Beteg világot élünk. Nem először. Azt tudni kell, hogy az ember fél az ismeretlentől. Ha ebből az ismeretlenből sok van és feldolgozhatatlanná válik számára, akkor a védekezési mechanizmusai beindulnak, és kapaszkodókat keres. Szüksége lesz arra, hogy valaki vagy valakik vezessék őt.

Most nézzük egy másik oldalról! Az emberek félnek megélni az érzelmeiket. Ez elfojtásokhoz vezet. Ha túl sok az elfojtás, érzelemszegényekké válnak. Ezt az érzelemszegénységet nem tudják másképp kompenzálni, minthogy az érzelmi skálájukon valami vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz, KÖZTES ÁLLAPOT NINCS számukra. Ha rossz történik velük, nem képesek kritikusan a maga valóságában vagy komolyságában feldolgozni az érzést, ami ahhoz vezet, hogy próbálnak nem gondolkodni mélyen a témáról (ami nem más, mint elfojtás), és újraindul az ördögi kör… Kritikus gondolkodásra nincs lehetőség nekik, rohan az idő, adott problémára a válasz a szélsőségesség. Ezt lovagolják meg a politikusok és a média, így válnak irányíthatóvá embertömegek.

Egész „iparágak” épülnek arra, hogy ezt a beteg társadalmat kihasználják olyanok, akik maguk is szélsőségesek, de kritikusan még tudnak gondolkodni. Ebben a „társadalmi törpe szegregátumban” találhatók meg a legaljasabb emberek. Ők azok, aki bárki hátán szeretnének társadalmi magasságokba szállni, vezetőként mutatkozni, erősnek látszani, tömegeket vezetni éhezésbe vagy akár háborúba is, ha az érdekük úgy kívánja.

Persze így talán nem vagyok még érthető, de a felvezetés után boncolok rajta még egy kicsit. Nem sokat, mert akkor holnapig olvasnának és megunnák, akár ellenem is fordulnának. Így is lesznek olyanok, akik elfojtják az érzelmeiket és azt mondják: ugyan már! Horváth Feri az hülye! Tudod, mikor vagyok én szélsőséges gondolkodású? Csak sok dolog egyszerűen nem érdekel! Amit ez az ökör szélsőségesnek nevez, az az én szent meggyőződésem, amit tűzön-vízen át követek. – Láttad, hogy kivasaltatta a heréit a csávó? Mészáros Lőrinc megszerezte azt a jó nőt! Biztosan a pénzéért ment hozzá. A viszkis rabló gyermekei milyen szépek… – és beszélnek-beszélnek a kritikus gondolkodásra érettek számára érdektelen dolgokról, hogy a köztes állapotban (jó és rossz közötti szélsőséges gondolkodásukból fakadóan számura kimaradt átéléseket, érzelmeket) így pótolják, és csináljanak belőle újabb és újabb szélsőséges kritikákat.

Ha pedig ez kell, bizony jön a szórakoztatóipar és semmitmondó élmények százaival teszi őket „gazdaggá”. Semmitmondó, alapvetően magamutogató, olykor beteg emberekből csinál „sztárokat”, akiket egy pillanat alatt le lehet cserélni, ha elkezdenének gondolkodni ahelyett, hogy azt csinálnák, amit a rendező mond. Ilyen a showbusiness. És már adott is a kérdés. De ki az a Nádai Anikó például a sok közül? Szerintem egy szerencsétlen nő, aki beleragadt a showbusinessbe, mások szerint a NŐ, aki most ilyen, holnap olyan, pont olyan, amilyenek mi nem akarunk lenni, pont olyan, amilyenek mi akarunk lenni, de elfojtásaink miatt soha nem leszünk olyanok, mint ő… Szélsőségesség, köztes állapot, utálat, gyűlölet, passzív lenézés. Tulajdonképpen SEMMI. Semmiről nem szól az élete, amit a képernyők között él meg, de hiánypótlásnak jó.

Rohan az idő! Kit érdekel már az állítólagos megerőszakolásáról hírt adó rendőrnő esete? Kit érdekel három nap múlva, hogy valaki eltávozott közülünk, aki még bírt kritikus gondolkodással és képes volt tömegeket vezetni?
Mennyivel egyszerűbb egy hiányos ruházatú nő képének nézegetése, mint mélyértelmű valós eseteken elgondolkodni és kérni a válaszokat! Ha nincsenek válaszok, a társadalom többsége belenyugszik.

Ergo, mivel pótoljuk a szélsőséges gondolkodásunkban a kimaradt érzelmeinket? SEMMIVEL. Inkább megijedünk azoktól, akik nem csak „jó vagy rossz” szinten tudnak érezni és gondolkodni, ezért nevetségessé próbáljuk őket tenni, hogy megőrizhessük a lelki békénket, hogy ne kelljen magunkba néznünk, hogy mi milyen érzelemhiányosak vagyunk hozzá képest! És mi történhet a kritikus gondolkodású emberrel? Belemegy a vitába az ilyen érzelemhiányos, valahová mindenképpen tartozni akaró emberekkel, azok megölik őt a rutinjukkal, felveszi a szerepüket, és vagy rettentő utálatos vitákba keveredik velük, vagy megtörik és az egyéni érdekei mentén beszáll a társadalmi showbusinessbe, és azt mondja, amit ezek a csekély értelmű emberek hallani akarnak, de ez már inkább a politikai kategória.
A POLITIKA az még egy hatalmas showbusiness.

