Győzött a Fidesz, pontosabban győzött Orbán Viktor. Ő mondta: hatalmas győzelem, mindenki ellen, már leveretlen ellenfél sem maradt szerte a világban…
BASAHALOM BOULEVARD
„Hatalmas győzelem”
A 2022-es országgyűlési képviselőválasztáson voksolók jelentős többsége döntésének eredményként újabb négy évre az irányítja Magyarországot, aki az előző tizenkettőben is. Folyamatosan hatalmon, immáron a negyedik ciklusába kezd Orbán Viktor, nyilván a voksok által azzal a rábízott feladattal, hogy azt folytassa tovább, amit eddig is tett.
Meglehet, az ő voksaik eredménye az újabb parlamenti kétharmad, de nem a közmunka elmaradásával megfenyegettetek, nem az erdélyi vagy a vajdasági magyarok, nem a krumpliosztással megvásárolt szegregátumi romák szavazták újra hatalomba Orbán Viktort, ők pusztán ehhez kevesen lettek volna. A rá szavazók meghatározó többsége azért voksolt oda, hogy maradjon az a rendszer, ami eddig is volt bő évtizede, egyre inkább, egyre behatóbban. Ki ilyen, ki olyan megfontolásból. Ki a rezsim kedvezményezetteként, ki az esetleges kiszámíthatatlan változásoktól félve, ki a lakására-családjára felvett hitele okán, ki a megannyi csatornából ráomló propagandától meggyőzetve, ki nacionalista-patrióta húrok pengetése miatt, ki hitből, ki elragadtatásból, ki…
Orbán Viktornak ezt az újabb győzelmét nem idegen emberek hozták el, hanem anyánk és a barátnői, a kedves szolgálatkész szomszéd, az unokatestvér, a mindig haver kolléga, az ivócimbora a kocsmából vagy a capuccino-barátnő.
És azt se vitassuk el, hogy számosan vannak, akik úgy vélik, sőt határozottan tudják, hogy Orbán Viktor hatalomban tartásával felelős döntést hoztak a hazára, a gyerekeikre, az unokáikra, a jövőre, a mindenre nézvést!
Ám legyen meg a győztesek boldogsága, hiszen győztek! Örüljön a sikernek ki ezért, ki azért!
Magyarországon tegnap többen voltak, akik a maradás mellett döntöttek, elutasítva a változás lehetőségét, leginkább kockázatát. És kevesebben voltak azok, akiknek elegük van ebből a rezsimből, akik ráuntak Orbánék országrablására, a kontraszelekcióval hatalomra kerülő mindenszintű vezetőkre, a sunnyogó hallgatásra, a hazátlanságra a honban, az autokráciát honosító „keleti nyitásra”, a politikai alapon sztárolt tehetségtelenek hamis hangjaira. Kevesebben voltak azok, akik inkább a kiszámíthatatlan jövő kockázatát választották a voksukkal, mint ezt, ami beszövi, benyálazza, lehúzza, cinkossá teszi az országot egy olyan machinációban, ahol az ország polgárai semmiképpen nem járhatnak jól se rövid távon, hosszún meg aztán végképp nem.
És akkor most mi változik a győzelemmel? Mi változna?
Attól az ország vagyonát folyamatosan és nem kis mértékben megrövidítő lopás még lopás marad, hogy mi lett a választás végeredménye.
Attól az elveszett, reménytelenségre ítélt, egyik napról a másikra élő emberek millióival senki nem fog foglalkozni, hogy megint azok nyertek, akiket eddig sem érdekeltek ők.
Attól nem lesz az évtizede elfoglalt közmédia minden magyarok hiteles és felelős tájékoztatója, mert ami lett belőle, amivé tették, az propagandagyárként parancsra segítette a választási győzelmet.
Attól nem lesz Putyin árnyékhatalmi összeesküvés áldozata, Zelenszkij pedig agresszor, mert ezeket állítják róluk azok, akik a voksok hatalmas többségét kapták.
Az eddig megbélyegzettek azok maradnak holnap és holnapután is, akiknek eddig gyalázták őket.
A jövőtlenek maradnak a kilátástalanság emésztő megalázottságában holnap is, mint tegnap voltak.
A gyerekek meg a maradék tanáraik tovább feszengenek az egyre alacsonyabb színvonalú poroszos oktatásban. A betegek egyre inkább félnek az egészségügytől, az igazságát kereső a bíróságtól, az ügyét intézni akaró a hivataltól, a kapcsolatok nélküli a kapcsolatokkal rendelkezőtől, az éhes attól, aki kenyeret adhatna neki.
Vagy nem így lesz? Mitől nem lesz így? Hogyan tovább? Erre a kérdésre nem ad választ a választási győztes országmentő programja, mert olyan nincs, legalábbis nem tudunk róla, nem fogalmazták mondatokba, nem tárták elénk. Mire is szavazott a többség? Miért kell félnie tőle a kisebbségnek az egy hazában?
Elkövetkezendő emberöltőn belül végleg veszni tűnik az együttműködés lehetősége az ország polgárai között. Harc, csata, háború, küzdelem, kard ki kard! Itt győztesek vannak, lesznek, meg behódoltatandó emberek, megalázandók, aztán még áldozatok, netán ellenállók egyre kevesebben. És újabb távozók az országból, egyre többen. Nem lesz béke, mert nem kínálja az, aki tehetné, ha már újra kétharmadot kapott.
Maradnak a démonok, a démonaink. Mindenkié. A győztesekéi is. Ugyanazok a démonok.
A BASAHALOM BOULEVARD korábbi jegyzetei itt olvashatók.
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!