„Nincsenek megrendelők, teljesítési igazolások, levelezések vagy bármilyen valós tevékenységre, munkavégzésre utaló bizonyíték. Nincs olyan cikk, hirdetés vagy marketing- illetve kommunikációs anyag, ami igazolhatóan járt volna a megbízottnál” – írta a cég az rtl.hu megkeresésére. Továbbá a korrektúrázást valójában a megbízó, a Pécsi Kreatív Központ munkavállalói végezték Hoppálné jogviszonyának időtartama alatt.

A Pécsi Kommunikációs Kft. dolgozóinak nyilatkozata alapján az átvilágítás során megállapították, hogy Hoppálné Erdő Judit a cégnél irodával vagy munkaállomással nem rendelkezett, a cég székhelyén néhány alkalommal járt a 2017. évben, jogviszonyának ügyintézése kapcsán, tehát nem munkavégzés céljából. Állításuk szerint felmerült a gyanú, hogy a megbízás fiktív volt, a kifizetések teljesítés nélkül történtek, emiatt rendőrségi feljelentést tesznek ismeretlen tettes ellen. Így szerintük „fiktív megbízási jogviszonyból” eredően 7 250 000 forint vagyoni hátránya keletkezett az önkormányzati kft.-nek, ami a mai napig nem térült meg.

A válasz: „Minden, a feleségemmel kapcsolatos híresztelés a baloldal aljas hazugsága. A baloldalról tudjuk, hogy a jelenlegi és régi vezetőjük szerint hazudtak reggel, délben és este. Pécsett is ezt műveli a baloldal. Nekik semmi sem drága, közszereplőnek nem minősülő családtagokat is belerángatnak a kampányba” – reagált Hoppál Péter.

Hogy miért foglalkozunkindításként ilyen részletesen a közelmúlt nagy panamái árnyékában tulajdonképpen lepkeszellentéssel felérő pitiáner korrupciógyanús üggyel? Nos, aki olvassa, egyáltalán tud a létezésükről, a kormányzat által még be nem habzsolt független médiáról, az naponta több hasonló ügybe botolhat. S hány kismillió hasonló van szerte a szépséges magyar vidéken. Amely településein, tisztelet a kivételnek, a kormány kinyújtott kezeiként működő tisztségviselők gyakorlatilag hasonló módszerekkel élnek immár jó pár év óta. Annyira, hogy az egykori kiskirályok kismiskák voltak hozzájuk képest. Bár tévednék, de ki merem jelenteni, hogy a mai magyar valóságban a dél-amerikai banánköztársaságok „elosztási” mechanizmusát tromfoló világban éltünk. S történhet bármi a világban, ez a gondosan megszőtt „urambátyám” korrupciós hálózat Magyarország igazi képe a néhol csillogó felszín alatt. Néhány belőle kiemelkedő szigettel, ahol persze szintén nem makulátlanok a politikusok, közemberek, de legalább ezekben az országon belüli enklávékban próbálják megőrizni a parlamenti demokrácia visszfényét. Nem mellesleg, alapból ez lenne az ország hivatalos politikai besorolása.

Szóval az ilyen kicsinyke cseppek tükrözik a szinte végtelen, pártregulázott, ellentmondásokat nem tűrő magyar közéleti tengert. Ezért nem hallgathatunk róla. Persze, aki rendszer működéséből kisebb-nagyobb, vagy akár horribilis hasznot húz, az legszívesebben matuzsálemi kort élne meg benne, hisz minden egyes nappal milliók, esetleg „csak” százezrek gyarapítják bankszámláit.

Nos, mit jelentett ki vehemens hősünk eddig? Szinte csupa olyasmit, amelyet a legpökhendibb mellébeszéléssel szabadon megtehet. Amely szintén tipikus magyarországi magatartássá vált a védelmező legfelsőbb szervezet oltalmában. Természetesen gondosan kerülve, ez meg nagyon nem szokás mifelénk, hogy egyenes választ adjon a vizsgálat megállapításaira.

