A lapszám célkitűzése, hogy kísérletet tegyen különböző kulturális jelenségek és azok kapitalista rendszerbe való beágyazottságának elemzésére. Körbejárva a kapitalizmus kultúráját, a lapszám – aminek cikkeibe itt lehet betekinteni – szervezőelve, hogy a kultúra a társadalom mindennapi életét behálózza a múzeumoktól az iskoláig, a háztartásokon át a gyárakig. A friss Fordulat írásai a kulturális termelés és fogyasztás kérdéseit helyezik a kapitalizmus rendszerébe, így rávilágítva, hogy ezek a jelenségek olyan szorosan kötődnek a rendszerhez, hogy azon belül elemezve válnak igazán értelmezhetővé. Ennek a megértésén keresztül a szerzők igyekeznek megmutatni, hogy a kultúra nemcsak kizsákmányolás eszköze lehet és elnyomást termelhet, hanem egy nem-kapitalista világ részeként is értelmezhető.

A lapszám szerzői között van Szarvas Márton, Raymond Williams, Püsök Imola, Bonifert G. Rita és Nagy Kristóf is. A 11 tanulmány kontextualizálja a kulturális termelés, fogyasztás feszültségeit, szól az antikapitalista kultúra lehetőségeiről, a kulturális munkások helyzetéről, és rávilágít az Orbán-rezsim alatti kulturális ágak, elsősorban a film-, zene- és divatipar, működésére is.

Az rendezvényhez tartozó Facebook-esemény posztjaiban az érdeklődők bőven olvashatnak a szerzőkről és szövegeikről. Az alábbiakban ezek közül a beharangozók közül válogattunk:

„Szarvas Márton Mary N. Taylor könyvéről szóló recenziójában a táncházmozgalom történetéről és politikai jelentőségéről ír. A táncházak történetén keresztül megismerhetjük a hatalom és a népi kulturális gyakorlatok viszonyát és szerepüket a nacionalizmus megerősítésében. Emellett a néptánc politikailag semleges, közösségépítő jelentőségét, rendszerellenes gyakorlatként való felfogását mutatja be.”

„Bonifert Rita cikke a divat, a politika és a gazdaság összefonódását elemzi a magyar divatipar 2010-től kezdődő változásának vizsgálata által. A lapszám kilencedik tanulmánya bemutatja, hogy a hazai divatipar nem csupán a magyar hatalmi viszonyokat követi le, hanem a kapitalista világrendszerbe való illeszkedése is meghatározza. A cikk a magyar divatipar globális kulturális termeléshez fűződő viszonyát és a Nemzeti Együttműködés Rendszerével való kapcsolatát írja le.”

„A Nemzeti Filmalap 2011-es felállítása óta a független finanszírozású filmek száma jelentősen megugrott, Konkol Máté cikke vizsgálatának tárgyát ezek a filmek jelentik. A tanulmány arra keresi a választ, hogy létezhet-e egyáltalán a mindenkori hatalomtól független filmgyártás, az ilyen filmek milyen körülmények között készülnek el, valamint azt is vizsgálja, hogy az így készült filmek mennyire követik vagy éppen szakadnak el a megszokott műfaji formáktól.”

A Fordulat 30. számának írásai

Buka Virág, Nagy Kristóf és Szarvas Márton: Kultúra és kapitalizmus
Raymond Williams: Alap és felépítmény a marxista kultúraelméletben
Katja Praznik: A művészet eltagadott gazdaságának feminista megközelítése
Őze Eszter: Hegemónia, munkáskultúra, paternalizmus. A társadalmi kérdés múzeumi reprezentációja Budapesten és Bécsben a 20. század elején
Püsök Imola: Hová lett a bányatündér? Bányászkultúra és kapitalizmus Verespatakon
Hock Beáta: Filantrópia vagy plutokrácia? A Soros-realizmustól a Soros-tervig
Patakfalvi-Czirják Ágnes és Barna Emília: „Dühöng a fősodor” Az Orbán-rendszer populista diskurzusai a populáris zenében
Konkol Máté: „Remélem, legközelebb sikerül pályáznod” Függetlenség a filmiparban, és ennek kortárs magyar dilemmái
Bonifert G. Rita: A divat-világ-rendszere. A magyar divatipar és politika viszonyának változásai 2010 és 2020 között
Szarvas Márton: Kinek a kultúrája? Táncházmozgalom és hegemónia
Jean-Louis Fabiani: Van-e kiút a kulturális kapitalizmusból?

NASS – a Debreciner ajánlórovata.