Mottó: A szó szentsége azon bíró, mely uralkodó és nép közt ítél, s ha az egyszer megsemmisül, hiába szól: a törvény – s minden társasági rend – és szerencsének vége. Széchenyi István

Kezdjük most úgy, hogy klasszicizmus, felvilágosodás, romantika. Nagyon pontosan kell nevelni az elmét! – mondták valaha a magyar klasszicisták. A magyar romantikusok ezzel szemben határozták meg magukat! Ők az érzelmekre, a pátoszra helyezték a hangsúlyt. Elfordultak a l’art pour l’art általános európai romantikai irányzattól, és azt mondták: a művészetnek kell vezetni a kultúrát. A kultúrának kell vezetnie az őt gyakorló népet. Tegyétek hivatalossá a magyar nyelvet! Elég volt a latin nyelvű iskolákból, a német nyelvű közigazgatásból.
Hogy miért írok ilyen „okosságokat”? Vágjunk hát bele!

A jelenlegi kormány és a követői igen jó propagandát művelnek. A jobboldali politikusok egyszerűen fogalmaznak, időszakonként egy-egy témára fókuszálva. Nincs náluk olyan, hogy „ÉN”! Orbán Viktor sohasem mondja azt, hogy „ÉN”! Amikor elveszítette a választást, akkor is – bár belül bizonyára össze volt törve – kiállt a pódiumra, és kb. azt mondta, hogy MI most hátrányba kerültünk, de MI együtt a MI hazánkért, mindent meg fogunk tenni, hogy Magyarország újra méltó legyen önmagához! Nem így mondta, de lelkesítő szövegével reményt adott az őt követőknek, amit aztán négy év alatt „csúcsra járatva” milliószor elismételt.

Náluk a „MI” a kulcselem, ami köré szimbolikát és esztétikát építenek. Mi vagyunk együtt a magyarok! Miénk a nemzeti színű zászló! Sok nemzeti színű zászló álljon a hátunk mögött! MI nem vagyunk határok közé szoríthatók! MI együtt vívjuk meg a harcainkat! MI több mint ezer éve itt vagyunk. A semmiből építettünk magunknak egy országot! Együtt Brüsszel ellen is megvédjük az országot! MI erősek vagyunk! MI keresztények vagyunk! Megtámadták Magyarországot! (Nem minket, a kormány tagjait, az országot vezető Fideszt, hanem MINKET, a magyarokat.)

A keresztény elem szolgálja most az összetartozás eszményének egyik legfontosabb manifesztációját. És jól csinálják! Rásegít erre a „menekültek áradata”, akiket MI nem akarunk befogadni, mert MI, nem akarjuk feladni a MI kultúránkat, a MI békénket MÁSOK kedvéért! Működik. Nagyon tudatos elképzelés lehetett az is, hogy az országvezetésbe bevonták a kereszténydemokrata szimbolikát eredendően viselő KDNP-ét, amely a keresztény értékek mentén – megerősödve persze a sok állami támogatástól –, végül is a templomokat közösségi térként tudja felhasználni. Igen sokan nem is ismerik a Bibliát, de próbálják megismerni, próbálnak az erőshöz tartozni, próbálnak felnőni egy keresztény értékrendhez, hisz megtapasztalhatták, hogy csak azok haladnak, akik megt tudnak felelni egy olyan hierarchikus rendezettségnek, mint a Nemzeti Együttműködés Rendszere! Augusztus 20-át most a monumentalitás és a keresztény jelképek, szimbolikák ikonikus tárháza jellemezte az ezeréves múltra visszatekintő installációk által. Ez is egy komoly üzenet az egyszerű gondolkodású embereknek!