A mai magyar társadalom beteg. Nagyon beteg. Háromféle „kvázi politikai irányzat” létezik: kormányoldalas, ellenzéki és akik pénzt akarnak keresni a választásokon abban a hitben, hogy ők demokraták. Furcsa, hogy most írom ezt, nem 2018-ban. A kormányoldal megint hagyni fogja a „pénzkeresőket pénzt keresni” akár illegálisan is. Érdeke, hogy így legyen. Mert ami – egyébként kormánykritikus – szavazat elszáll közöttük, az bizonyára nem erősíti az ellenzéket. Hatványozottan igaz ez a 2022-es országgyűlési választásra. Jobban, mint a megelőzőkre, amikor az ellenzék külön-külön ugrott neki egy olyan – egyébként nagyon tahó – politikai elitnek, amelyik szétlopta már az országot. Eddig mindig győzött a semmi három cikluson át, és most is nagy az esélye!

És mondják ki, nézzenek magukba! Nem jellemző erre a társadalomra, hogy csak szélsőségességekben képes gondolkodni? Aki kritikus gondolkodással bír, azt ez a társadalom kiveti magából. Ha valaki „gyurcsányista”, az nagyon az. Ha valaki ennek az embernek Gyurcsánnyal kapcsolatban felvet egy kritikát, százak reppennek rá és teszik nevetségessé, próbálják megalázni, személyeskednek vele, lejárják a külsejét, utalnak a származására, relativizálják a tudását, hülyének, butának nevezik. Akár meg is verik. Valós érvek nélkül háborúznak azzal, aki valamire rámutatott, ami az imádott vezért kompromittálhatja. Orbán esetében ez még durvább, mert ott még több a „fizetett troll”, a közösségi médiában, a politikai vitaműsorok vezetői és elemzői között és az utcákon. Rettenetes ez az egész! (Büszke vagyok arra, hogy az igazságügyi miniszter kitiltott a közösségi oldalairól. Úgy látszik, túl „sokk” voltam a követőinek. …és itt engedjék meg nekem, hogy röhögjek egy kicsit.)

Gyurcsányshow, akinek a kicsi énje Márki-Zay Péter. Austin Power magyar módra. Rettenetes, ahogy relativizálni akarják ezt az egyébként nem túl szerethető embert, aki komoly kritikusa a mai tolvaj világnak Magyarországon. Majd emojikkal tönkre teszik, mert arra vevő a csorda!
Higgyenek nekem! Ezer és millió azon semmitmondó ügyeknek a száma, amik semmi másra nem jók, csak arra, hogy elfedjék a valóságot, kiváltsák a tömegpszichózist, és az történjen, amit előre programoznak bennünk a propagandák és a reklámok által. Olvasni sem kell. Ezért nem megyek bele az oltáspárti-oltásellenes vitába például. Ennek megítélése már túlhaladta, azokat a megismerhető igazságokat, amiket mi megismerhetünk. Bizony a globális elit ezen a szinten már nem mi vagyunk, nem is a mi pitiáner szélsőséges kis társadalmunk, nem is Viktor a hős, aki költekezik, mint állat, miközben 42 000 milliárd forint körül jár az államadósságunk. A ma embere már olyan állapotban van, hogy bármikor megismételhető vele egy holokauszt vagy egy háború például Románia ellen.. Aztán az is lehet, hogy ez már senkit nem fog érdekelni a globális pusztulás felé vezető úton.

Egy biztos: ha nem ébredünk fel ebből a furcsa, gyűlölködő Csipkerózsika-álomból, ahol már látszanak a jelek, hogy rettenetes befolyás alatt állunk egész életünkben a felgyorsuló világban, hamar vadállatokká vagy halottakká válhatunk egyénileg és társadalmilag, de akár az emberiség létezését illetően is. Nem hiszik, mi? Kell az egészséges kétkedés, kellenek Luciferek, kellenek, akik talán még tehetnek ellene! Én drukkolok a Lucifereknek, mert Madách istene szerintem másfelé kacsingat mostanában!

Már csak egy etap és vége!
Mindy professzor és doktorandusza bejelenti, hogy közel a világvége, mert jön az üstökös. (Alaptétel a filmekben.) A direkt tahó elnök először lesajnálja őket majd, amikor egy szexista ügyben megégeti magát, képes lesz arra, hogy foglalkozzon a világvégével, fedősztoriként. Közben a gyengelelkű professzor megtörik, beszáll a showbusinessbe, relativizálja a problémát egy jó nő kedvéért, amíg a felsége helyre nem hozza az erkölcs, az etika és a tudományba vetett hitét. Amikor a hős tahó amerikai elnöknő megmentené a világot, jön az üzlet. Nem kéne csak úgy szétlőni az üstököst, mert tele van jó kis ásványokkal. (Megjegyzem, a filmbéli karakterhasonlóságok valós személykehez nem lehet a véletlen műve). Darabokra lőjük, a tengerbe esik, kipecázzuk az értéket és a miénk többtrillió dollár. Ennek érdekében senkivel nem kötnek kompromisszumot, lesajnálják az ENSZ-t, Indiát és a többieket, és végül az emberiség ráfizet, kihal, mert a nagy befolyásoló multicég kevés volt a feladathoz. Aztán meghal az elmeháborodott elit is, amelyik ugyan talál egy terra típusú bolygót, de a „földet érés” után pár perccel kinyírják őket a másik világ ragadozói. Kb. ennyi a film.

Hogy ez a film társadalomkritika, szatíra vagy csak egy a szélsőségességek között élő embereknek készült sztárparádé, mindenkinek magának kell eldöntenie. Ki-ki a maga állapotához mérten. Szerintem az elsorvadt gondolkodású szélsőséges „ölj, vág, lőj, szexelj, vezess, mint állat, te vagy a legjobb” filmek után egy felüdülés. Egy olyan szatíra, mely rámutat a felgyorsult világában az emberiség rettentő társadalmi deformitására. Ja, hogy mi a címe?
Ne nézz fel!