Ahogyan a múlt héten több internetes lap felidézte a két évvel ezelőtti tudósításunkat, a debreceni városi döntéshozók szerint lenne igény a nagy találkozásra. Legalábbis részükről. A városlakók jelentős része szerint nem feltétlenül.
A Facebook-oldalunkon a lehetséges debreceni szerepvállalásról kibontakozott vita és hozzászólók szerint nem árt józanul számba venni a rendezvény lehetséges hozadékait és terheit. Kezdve azzal a sajnálatos ténnyel, hogy egy ilyen világverseny megrendezéséhez – a logisztikai és infrastrukturális adottságait figyelembe véve – Debrecen jelenleg „kevesebb”, mint a szólásbeli maci sajtban hallható a brummogás.

Nem véletlen, hogy – mint annak idején írtuk – a presztízse alapján az olimpia után második helyen emlegetett sporteseményt ritka kivétellel olyan világvárosokban szokták volt rendezni, ahol az infrastruktúra gyakorlatilag legfeljebb apróbb fazonigazításra szorult. A városlakók milliói pedig a rendezvény után jól kihasználhatták a sport kapcsán tett fejlesztéseket. Ennek a kívánalomnak szerintem a magyar főváros sem felel meg teljes mértékben. Mi lesz, lehet például az esemény után a magyar viszonyokhoz és az atlétikához képest gigantikus stadionnal? Hacsaknem hangversenyek látogatóival kívánják megtölteni a nézőteret. Arra viszont már most is van éppen elég, s elég nagy stadion.

Igaz, szinte rendszeres szokásnak vehetjük, hogy a jelenlegi kormány olyan sport- és egyéb események megrendezésére vállalkozik, amelyeket messze nem az ésszerűségi szempontok diktálnak. Így önmagában nem meglepő a hazai rendezés ötlete. A magyar atlétika jelenlegi és belátható színvonalát tekintve a magyar rendezésű vébé ugyanakkor felesleges rongyrázásnak tűnik. Olyannak, amely a magyar sportbarátoknak nem sok örömet és szurkolnivalót tartogat.

Az atlétikai vébék legutóbbi rendezői: 2019-ben Doha (Katar), 2017-ben London (Egyesült Királyság), 2015-ben Peking (Kína), 2013-ban Moszkva (Oroszország), 2011-ben pedig a nem főváros, de több mint 2,5 millió lélekszámú Tegu (Dél-Korea). A „kakukktojás” a következő rendező, az Egyesült Államokban található Eugene. Amely idén rendezte volna, de már eldőlt, hogy jövő nyáron lesz. A város népessége ugyan kisebb, mint Debrecené, viszont Eugene közel 40 éve a „világ atlétikai fővárosa”. Köszönhetően annak, hogy az atlétikában vezető világhatalom Egyesült Államok legrangosabb versenyeit rendre itt rendezik meg, hisz „a város rendelkezik az Államok legkiterjedtebb futópályáival”. S ráadásul innen indult a világ egyik legnevesebb, talán legnevesebb sportszergyártó cégének karrierje.

Mint egykori atléta, pár évtizede figyelemmel kísérem az általam nagyon tisztelt sportág fejleményeit, ám sajnos az eredményességi görbe jó fél évszázad óta lefelé görbül. A mai fiatalok el sem hinnék, hogy anno legalább egy olimpiai aranyérmet rendszeresen nyertek atlétáink. Mi több, olyan szurkolótábora volt, akár nyolcvanezer drukker látogatott ki a még az állóhelyes Népstadionba. S a magyar atlétika fénykorában egy országos bajnokságra is összejött 15-20 ezer ember a lelátókon. Ennyi (esetleg kicsivel több) reálisan manapság legfeljebb a külhoni vendégszurkolókkal együtt remélhető.

Kérdés, érdemes-e az országnak 200 milliárdot, illetve vélhetően – sportesemény esetében ismét a tervezettnél – jóval többet áldoznia azért, hogy a német, olasz, francia, brit vendégek, ha eljönnek egyáltalán, nemzeti sikereiknek magyar földön örülhessenek.