Ezekből az elemekből és esztétikából következik az, hogy az emberek nem gondolkodnak! Minek? Hipnotikus állapotukban elhiszik, hogy tartoznak valahová, ahol szívesen látják őket, senki sem magányos, aki a Fidesszel tart a jövő felé vezető úton, és annál értékesebb ő maga is, ha vallja a keresztény eszmei világot, amibe nem fér bele semmiféle más vallás, és elég erősnek érzi magát a többiekkel ahhoz, hogy bármiféle politikai nyomásnak, bármiféle jövőbeli népünket ért támadásnak ellen tud állni. Ő az egész része! Nem lóg ki a sorból! Minden magyar és egyszerű! Mi kell ennél több? Különösen úgy, hogy hitelekből, gazdasági hazardírozások által, a sok-sok milliárd forintnyi tartozás ellenére, gazdasági növekedést tud elérni a kormány, akár a statisztikák púderezésével is. És ők tudják, mikor kell adni, és mennyit. Patikamérlegen kimérve! Dehogy is gondolnak abba bele az emberek, hogy hány társuknak nem volt munkája, mert bezárták a munkahelyeiket! Dehogy is érdekelte őket, hogy mindenfelé külföldre adományoz a magyar kormány, szórja a pénzt a kipcsakokra meg valamiféle újkrumplira, esetleg víztisztítókra sokezer mérföldre, vagy bármi másra.

Itthon félpénzért lehet felújítani a házamat! Ez érdekli a magyart!

Hogy milyen drága az építőanyag? Arról biztosan Brüsszel tehet, még csak nem is klímaválság, mert az olyan érthetetlen dolog! Viktor azonban biztosan nem! (Ebben van is igazság, mármint, hogy nem Orbán Viktor tehet róla. Az, hogy várható volt, az már senkit sem érdekel.) Félpénzért kiénekelte a kormány a megtakarításaikat a még tehetősebbek zsebéből, még gazdagabbá téve őket. Ingyen ajtó, ingyen ablak, félpénzes napelemek után jól jön ez sokaknak! Ilyen a magyar, szereti az egyszerű dolgokat! Belehajszoltak bennünket egy kis hitelbe, és aztán, mi van? Semmi. Fejlődünk, nem? A pandémia idején tönkrementek pedig majd fizessék csak ki a moratóriumiot, az elmaradt lakbért, és ha nem sikerül, akkor már nem is magyarok! Majd a végrehajtó hajléktalanná teszi őket, akiket üldözhetünk! Úgy is olyan büdösek! Az az Iványi vagy ki, az a hibás! Miatta mászkálnak buszokon ezek a férgek! Ágyi poloskát lehet tőlük kapni! Üldözzük ki őket Budapestről! Ja… Ezt még nem mondták, de így gondoljuk! Majd ha mondják, meg is tesszük!
Szóval így megy ez Hungáriában!

Hogy miben más az ellenzék?

Túl sokat mond. A közös kommunikációjukban nincs semmi egységes. Sőt most még nincs is közös kommunikációjuk, ami nagy hiba! Az előválasztások nem arról szólnak, hogy hat vagy hét ellenzéki jelölt közül válasszunk, mert ilyen színes a paletta, hanem arról, hogy ki kinek a javára lép vissza. Ez számomra visszataszító. Végül is nem én döntök, hanem a pártok arról, hogy kikből választhatok. Oda a népi motívum! Azt sem igazán értik meg, hogy egy hipnotizált országban nem sokra mennek az Örömódával és az Európai Uniós zászlóval. Kell, de keretbe kéne ágyazni! Nincsenek „egymondatos” üzeneteik. Majd ezt meg ezt tesszük, „meg így leváltjuk”, „úgy felelősségre vonjuk” szlogenek valahogy nem a saját arculatukat tükrözi vissza, hanem valamiféle megfelelési kényszerküszöböt, amit nem képesek átlépni külön-külön. Nincs egy értelmes médiafelületük, mindenki különc. Nincsenek elérhető, jól beharangozott közösségi tereik, és sajnos túl sok követőt sem láttam országszerte! Miért is kéne elhinnem, hogy az előválasztás után lesz saját arculatuk, céljaik, elgondolásuk ezzel az országgal 2022. év áprilisáig?

