„Szűz Mária, idesanyám, aki a mennyben lakozol titokban.” Azért még mindig hasba tudnak akasztani valamivel. Igazából először össze voltam zavarodva. Miután a földről felszedtem az államat, még percekig nem tudtam eldönteni, mit is lehet erre reagálni. „S jutott eszembe számtalan, szebbnél szebb gondolat”, az OMFG-től a sírva nevetősön, a visítva röhögősön, az eszterházy kockáson keresztül egészen a Noooooooooooormális?-ig.

Arra azért őszintén kíváncsi lennék, hogy az „országgyűlési nívódíj” mögött valóban a teljes Országgyűlés áll-e. Mert az, ugye, nem csak a 133 – magát fekete fóliával és kerítéssel elbarikádozó – bátorból áll. Ha meg csak ők adományozták, akkor nyugodtan lehet kormánydíjnak nevezni. Érték és Minőség Nagydíj. Mi ez, Forma-1? A díj már nem is jó? Nagydíj. Van kisdíj is?

Ezek a díjak kezdenek olyan belterjesek lenni, mint az uralkodóházak rokonházasságai vagy mint amikor saját apától vagy testvértől szül valaki gyereket. Olyan igazi megmérettetés. (A verbális pöcegödör Bayernek is van Pesti Srácok-díja, szóval lehet itt egymást is keresztbe-kasba kitüntetgetni). Gondolom, a Kossuth-díj már elfogyott (elvitte Nagy Feró), azért kellett ezeknek az Orbán-krónikás betűvetőknek másféle kitüntetést juttatni.

Érték és minőség. Az elnevezés erősen emlékeztet az Alapjogokért Központ nevére, ami piszkosul nem fedi a benne végzett tevékenységet. Vagyis épp az ellenkezőjét takarja. Érték és minőség. Van humorérzéketek, annyi szent. De azért stand up-olni ne álljatok ki, ahhoz jóval több kell. Mondjuk, érték és minőség.

Sokkal szerencsésebb lett volna ezt az elismerést, párton belüli vállveregetést Pedál-medálnak nevezni. Javasolnám még az Obersovszky-díjat is megfontolásra. A Százas nyelvcsapás-díj vagy a Bukott sajtóper-díj is szóba jöhet.

Engedjenek meg egy rövid személyes kitérőt (amire a házi ellenségem majd újra elsüti a grafománozást).

Az újságírásnak vannak bizonyos erkölcsi normái. Mivel az orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani, legfőbb szabályuk: ne árts! Az újságíró sem tudja megváltani a világot, de van egy alapszabály: ne hazudj!

Jómagam az újságíróiskola szerkesztőségi gyakorlatát a Hajdú-bihari Naplónál töltöttem, és ott is maradtam egy jó darabig. A megyei napilap főszerkesztője akkor ugyanaz volt, mint ma a Debrecineré. Egy időre elsodort minket az élet egymástól, most újra együtt tesszük a dolgunkat, és még mindig ugyanazokat az elveket valljuk, mint 20 éve. Mi nem változtunk, az újság azonban elment mellőlünk. KESMA-lap
lett.

„A KESMA lényege a szervilizmus, az önállótlanság, a kritika hiánya, az összefüggések elhallgatása, a tájékoztatás helyett a propaganda, a kormány feltétlen dicsérete és kiszolgálása. Nem újságíró, hanem pártpropagandista kell nekik.”

2019. február 4-én az alapítvány kuratóriumának elnöke, Varga István bejelentette lemond(at)ását, miután kritikus véleményt fogalmazott meg bizonyos kormányközeli médiumokról. „Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre én Élet és Irodalmat járatok, én Magyar Narancsot olvasok, Népszavával kezdek – mert most még nincs Magyar Nemzet –, ha jó tollú cikket, glosszát akarok elolvasni. Na ez, tarthatatlan állapot.” „Igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok.” Saját szemszögéből nézve azt is megfogalmazta: „ennek az oldalnak nincs komoly sajtója”.