Ám talán, amennyiben maga a sportág olyan népszerű lenne több magyar városban, mint például a jégkorong, akkor ésszerű lenne valamikor a távoli jövőben a vébé rendezés. Bár a nemzetközi jégkorongszövetség egyelőre és még jó ideig nem látja ehhez elég eredményesnek és kiegyensúlyozottnak a magyar szereplést, ahhoz, hogy belátható időn belül nekünk ítélje az A-csoportot. A példával jelezni szerettem volna, hogy nem a csúcsrendezvényeket ellenzem. De legalább hazai közönségigény legyen rá. Egyúttal olyan sportág legyen, amely kapcsán, nem fognak újabb méregdrága létesítményeket felhúzni.

Ugyanakkor a mostani politikai vita – a HVG szerint legalábbis – eleve feleslegesnek tűnik: „A nemzetközi szövetség mint jogtulajdonos az, aki eldönti, hol és milyen feltételek mellett rendezik az eseményeit. Egy, a hvg.hu-nak nyilatkozó szakember szerint az érdeklődőkkel ilyenkor külön ülnek le tárgyalni, az adott országot pedig az érintett nemzeti sportszövetség mint lehetséges szervező képviseli. A politika csak ezután jön a képbe: amennyiben a sportszervezetek között egyetértés van, a pályázat elnyeréséhez garanciákat kérnek az adott ország vagy város vezetésétől. Karácsonyék problémája ebből fakadhat, magyar közigazgatási részről ugyanis csak a kormány szerepel a szerződésben, és az ő feladatuk a rendezvény anyagi és humán-erőforrásait biztosítani. Az tehát, hogy ezen felül milyen politikai megállapodásokat köt a kormány, a sporteseményt tekintve részletkérdés: a vb-rendezésben kizárólag az vetődik fel, hogy Orbánék meg tudják-e teremteni a szükséges feltételeket, vagy sem.”

Mint ahogyan két éve is alighanem ugyanez a forgatókönyv volt érvényben, a debreceni önkormányzat akkori döntése legfeljebb jelképes gesztusnak, s nem komolyan vehető szándékként értékelhető. Hisz azon felül, hogy a város nem áll készen ilyen világverseny megrendezésére, az adott eljárásrend szerint éppen a helyi önkormányzat a legutolsó a sorban, amely képviselőit esetleg megkérdeznék rendezési szándékaikról.

Mindenesetre papírforma szerint máig érvényes a korábbi kinyilatkoztatás: „2019 novemberében hozta Debrecen nyilvánosságra, hogy szívesen megrendezné az atlétikai világbajnokságot, amennyiben Budapest mégsem vállalja a rendezvényt. A cívis város képviselő-testülete 2019 november 7-én írta alá a szándéknyilatkozatot, amit a legtöbb ellenzéki politikus is támogatott” – írta a Debreciner.

Summázva, miután két év eltelt a fenti önkormányzati ülés óta, s ami fontosabb, már csak szűk két év áll rendelkezésre a feltételek megteremtésére, kevesebb esélyt látok rá, mint arra, hogy egy teljesen esélytelen magyar atléta a belátható időben aranyérmet nyerjen valamelyik felnőtt világversenyen. Ráadásul az időtényező most a szokásosnál jóval többet nyom a latban, mint „normális” években. Hisz a világjárvány miatt sokkal több világeseményt kell és kellett elhalasztani, mint amennyit az eredeti időpontban sikerült lebonyolítani. Jellemzően üres vagy részben lezárt lelátók előtt. Amely a rendezvényre várt külföldi, s a vendégszurkolóktól remélt és kalkulált bevételt gyakorlatilag semmissé tette a rendező ország számára. S az egyelőre valós opció bármilyen világesemény kapcsán, hogy a rendezők legbiztosabban a költségekre számíthatnak. Míg a bevételekre, még a tévés reklámszerződéseket figyelembevételével is, felettébb visszafogottan.

Igaz, bármilyen magyarországi beruházásról legyen szó, az ablakon kidobott pénzt nálunk mindig meg szokta találni valaki.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!