Rá kellene jönniük, hogy ők is magyarok! Igenis a magyar zászló és egyéb magyar szimbólumrendszerek az ő tulajdonuk is. Egy rövid történet a közelmúltból: a melegfelvonulást egy garázda kis csoport a magyar zászlók lengetésével és a „Ria, ria, Hungária!” szurkolói jelmondatával akarta megzavarni. A megzavarás zavarodottsággá vált, amikor a másik oldalról néhányan a magyar zászló lengetése mellett tiszta szívből ordítva „Ria, ria, Hungária!” jelmondattal válaszolt nekik, és mosolyogva közeledtek feléjük.

Mit is írtam a magyar romantikusokról? Az ezeréves visszatekintés helyett – amit jó éllel alkalmaznak amazok az összetartozás hipnotikus megerősítéshez – törjék fel a magyar politikai diót, idézzék Petőfit a XIX. század költőivel, Deákot a magyarságával és Széchenyit, aki képes volt meginteni Kossuthot a radikális nézetei miatt. Széchenyi, aki behozta a világot Magyarországra, vagy éppen bekötötte azt Európa vérkeringésébe, bizonyára képes lett volna arra, hogy leleplezze az egybites szmájlis politikai reklámtáblákat, az egymondatos semmitmondást, vagy rávilágítson a maga karizmatikus egyéniségével arra, hogy ki hogyan lehet igazi hazafi. Most én egyet sem látok se pro, se kontra.

Hogy mire alapítom a jegyzetem címét?
Valószínűleg Széchenyi is észrevenné, hogy a nagy modernitás látszata mögött tulajdonképpen egy visszarendeződés zajlik, ami talán annyiban nem igaz, hogy banánköztársaság még az Orbán Viktor vezette Fidesz előtt nem létezett Magyarországon! Túl sok és túl gyors az, amit a kormány a népakarat égisze alatt, jó diktátor módjára tesz. Gyökerestül felforgatta a jogrendet, személyekre szabott törvényeket, egypárti demokrataként hozott magának saját alkotmányt, és olyan politikai helyzetet teremtett, amiben már azt sem tudják a polgárok, hogy fiúk vagy lányok (politikai szempontból). Egyébiránt már az is kérdés, hogy ki a fiú, ki a lány, ki kivel bújik ágyba, ki mit mond el nyilvánosan. Tiszta 1984, mindig vannak közös ellenségképeink! Csak itt az orwelli középen lévők még nem alkalmasok a felül lévők elpaterolására, jelenleg. Széchenyi az az ember volt, aki látta a nemesség változásának gátjait, tudta, hogy a feudalizmusból való indusztrializmusba (a kapitalizmus előszobájába) való átmenet csak egy gazdaságilag erős országgal lehetséges. Ez az ország gazdaságilag nem erős, csak látszatra. Itt is van kétezer zöldbáró, amelyik uralja a termőföldet, csak a maga javára és megélhetésére, és itt is vannak gátlástalan bankárok, akik milliónyi embert tettek tönkre. Ez az ország gyenge, gazdaságilag kiszolgáltatott.

Ergo ha Széchenyinek szavaznia kéne, véleményem szerint inkább kockáztatná meg a vegyes összetételű, olykor egyhelyben toporgó, de a modernitás talaján álló romantikusokat, akik egyszer képesek lesznek a pátosszal teli Petőfi és a centralista-liberális Deák nyomdokaiba lépni, akik talán képesek lesznek arra is (néhány hatalomátvételi kísérlet után), hogy kivezessék a tőmondatokkal és szimbólumokkal egybites szintre aljasított embertömeget ebből az atavisztikus harácspolitikából.
Remélem, hogy még megérjük együtt Magyarország igazi egységét ezen a 93 030 négyzetkilométeren!

Bizonyára sokaknak nem tetszik, amit írtam, de hajazva Madáchra, azt mondom: „nem adhatok mást, csak mi lényegem”.

Gondolkodjanak el ezen! Kellemes hétvégét kívánok!