Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Márki-Zay Péter, akiről tudtuk, hogy egy vaskalapos ember, de ért a médiához, a marketinghez, jól használja ki az adódó helyzeteket és nem rest amellett kiállni, amit ő igaznak és járható útnak gondol a politikában. Így aratott szép győzelmet Hódmezővásárhelyen 2018-ban a Fidesz ellen. Komoly, nem igazán várt siker volt. Már akkor sem a pártok önző politikai ideológiáit követte, hanem komolyan vette azt, hogy egy jól felépített kampányban a konzervatív és a liberális embereknek is megmutassa azt, hogy nem feltétlenül kell egy jelöltnek beállnia a sorba és azt mantrázni, amit az egyik oldal akar, mert ha nem, akkor megharagszik a közösség, és jaj mi lesz a voksokkal! Tegyük még hozzá, hogy városirányítói képességei kimagaslók, Hódmezővásárhely tovább virágzott a fideszes ellenszél ellenében is.

Az ellenzékben lévő csetlő-botló, nagy tömegek megmozdítására szerintem képtelen, önös érdekei mentén gondolkodó ellenzékiek is „rájöttek” arra, hogy nem a parlamentben szájalva lehet választást nyerni, hanem az emberek közé kell menni, megismerni a gondjaikat, feltérképezni a valós problémákat, és a szintén ellenzékben lévő pártokkal kell megkeresni a közös politikai nevezőt. Végre eljutottak a gondolatig, hogy talán közös jelöltek állításával, egy az egyben felállás mentén van esély arra, hogy legalább megtörjék a Fidesz 2/3-os többségét az Országházban. Egyébként elsorvadnak és semmivé lesznek. Így lett előválasztás Magyarországon.

Nem volt ám akkora nagy szám ez, mint azt sokan hiszik. Ha nem lett volna annyi aktivista, annyi önkéntes, önzetlen ember – akik szerintem, sokszor jobban tudják, hogy mi a tét, mert nekik fog jobban fájni egy újabb négyéves fideszes politikai hegemónia, jobban, mint a kedves ellenzéki képviselőknek ott a parlamentben –, akkor bizony egy kevéske erőbedobással most Dobrev Klára lenne az ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Lássuk be, így utólag – merthogy én is az ő győzelmét vártam, rá is szavaztam –, hogy minden jó tulajdonsága és képzettsége ellenére valószínűleg nem sok esélye lett volna Orbán Viktorral szemben, akit Viktor milliárdossá tett barátai, egy jól megvezetett néptömeg, egy belőle élő igen komolyan anyagi bázissal rendelkező slepp akar újra a miniszterelnök székében látni.

Nagyon durván diktatúra van ebben az országban, csak mivel hozzászoktunk a „vérhez és a vereséghez”, nem értjük meg a modern politikai eszközök erejét, azt a fajta propagandával vegyes „oszd meg és uralkodj” típusú népmanipulációt, melynek eredményeképpen arra alkalmatlan, sokszor nem is Magyarországon felnőtt embereket tettek a nyakunkba dönteni rólunk, a kultúránk folyásáról, a közpénzeink felhasználásáról. Ők a mozgatható, minden körülmények között lojális bábuk, a Fidesz felsővezetése pedig az irányító közeg. Tulajdonképpen egy igen kicsi, szűk közösség sodorja Magyarországot a szélsőségesség és az országcsőd felé. Minden látszat ellenére kedves M1-hez szokott polgártársaim! Ők szervezik ki maguknak ezt az országot. Nem kevesebbet, mint ezt az országot! Készülve a vereségre egyetemeket, tudást és hatalmat kebeleztek be, melyeknek fenntartása egy olyan államvezetés feladata lesz, amelyik szöges ellentétben áll majd velük politikai szempontból úgy például, mint a közalapítványok fideszes alanyai, akik „belemásztak a jóba”, ha a politikai karrierjük esetleg semmivé is foszlik.
Ezernyi, milliónyi helyre beették magukat a közintézmények és média irányításába, a saját törvényi felhatalmazásaik alapján, mint a szú a fába. A legfőbb közjogi méltóság személyéről is ők fognak dönteni, nekünk pedig majd el kell fogadni, le kell nyelni, mint egy békát, még akkor is, ha az a béka varangyos. Nagyon durva és aljas dolog ez, csak legyen, aki megértse az összefüggéseket. Nem három éhes ember látványa a riasztó (bár van belőle nyolcszázezer), hanem az a mindent bemocskoló aljasság, ahogy a NER rátelepedett az országirányításra, ahogy szolgává tette az érdekeik mentén az embereket, magukra hagyva 3,5-4 millió szintén magyar állampolgárt, akik csak gazdatestnek jók. Az ő kirekesztésükből, az ő parlagon hagyásukból van több azoknak, akik ennek a rendszernek a kiszolgálói lettek. Emberség pedig az ablakban.