Tehát „minden, a feleségemmel kapcsolatos híresztelés a baloldal aljas hazugsága. A baloldalról tudjuk, hogy a jelenlegi és régi vezetőjük szerint hazudtak reggel, délben és este.” A már idézett idézetből nem derül ki, hogy a megállapítás melyik részét tartja Hoppál hazugságnak. A munkaszerződést megkötését? Esetleg azt kifogásolja, hogy bizonyítékok híján mégis történt munkavégzés, ahogyan szerződés eredetileg előírta. Netán annak a magyarázatával és bizonyításával érzi adósnak magát, mely szerint a pécsi (vagy bármelyik) baloldal a nap minden szakában, sőt azokon túlmenően, túlórában, olyan napi 26-28 órában feszt hazudik.

Végül is:
Szakács László országgyűlési képviselő, az Egységben Magyarországért pécsi képviselőjelöltje szerint sajnos semmi meglepő nincsen az ügyben az elmúlt 12 év alapján. Az RTL-nek azt mondta, „egy országgyűlési képviselőnek sokkal jobban oda kell arra figyelnie, hogy minden tisztességesen és a törvények betartásával működjön, a család tekintetében is”.

Ha a Fideszről, a családról és egy közintézményről van szó, a hatalmon lévők soha nem tanúsítanak gondosságot és önmegtartóztatást, helyette csak szabálytalanságot és mohóságot látunk minden esetben – fogalmazott Szakács, majd hozzátette: Pécs 2019 előtti, Fidesz-vezette önkormányzatánál 2017-ben már volt egy átvilágítás, amit éppen Hoppál Péter fideszes képviselő végzett el, amikor az adósságválság miatt kormányzati gyámság alá helyezték Páva Zsolt fideszes polgármestert. Emiatt nagyon érdekes, hogy Hoppál Péternek akkor nem szúrt szemet a felesége szerződése az önkormányzati cégek dokumentumai között.

Hoppál Péter magából kikelve reagált a hírre Facebook-oldalán. Szerinte „szintet lépett a pécsi baloldal aljassága a kampányban. A hatalom megszerzéséért bármire képesek. Már ott tart a pécsi baloldal, hogy munka és eredmények híján nem közszereplő közeli hozzátartozóm rágalmazásával próbálnak politikai előnyhöz jutni! Mélységesen elszomorító, hogy egy hat évvel ezelőttről előrángatott, mondvacsinált üggyel próbálnak engem támadni, karaktergyilkosságot elkövetni, és ezért a szeretteimet is képesek megvádolni, átgázolnak egy több gyermekes édesanyán és megbecsült tanáron. Feleségem 27 éve pedagógus, a magyar nyelv és helyesírás kiváló művelője. 2016-ban hivatalos munkaszerződéssel, átmeneti időre, segítségképpen elvállalta a Pécsi Kreatív Központ Kft. nyilvánosságnak szóló hirdetményeinek, marketing- és kommunikációs szövegeinek korrektúrázását, melyet a cégvezető megelégedésére becsülettel el is végzett. A pécsi baloldal, és százmillió forinttal kitömött ügyvédei szerint ez bűncselekmény! Eddigi mondvacsinált feljelentéseikről sorban kiderült, hogy alaptalan politikai akciók voltak. Felháborító, hogy miközben ma Magyarországon mindenki azon dolgozik, hogy országunk ne sodródjon háborúba, hogy megőrizzük a magyar emberek biztonságát, segítsünk a menekülteknek, Pécsett most az a legfontosabb a baloldalon, hogy egy tisztességes szakembert rágalmakkal besározzanak politikai haszonszerzés céljából. Megtettük és elindítottuk a szükséges büntetőjogi lépéseket, mert nem hagyom, hogy hazug rágalmakat terjesszenek a feleségemről!”

