A városházán és más városi üzemekben dolgozókat rendszeresen érték sérelmek. A jogilag meghatározottnál alacsonyabb fizetés, elmaradó pótlékok, nemi megkülönböztetés, hiányos ellátás, illetéktelenül beszedett pénzek – ezekre panaszkodtak a legtöbben. Üzemi bizottságok felállítását követelték a problémák megoldására. – Néplap, 1947. február 2.
UGYANAKKOR
A debreceni közellátásban 96 személyből 90-et kisegítőként foglalkoztattak, a Fertőtlenítő Intézetben 11-ből 6 napszámbéres volt
Státuszrendezést, egyenlő jogokat a nőknek, városi pótlékot és üzemi bizottságot követeltek a debreceni alkalmazottak – írta meg a Néplap. Az azokban a napokban lezajlott Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége (VAOSZ) közgyűlésén adtak hangot a dolgozók kívánságaiknak. A Magyar Kommunista Párt jelezte, a városi tisztviselők és városi üzemek munkásainak mostoha helyzete könnyen a reakció karmaiba hajthatná az elkeseredett tömegeket, ezért ebben a kérdésben „a munkások élére állva, erélyes harcot folytatott életszínvonaluk felemelésére”.
Elmondták, a felszabadulás óta sok minden megváltozott a debreceni városházán, azonban így is sok orvosolni való volt: egy olyan szervezetet akartak létrehozni, mely támogathatja a dolgozókat a bent uralkodó régi szellemmel szemben harcos öntudatuk kifejlesztésével. Úgy vélték, egy üzemi bizottságra van szükség, mely ellenőrzés alatt tarthatná munkaadó és munkavállaló viszonyát. „Ez az üzemi bizottság lesz hivatott arra, hogy felfedje a visszásságokat, megszüntesse a szabálytalanságokat, feltárja a városi alkalmazottak bajait és ez illetékes helyen kellő eréllyel orvoslást követeljen” – fogalmaztak.
Az alakuló üzemi bizottság egyik első feladatának azt határozták meg, hogy megszüntesse a városházán uralkodó „áldatlan állapotokat”. Mint kiderült, a városi alkalmazottak 40 százaléka ideiglenes munkaerőként, az állandó elbocsátás veszélyével a feje felett kellett küzdjön a megélhetéséért. A státuszrendezés is régi követelése volt a városi alkalmazottaknak: a közellátási ügyosztályon 96 alkalmazottból több mint 90 csupán ideiglenes kisegítőként dolgozott, még maga az ügyosztályvezető is. A régi rendszer maradványaként írták le azt is, hogy a városházán nagy számban alkalmaztak női dolgozókat, de nekik nem voltak a férfi munkatársaikkal egyenlő jogaik: „Hiába bizonyítják be közülük számosan, hogy egyenrangú munkát végeznek, nem kapják meg a megfelelő beosztást és javadalmazást.” Sürgető feladatként nevezték meg a női egyenjogúsítás keresztülvitelét.
Elmondták továbbá, rengeteg üzemi sérelem éri a dolgozókat, melyekre nem kapnak megfelelő jogorvoslatot. A Fertőtlenítő Intézetben 11 alkalmazottból 6 napszámbéres ideiglenes kisegítőként volt ott: ennek értelmében ők számos kedvezményből sem részesültek, például ruha- és bakancsakciókból sem – a Néplap cikkében írtak szerint pedig ezeknek az alkalmazottaknak üzemi pótdíj és veszélyességi pótlék is járt volna. Hozzátették, „a legsúlyosabb igazságtalanság azonban, amiért az illetékes ügyosztály vezetője a felelős, hogy az intézethez tartozó 9 lakás után, amelyeknek szolgálati lakásokként kellene szerepelni, 20 százalékot szed a jog- és pénzügyi osztály”. A helyzet orvoslásának érdekében a lakáshelyzet mielőbbi vizsgálatát sürgették.
A városi dolgozók követelték, hogy a tisztviselőknek és az üzemek munkásainak utazási költségein közlekedési segély bevezetésével enyhítsenek. Mint kiderült, Budapesten már el is kezdték folyósítani az erre a célra elkülönített összegeket. Azt is panaszolták, hogy a Köztemetőnél és Köztisztasági Hivatalnál nem kezdték meg a munkásokat megillető pótlékok folyósítását. Rendkívül problémásnak vélték, hogy egyes dolgozók nem részesültek megfelelő egészségügyi ellátásban, gyógyszerből és kötszerből is egyaránt hiányt szenvedtek.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.
