Mottó: Gond és izgalom nélkül nincs igazi boldogság az életben. Andrej Guljask

Nagy nap ez a mai. Mennünk kell Zsákára. Azaz nem kell, de a Tumenca-Veletek Egyesületnek rendezvénye lesz. „TISZTA SZAVAZÁS” – ez a megnevezés. Jön egy roma előadó, és erről fog beszélni a megjelenteknek. No, persze nem akarjuk, hogy egy száraz, olykor jogi, olykor emberi jellemvonásokkal telített téma legyen csak az apropó, hát én is tartok egy kisebb előadást olykor jogi, olykor emberi jellemzőkkel igencsak telített előadást. Ahol – ha szükséges – beszélek néhány egész komoly választási csalásról, de az biztos, hogy az Ukrajnából érkezett emberekről, a menekültügyről még többet. Persze egy rendezvény köret nélkül olyan, mint egy jóféle egytálétel az étteremben. Főzünk is, beszélgetünk is, ha eljönnek a gyerekek, hát őket is le kell foglalni. Aztán megjönnek-e időben Zsoltiék, rendelkezésre fog-e állni minden, hogy békésen és nyugalomban teljen el egy politikáról szóló politikai szempontból elfogulatlan, tényeket felsorakoztató rendezvény.

Én természetesen mindennel késésben vagyok. Most is.
Tegnap vártam, hogy idejében el tudjam hozni a hétszemélyes autót, vártam, egyeztettem a témában. Kiderült, hogy amíg én írogattam itthon, intéztem az ügyeimet, elkerülve az üzemanyagtöltő állomásokat, Magyarország lázba került, és boldog-boldogtalan üzemanyagot vásárol 480 forintért literenként. A vasárnapi autós is kannákkal a csomagtartóban érkezett és tankolt, mint a háborodás.

Hogy mi lett a vége? Újpesten a Fóti út 130. címen, március 11-én 19:45 órakor életem legdrágább tankolását végeztem el. 34 000 forintért vettem 48,58 liter EVO DIESEL PLUSZ gázolajat, merthogy nem volt más. Literenként 699,90 forintért. Nem értettem. Azt hittem, még hatósági áras az üzemanyag. Egy magyar rendszámú hétszemélyes gépkocsiba tankoltam. Időm, hogy utána nézzek a kormány esténként hozott rendeleteinek, nem volt, a gázolaj kellett. A harmadik benzinkutat jártam meg. Fülembe csengett, hogy a MOL-kutak ellátottsága zavartalan. Nincs mese. Most nem törődhetek ezzel. Majd a jövő héten.

Ma reggel: Ferikém! Nem tudok bejönni Újpestre, gyere Dunakeszi felé! Éljen, lerobbant Sanyibácsiék autója! Hol a projektor? És a hosszabbító. Borotválkozni is kéne. Tegnap írtam, szerkesztettem a prezentációmat, egészen „beesteledett”, olyan hajnali egykor feküdtem le. Ma pedig; jaj, a jegyzet! Kinyír a főszerkesztő! Miről írjak? Megvan: az izgalomról. Mindegy is, ha törik, ha szakad 12 órára Zsákán kéne lenni. Hú, vegyük ki vetítővásznat és az állványt a kiskocsiból! Gyere már reggelizni, mikor fogsz felöltözni, nekem kell a fürdőszoba! Meg ilyenek. Várnak ránk az emberek! Még írok! Lenne miről, de állni látszék az idő, bár a szekér szalad. Azaz nem halad, ha nem hajtom.

Hjaj, az a 700 forintos gázolaj! Jogos volt annyiért adni, vagy valamit nagyon benéztem. Majd kiderül hétfőn. Igyekezz már, Feri, még apádért is be kell ugrani, ő is tag!
Nyugodj meg, attól megnyugszol – jut eszembe a közösségi oldalak mémje! Hát, próbálok! Ma előadást fogsz tartani! Tartalmas, értelmes előadást a választás egyes aspektusairól és a menekültek viszontagságairól. Nőj már fel a feladathoz, Feri!
Mit csinálna a helyemben egy kínai stratéga, mondjuk Lao-Ce? Meditálna. No, azt most én nem fogok!

Szóval választási csalás. Memorizálás (hátha nem lesz áram). Az eredmény meghamisítása, vagyis az, hogy a szavazatokat számláló szervezet egyszerűen hamis számokat közöl. A leadott szavazólapok manipulálása, például szavazatok érvénytelenné tétele, eltüntetése vagy módosítása. Szabálytalan szavazatszámlálás. Szavazatvásárlás, szervezett szállítás, láncszavazás. Mi a láncszavazás? Ja, igen, üres borítékok vagy hiányzó szavazólapok. Mi az a túlszavazás? Kinek van jó fénymásolója? Bekevernek a nemzetiségi listával. Jönnek a voksturisták. Hová soroljam az aláírásgyűjtők okirathamisításait.. Eredménnyel járó előkészületnek, talán?

Menekültek: Ukrajnában 2022. február 14-ike óta háború van, az orosz haderő megtámadta az országot és behatolt több ponton annak területére. Következmények: halálos áldozatok polgárokban, katonákban, dologi pusztulás. Az teljesen természetes, hogy egy háborús területről a polgári lakosság el akar menekülni. De hogyan és hová? Kit, hogyan kezelnek Magyarországon, ki a menekült, az oltalmazott, ki garantálja a menedékjogot? Miért nincs vízumkényszer? Elvileg mindenki menedékes. Szinte egy ukrán sem igényli, tovább akar menni a nyugati államokba. De mi van az ukrán-magyar kettős állampolgárokkal? Menjenek haza! És ha nincs hova haza Magyarországon, mi a sorsuk? Mi van, azokkal a magyar útlevéllel érkező cigányokkal, akik Ukrajnában éltek életvitelszerűen hosszú ideje, de a gyermekeiknek még útlevele sincs. Megmondom: hajléktalanok lesznek. Őket viszik Záhonyból Cigándra a menekülttáborba, hogy irataik legyenek a gyermekeiknek is. A kormány rendelete szerint mindenki kap egy határrendészeti igazolást, és mehet amerre lát. Helyes ez így?

Feri! Várnak minket, be is kell pakolni! Megyek már, megyek! Hajrá, Tumenca! Kellemes hétvégét kívánok, kedves Olvasóim! Majd jövök!