Az előválasztás során senki nem adott volna egy lyukas garast sem Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölti befutó helyére. Azt gondolom, hogy nagyon komoly háttéralkuk köttettek, és éppen ennek a meglepetésnek a publikum felé való manifesztálódása okozta azt, hogy az emberek tömegei felfigyeltek az eddig halódó ellenzékre. Persze mentek a hajlongások, a nagy döntések, a nagy visszalépések, de tulajdonképpen egy színjátékot láthattunk, ami végre kimozdította a tehetetlenségből, az apátiából a NER vesztes polgárait. És ez jó!

Márki-Zay Péter egy igen megosztó személyiség, aki komoly jellemhibákat sorakoztatott fel az előválasztás során is, olykor arisztokratikus előadásmódja, raccsolása sokakat irritált, de – hogy modern választ adjak ezekre a hibákra – valahol mégis érezték az emberek, hogy „benne van az X-faktor”. Hát benne van, csak ki ne ölje belőle az ellenzék, ne legyen egy második Orbán Viktor!

Egy miniszterelnököt nem szeretni kell, hanem elismerni. Szeretni Rákosit és Orbánt szokás. Vannak Márki Zay-val szemben komoly fenntartásaim, de hogy felkavarta az állóvizet, ez tény. Nekem, aki az ördögöt is szívesebben látnám Orbán Viktor székében, mint a NER lovagokat, elégséges válasz lenne, ha egy Márki-Zay Péter kezdene el marketingolni Magyarországért jól-rosszul, tulajdonképpen ez most mindegy is. Persze, ha nyer is az ellenzék, vért fog izzadni a NER-rel szemben, hisz azok kiszervezték magukat – sokan pozícióhalmozásokkal, mert ők mindenre jók – a civil szférába is, jó sok közpénz feletti döntési, rendelkezési joggal. Aljasság. A legnagyobb aljasság, amit az országgal tenni lehetett! Szóval így látja Horváth Feri a jelenlegi politikai környezetet slágvortokban.

No, de honnan a jegyzetem címe? Ismételjük meg: A három roma királyok esete.
Onnan ered, hogy Márki-Zay Péter a nagy roma szeretet jegyében – ami eddig szavazatvesztéssel járt a pártoknak külön-külön, tehát hallgattak róla, mint a sülthal, maximum fizettek a cigány szavazatokért, amire ki is épült egy aljas gárdarendszer minden politikai oldalon, még ha bizonyítani nem is lehet, és nem is akarok belemenni ebbe – szóval:
„Jelentsük ki közösen, hogy amikor közös ellenzéki listát állítunk a választásokon, annak az első 30 helyén legalább három roma embert helyzetbe hozunk – ezt javasolta Márki-Zay Péter az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek második vitájában. A cigányság felzárkóztatása kapcsán pozitív példaként a hódmezővásárhelyi Petra modellprogramot is kiemelte az RTL Klub csatornáján lebonyolított vitában.” Itt olvashatnak róla. (A hatpárti „egyezkedés” persze tamáskodva fogadta ezt a bejelentést. Három cigány, elvesz 3 magyar befutó helyet ugyebár…)

A magyarországi, sokszor roma közéletnek nevezett, olykor szerintem csak fertő, megbolydult. Sokan már a bársonyszéket érezték maguk alatt. Itt az idő. Merthogy ők olyan nagy polgárjogi harcosok voltak, nagy, komoly, politikai tapasztalatokkal, meg mindenki talán roma hős is lett egyszerre. Olyan szánalmas ez! Az önismeret hiánya.

Amikor a régi bútordarab (aki tényleg alkalmas volt országgyűlési képviselőnek, és igen jók a publikációi) a nagy roma összefogás jegyében meghívja a regnáló – általam nem tisztelt – roma tényezőket, hogy elbeszélgessenek arról: Lakatos Béla kit is ajánljon az új politikai csillagnak romából.. Biztosan beszéltek sok más dologról is, és ez csak egy kis attitűd lehetett a dologban. Biztosan. Csak egyet felejtenek el a nagy polgárjogi roma harcosok! Minden polgárjogi mozgalomnak ez a bibliája: mozgalom-párt-képviselet. No, ezért H. Aladáron kívül nem tett senki semmit, mert aki politizál, azt nem fizetik meg civilként a nagyon közösségi munkáiért. Ez ilyen egyszerű. Megállt a gyermek a növésben, de a partvonalról igen tudnak kritizálni, ha valaki rendel hozzá nekik jövedelmet is. Akár a sajátjaikat is. Sőt azokat csak igazán!