2019. március 22-től Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója lett az alapítvány kuratóriumi elnöke. Az a Szánthó Miklós, aki a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. nevű saját cégén keresztül áramoltatja a közpénzt a saját maga által vezetett központba. Ellenzékben a mostani kormányoldal már összeférhetetlenséget kiáltozna, de itt még ez is belefér. Szánthó aztán tökélyre fejlesztette a szervilizmust. Sőt, még egy jókora adag arroganciával meg is fűszerezte.

A kormány a KESMA alapítványt „nemzetstratégiai jelentőségűnek” nevezte. A „nemzetstratégiai jelentőségű” minősítés kizárja a GVH és a Médiatanács vizsgálatát. Ügyes! Vagy inkább aljas?

Kovács Zoltán, az Orbán-kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára szerint a KESMA azért „nemzetstratégiai jelentőségű”, mert ennek segítségével végre sikerült elérni, hogy „a magyar sajtó közel 50 százaléka a kormány álláspontját közvetítse”. Több az, de legalább bevallotta, miről is szól a történet.

Az alapítvány preambuluma itt olvasható. (A helyesírási hibán emelkedjünk felül, és próbáljuk meg kitalálni, mit jelenthet a „korszakoltó”.)

„Az Érték és Minőség Nagydíj pályázat valódi értékmérő a szigorú elbírálási rendszerének köszönhetően, a díjazottak hozzájárulnak a magyar gazdaság sikeréhez, másokat értékteremtésre késztetnek” – mondta Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, az Érték és Minőség Nagydíj pályázat fővédnöke.

Azért van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja. Vajon mennyit kaphatott a fővédnökségért? Mert kereszténység ide vagy oda, tudjuk, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Gondolom, a nyugdíját az Országgyűlés alelnöki fizetéssel nem tudja kiegészíteni annyira, hogy megéljen belőle. Bizonyára páran kaszáltak még az üzleten, mert feltételezem, hogy nem ő bírálta el a pályázókat a gépészmérnöki végzettségével.

Tehát „a díjazottak hozzájárulnak a magyar gazdaság sikeréhez”. Mivel is? Talán azzal, hogy a TV2 és Origo ipari méretekben veszítik el a sajtópereket? A TV2 ellen végrehajtást is indítottak, mert nem tettek közzé egy helyreigazítást. Ezeket a pénzeket mi fizetjük, ergo, csak, hogy értsük: nekünk hazudnak bele a képünkbe, vagyis néznek hülyének, majd a büntit is velünk fizettetik meg. És ezeket díjazzák.

De tegyük fel, megy a helyreigazítás írásban vagy a képernyőn. Az már nem biztos, hogy eljut ugyanazokhoz, akikhez a hazugság eljutott. Így aztán könnyedén elérkezünk ahhoz a bizonyos kabátlopási ügyhöz. És valószínűleg ez is a céljuk, besározni valakit, és ha már egyszer a gyanú árnyéka rávetült, egy helyreigazítás nem fogja lemosni.

És akkor az ilyen alja módszerekkel operáló médiumokat ki kell tüntetni. Érték és minőség. Az édes jó anyukátok, az.

Őszintén kíváncsi vagyok, vajon egy reményeim szerint jövőre bekövetkező kormányváltás és valódi rendszerváltás után ezeket a Nemzethy Pulitzer-díjas udvari költőket melyik médium kívánja majd foglalkoztatni. Gondolom, tele pofával fogják majd követelni a sajtószabadságot. Mert az nekik jár. Nekik jogaik vannak. A hírhamisításhoz, csúsztatásokhoz, tények elhallgatásához, mások alaptalan megvádolásához. Bizonyára a plecsni mellé kaptak egy rakás pénzt is, ami jövőre jól jöhet, amikor a kutyának se fognak kelleni. Valódi, hiteles újságírással meg a hideg vízre valót sem fogják tudni megkeresni. Hogy mondta Bodó Sándor? Akik nem tudnak a versenyszférában elhelyezkedni, azok a közfoglalkoztatás keretében dolgozhatnak.