Például az idei első esélylatolgatásra. Amely azt a nálunk december elejétől kötelező kérdést járta körül, hogy vajon lesz-e fehér karácsonyunk. Talán azért maradt meg az emlékezetemben, mert a mifelénk szokásos közéleti köntörfalazástól eltérő hangot használt. Egyenesen megmondta, hogy az akkori helyzet milyen időt valószínűsít karácsonyra. Pedig elég meredek következtetésre jutott. Nevezetesen azt vizionálta, hogy a feketén maradó fővárossal és a Dunántúllal szemben az ország keleti felén komolynak nevezhető hótakaró alakul majd ki. Térképen is ábrázolták a várható tájképet. Debrecen éppen a határvonalra esett. Az északi, combosabb, olyan 15-20 centiméteres hótakaró és az ennél kevesebbre „taksált” keleti tájak közé. Ehhez képest láttuk, mi esett és mi nem. És legfőképpen, hogy hol. Karácsony másnapján például Debrecenben, a derengő napsütésben nehéz volt elhinni, hogy valahol éppen akkor is havazgat. S azt is, hogy akadnak tájaink, ahol korábban esett annyi, amelyet már fehérnek lehetett nevezni.

Természetesen nem a meteorológiai műhelyek kárára akarok olcsó poénokat elpuffogtatni. Ami egyébként nem áll távol a magyar néplélektől. Az egypárt és egy(etlen) meteorológiai intézet rendszerének idején szintén a hivatalos és a magánfórumok kedvenc témájának számított az időjárási előrejelzéseken elverni a port. S azóta is az. Ma viszont már legalább tudjuk, hogy még a középtávú időjárási jóslatok pontos kimunkálása is szinte a lehetetlen kategóriájába tartozik. Jelenleg még a legszuperebb szuperszámítógépek számára szintén. Hiszen annyi klimatikus tényezőből és azok megszámlálhatatlanul temérdek konfigurációjából kell valószínűsíteni a legesélyesebb forgatókönyvet. Olyan sokváltozós a képlet, hogy legfeljebb a számunkra szinte elképzelhetetlen teljesítményű majdani kvantum számítógépektől várhatjuk, hogy megbirkóznak a feladattal. Már amennyiben sikerül ilyeneket a kísérleti példányokon túlmenően megépíteni valamikor.

Mélységesen megértem tehát azokat a nehézségeket, amelyekkel a klímatudományok előrejelzési szakága naponta szembesül. Nem mellesleg a később kelt idei jóslatok aztán elég széles skálán mozogtak. A teljesen fekete nullponttól a helyenkénti a hófoltokig, az esőtől a verőfényes napsütésig volt benne minden elképzelhető: „Keresztet vethetünk a fehér karácsonyra idén” (magro.hu), „Itt a végső előrejelzés: eldőlt, idén is elmarad a fehér karácsony. Havazásra egyre kisebb az esély, hiába esett néhol az országban szerda hajnalban, ez nem fog kitartani karácsonyig.” (penzcentrum.hu), „Bár eleinte a meteorológusok nem sok esélyt láttak arra, hogy idén fehér lehet a karácsony, azonban a legfrissebb előrejelzésekből kiderül, az ország több pontján is eshet a hó karácsonykor.” (indirekt.hu) „Kettészakad az ország: Itt lehet fehér karácsonyunk” (borsonline.hu)

A hőmérsékletek szempontjából még inkább kettészakad az országunk. De annyira, hogy még a hivatali munkavégzés címén naponta ezzel foglalkozó politikusaink is megirigyelhették. Amelyet természetesen egy pillanatra sem szüneteltethetnek. A szeretet ünnepén sem észleltük, láss jó néhány karácsonyi megnyilatkozást, hogy legalább ezeken a napokon ne igyekeztek volna tovább „hasítani” hazánkat és polgárainak integritását. Amelyet persze nagyobb bizonyossággal lehetett megjósolni, mint az időjárás bármely elemét.

Mindenesetre, ha hó nincs, a napsütés is jó (lett volna). Debrecenben hó nem volt, leszámítva a „szentreggeli” vékonyka lepelt. De kedélyjavító, igazán tavaszias, tíz fok feletti hőmérséklet és napsütés sem. Amelyet innen nézvést éppen olyan nehéz volt elhinni, mint a havazást. Pedig Sellyén (Baranya) például 14,6, (míg Debrecenben 5,5) fok maximumot mértek karácsony első napján. S ha jól számoltam, ezen a napon az ország két szélső pontja, délnyugati, illetve északkeleti csücsök, között 17 fokos hőmérsékleti különbség volt ugyanazon kora délutáni időpontban. Ami azt hiszem igazán tekintélyes differencia az ország méreteihez képest.

Igaz, én is jobban örültem volna, ha mi inkább a tízfokos kategóriába esünk (ha már havunk nem lehetett). Persze emiatt talán nem érdemes Szolnok megyébe költözni. Merthogy most ott torpant meg – errefelé tartva – az egynapos tavasz.

Ami pedig a fehér karácsonyt illeti, igazából alig van nagyobb esélyünk rá, mintha délibábot kergetnénk. Hisz a statisztikák szerint jóval nagyobb a valószínűsége egy nagyon vágyott karácsonyi ajándéknak, mint az egész országot befedő hótakarónak. „Az Országos Meteorológiai Szolgálat adataiból az olvasható ki, hogy az elmúlt száz évben mindössze 15 alkalommal fordult elő olyan, hogy 24-én, 25-én és 26-án is legalább öt centiméteres hó borította az ország tájait. Olyan karácsony, amikor a három nap mindegyike havas, átlagosan ötévente következik be. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy ha az elmúlt 120 évet nézzük, néhány évtized kivételével sík vidéken sokkal gyakoribbak voltak a hómentes, mint a fehér karácsonyok. Legutoljára 2002-ben fordult elő, hogy az egész országot hótakaró fedte karácsonykor. (hang.hu)

Mindezek (statisztikai) fényében a fehér karácsony alig több mint egy ártalmatlan mítosz. S mint ilyen, ha nincs is sok alapja és esélye, a vele kapcsolatos ünnep előtti találgatás olyan össznépi hagyománnyá vált Magyarországon, mint a tradicionális karácsonyi menük elkészítése. Ráadásul, tudomásom szerint politikamentes, amely kifejezetten üdvös tényezőnek tekinthető azokban a napokban, amikor éppen a mérgező gondolatoktól, (elő)ítéletektől, megbélyegzésektől akarjuk, akartuk megtisztítani elménket, szívünket, lelkünket. Sokaknál, sokunknál ez ugyan alighanem csupán néhány nap erejéig sikerül(t). De amennyiben legalább ennyire igen, a jelenlegi viszonyok között már ez is nagy eredmény. Lenne. De félő, hogy ez alkalommal is inkább csak lett volna.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!