Most kezdődött az ovi, kiscsoportos a lányom, a belvárosba jár, ám egyelőre nem viseli túl jól, nyűgös kicsit. Én közben anyaként két helyen dolgozok, fél-fél munkaidőben. Minden reggel elsétálunk a kislányommal az oviba, onnan én tovább egy adminisztrációs és amolyan eljárós, könyvelő jellegű munkát végezni délelőtt. Utána ebéd, ha jut idő rá, majd tovább egy általános iskolába, ahol pedagógiai asszisztens vagyok. Besegítek, gyerekekkel foglalkozok vagy mással, mindig amivel kell. Azt tapasztalom, hogy a pedagógusok nagyon leterheltek, ám hálás vagyok, hogy ez a munkám, hiszen sokszínű és épp ezt szerettem volna csinálni. A férjem korán indul dolgozni és későn ér haza, így a gyerek főleg rám marad. Otthon a házimunka főleg hétvégén esedékes, de hétköznap is főzök, van, hogy este is. Emellett fontos az életemben, vagyis sokat foglalkoztat mások segítése. Ahogy tudok, amivel tudok. Rendszeresen szoktam egy Facebook-csoporton belül ruhákat felajánlani, amikre már nincs szükségünk, olyan anyáknak, akik rászorulnak. Vagy szoktam utalni pénzt bizonyos betegeket segítő alapítványoknak is.