)

Rózsa Gábor viszontválasza Göröghné Bocskai Éva polgármesternek

Kedves Polgármester Asszony,

Először is, szeretném megköszönni a választ. Ezzel önmagában azt érzem megérte kiállnom, mert párbeszéd indulhatott el köztünk, amit eddig nagyon hiányoltam.

Szeretném kifejezni, hogy polgármesteri rangból csak úgy minden alátámasztás nélkül azt írni, hogy néhol valós, néhol valótlan dolgokat állítok, egy nagyon komoly felelősség és lejáratás irányomba. Amiket leírtam, azokról nekem levélváltásaim, számláim, kimutatásaim és tanúim vannak.

Ha valahol úgy érzi, mégis határozott valótlanság van, akkor azt kérem indokolja meg, hogy mihamarabb javíthassam. Véletlenül sincs szándékomban valótlanságokat terjeszteni. Az elég ciki dolog.

Azt írja, nem tartja helyes útnak a nyilvánosságot.

Miért? Az önök részéről lezárt volt ez az ügy. Többen is kifejezetten erős stílusban közölték ezt velem.

Én három alkalommal is jeleztem, hogy a nyilvánossághoz fogok fordulni abban az esetben, ha ezek a feltételek maradnak. Betartottam. Csaba Balogh az utolsó pillanatban sem próbált ellene tenni valamit. Válasza az volt: “ahogy érzed Gábor.”

Határozott kérdésem Önhöz:

Miért baj a nyilvánosság, ha ezek a feltételek így Önök szerint rendben vannak?

Vállalják fel, hogy ez van. Én elfogadtam. Aláírtam a szerződést. De szívem megszakad, mert tudom, ezt többször nem bírjuk így ki. Ezért a búcsú. Ezért a nyilvánosság. Mi a gond vele?

Ma a posztom hatására újratárgyalást ajánlottak. Ez felettébb zavarba hoz engem.

Nem tudom, hogy akkor most lezárt-e az ügy vagy sem. Miért nyílik meg az út a tárgyalásra a nyilvánosság bevonása után? Főleg ha az elvileg egy rossz út?

Mivel azt írja, vállalja a közvetítői szerepet, ezért én ezt örömmel elfogadnám.

Elfogadom, mégpedig úgy, hogy a helyi művészekkel összefogva közösen ülünk le egy asztalhoz tárgyalni Önökkel. A poszt hatására több velem hasonlóan járt művész keresett meg, hogy hasonlóan éreznek.

Itt az ideje cselekedni! Üljünk le és tárgyaljunk. Transzparensen. A nyilvánosságnak mindenről tudnia kell, különben az nyer, aki jobban tárgyal. Mi művészek ebben nem vagyunk erősek.

Nem pénzt kérünk és én sem azt kértem sosem. Hanem jogokat, szakértelmet, sajtó reformot, következetességet, előre mutató terveket és transzparenciát.

(Szomorú vagyok, hogy ha Önök felé kritikát fogalmazok meg, akkor fideszes vagyok. Ha a fideszt támadtam, akkor Gyurcsány embere voltam… szeretném ha mindenki értené, hogy nem tartozom és nem is szeretem egyik politikai tömböt sem. Művészet párti vagyok.)

(A közösségi hálóra november 11-én 9 órakor került fel.)