Egy, ezt a helyzetet elemző Facebook-bejegyzéshez (mert nekünk, cigányoknak az az újság) ezt írtam Hídvégi B. Attilának.
(A szerintem fideszes szemszöget sem nélkülöző, egyébiránt a cigányok szemszögéből megírt kritikai posztot itt olvashatják, így kezdődik: „Amit az ellenzéki összefogás a cigány ügyben mutat, ez a macska-egér játék, és a kirakatban felbukkanó arcok, nem gondolom, hogy ösztönzően hatnának a választókra, és áprilisra eredményt hozna.”)

Tán csak nem Radics Józsefet, Setét Jenőt, Oláh Józsefet vagy Rácz Bélát, esetleg a képen szereplő bármelyik másik személyt alkalmasnak tartanád a főúri kegy jegyében, valós munka és elköteleződés nélkül bejutni a parlamentbe, hogy ezek a kisemberek engem képviseljenek?! ???? Ne már! – kérdeztem rá az újságíróra. Attila – akit a legjobb roma tényfeltáró újságírónak tartok – persze visszaválaszolt, hogy ő nem említett neveket. No, ez meg engem nem érdekelt.

Lakatos Béla és ifj. Bogdán János legalább nyíltan tolta az ellenzéki szerepet (Kolompár Orbán bár jó harcos, gondolom, sok lett volna a fehéreknek, a többi pedig alulképzett.). Ne! Könyörgöm ne full civil partjelzők vagy egy-egy sunyi kisember akarjon már ingyen politikus lenni a habi’ nagy munkássága miatt! Az a népcsoport, amelynek nincs sajátjogú képviselete és ezáltal nulla, ne szégyenítse már magát kegyelemkenyérrel! Már az is ciki, hogy lepattantak Karácsonyról, és némelyik elment házalni más pártokhoz, jelöltségért! Ezek az emberek itt a képen renegátok, haszonlesők vagy kivárós civil pillangók, kivéve Lakatos Bélát! Az „év roma emberei”, nem? Olyan ez, mint amikor a kappanhangú egyetemista az X-faktorban elhiszi magáról, hogy ő sztár, pedig nem az! De hiszi. Senki sem érdemel ingyen képviseletet! A cigányok pláne nem! – folytattam a kommentelést, és tartom fenn nyíltan is ezt az álláspontomat.

Január 3-án már megvoltak Márki-Zay Péter roma jelöltjei is. No, ebből kettőt, amíg élek, nem fogok politikusnak tartani, ha a csillagos eget lehozza az égről, akkor se! ????

Most pedig összegzek: A magyar politikai közélet mindig ellene volt a nemzetiségi sajátjogú identitáspolitikának. Pedig Magyarország 10%-a cigány származású, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem. Persze mindannyian tudjuk, hogy nem a létszámon múlik az, hogy ki vezeti ezt az országot, ki uralja a földet, a gazdaságot. Egy fáraó is képes volt milliókat igában tartani.

Lehet velünk is úgy bánni, mintha most jöttünk volna a migránsok elleni kerítés mellől, lehet velünk szemben igen nagy előítélettel is élni. Lehet minket kirekeszteni az oktatásból is. (El is vagyunk butulva, vadulva.) Ez okozza nálunk azt a nagyfokú sunyiságot, ami most az én népemben jelen van. Ez okozza, hogy arra alkalmatlan emberek vezetik a politikai és/vagy a civil szerveződéseinket is, tisztelet néhány független kivételnek, akik sajnos nagyon kevesen vannak.

Egy dolgot azonban nem kéne tenni! Kegyelemkenyéren bejuttatni romákat a parlamentbe, csak azért, mert romák! Kiválasztani valakiket csak azért, mert azt hiszik, hogy ők erős roma emberek, akik majd szállítják a szavazatokat! A képen lévőkből három erre biztosan alkalmatlan, igen kevesen követik őket. Kettő pedig egy komoly szöveg felolvasására is képtelen. Ez az én véleményem. Sajnos, teszem hozzá, de hű maradok ahhoz, aki vagyok.

Mézesmadzagnak jó, a romák ugrottak is rá, de semmi több. Egy gesztus. És ebben igencsak egyetértek Hídvégi. B. Attilával: ez így igen kevés, egyenlő a nullával. Így szavazatot nyerni a cigányok között a Fidesz ellen nem lehet. Ebben témában, Márki-Zay Péter, már most erősíteni kéne, persze kérdés, hogy mit szól ehhez az ellenzéki hatpárti koalíció. Egyáltalán ad-e három befutó helyet listáról, amikor a „hetedik frakciót” most söpörte le a tárgyalóasztalról. Teccetek’ volna egyéni jelölként is indítani őket, akkor most nem születik meg ez a jegyzet, vagy nem így.

Kellemes hétvégét kívánok, kedves Olvasóim!