Tegyük hozzá: egy szöveg korrektúrázása számítógépes szövegszerkesztés esetén leginkább akkor bizonyítható, ha megmarad a szerző eredeti cikke, s külön fájlban azok a javítások, amelyeket a korrektúrát végző személy elvégzett, formált benne. Esetleg az érdekeltek akkori e-mail forgalma szintén utalhat valamire, bár a levelek tartalmát minden változtatás, korrektúrázás nélkül vissza lehet küldeni.

Mint tudjuk, március 15. a magyar sajtó napja is. Hozzávetőleges érezzük, bár mára ez is kőkemény választóvonalakat tartalmaz, hogy milyen jellegzetességet kellene felmutatni a sajtó, a média világában annak az országnak, hogy valóban (esetleg történelmi példákat ugyancsak figyelembe véve) szabadnak nevezhető legyen a sajtó. Az írásom fő motívumát jelentő ügy arra is rávilágít, hogy a valóban szabad sajtóhoz az ugyancsak hozzátartoznék, hogy amennyiben valakit komolyan vehető, tehát alaposan vélelmezett tényeken alapuló támadás ér, az olvasóit, választóit megbecsülendő köteles legyen nyilvánosan egyenes, tiszta választ adnia rá. Vagy tényekkel tagadnia, vagy beismernie a vádat. Ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy sajtó, média ezen részét ne a mellébeszélés, csúsztatások, hazugságok jellemezzék. Hisz, amikor nyilvánosságot kap, máris részévé válik a nagy egésznek. S akkor hiába mond az egyik politikus vagy magánember elfogadható (akár) saját véleményt a tények szentségét megtartva, ha mellette egy hivatalos ember kicsinyes érdekeit védve úgy hazudhat, mint a vízfolyás. Nos, valóban, szabad ez a sajtó? Vagy inkább a párhuzamos szereplő tevékenysége által megtestesítve inkább szabados, sőt hazug, szavahihetetlen?

S nem generációnk találta fel az országépítés alapkövét:
„A sajtó szabadsága eminens közérdek. Sajtószabadság nélkül a többi szabadság sem létezik maradéktalanul, szabad sajtó nélkül nincsen valódi demokrácia sem. Erre az összefüggésre már nagyon korán és nagyon sokan ráébredtek. Nálunk például a reformkorban vált közkeletűvé, így nem csak a radikálisok követelése volt a cenzúrának, az előzetes kontrollnak az eltörlése, de a centralistáké és még a nemesi liberális fősodoré is.” (helsinki.hu)

Nem mellesleg: „Április 17-én jelent meg a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontières) 2021-es nemzetközi sajtószabadság-indexe, amely szerint az előző évhez képest újabb 3 helyezést rontott Magyarország. A nemzetközi újságíró-szervezet 2002 óta évente 180 országot és régiót rangsorol a pluralizmus, a média szabadsága, a jogszabályi keretek minősége és az újságírók biztonsága alapján. 2013 óta Magyarország 36 helyet csúszott a rangsorban. Így tavalyra a 92.helyre sikerült leküzdenie magát.” (átlátszó.hu)

De azért bizonyos vagyok benne, hogy a kormánypárt képviselői Debrecenben és szerte a megyében a makulátlanul érvényesülő sajtószabadságot, így értelemszerűen saját magukat ünneplik a héten. Főként hazai fogyasztásra szánva a propagandát, hisz országon belül még sokan elhiszik a gondosan kicentizett, bár a józan észt szemérmetlenül megcsúfoló szövegeket. Már amennyiben az ellenzék szokásos ünnepi ócsárlása közepette egyáltalán eszükbe jut a magyar sajtószabadság ügye is.

(A jegyzet illusztrációit azokból a fotókbál válogattuk, amiket Hoppál Péter osztott meg közösségi oldalán a debreceni látogatásait követően.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!