– Kiállhatatlan egy asszony. Parancsolgat folyton. Pedig hát én is egyedül élek, mégsem vagyok kiállhatatlan. – Nem vagyunk egyformák, Marika. – Én nem szoktam hallgatózni, de a konyhám ablaka pont az udvarukra nyílik. Aztán ha akarom, ha nem, hallom, miről beszélnek. Juli volt itt segíteni neki, pedig neki aztán tényleg nem lenne kötelessége. Ő Emma testvérének a felesége. Pedig már rég nem él az ura se, mégsem hagyta cserben ezt az asszonyt. Szóval hallottam, hogy Emma mondta Julinak, hogy menjen el vajért a boltba akkor rögtön. Juli meg visszakérdezett, hogy „a te szótáradban a kérem vagy a légy szíves nem szerepel?” Nagyon igaza volt. Aztán másnap reggel láttam, hogy nagyon feldúlt, és becsapta maga mögött a kaput. Azóta Emma egyedül volt. Még a kutyát sem etette. Itt vonyított már szegény. Az i-re tegnap este tette fel a pontot. Engem hívtak telefonon, hogy engedjek be az udvaromon keresztül valakit, mert Emma elesett, és nem tud felkelni. Biztos megint édességet evett, aztán a cukra bánta. Titokban falta a cukorkát, és nem érdekelte, hogy attól van rosszul. – Istenem! És mi lett vele? – Hát kijött az orvos, rögtön hívta a mentőket. Nagyon összetörte magát. Ma már hívott a fia, akivel már szintén évek óta nem beszélnek, hogy Emma sztrókot kapott, ide már nem valószínű, hogy visszajön valaha, intézi az idősek otthonát. El fogják vinni a kutyát is, kérte, hogy dobjak már át neki valamit enni. Most hozok neki párizsit a boltból. Nincs nekem feleslegem. – Csak így ne járjunk mi is! – …
KÖZTÜNK ÉLNEK
Marika néni
– Kiállhatatlan egy asszony. Parancsolgat folyton. Pedig hát én is egyedül élek, mégsem vagyok kiállhatatlan.
– Nem vagyunk egyformák, Marika.
– Én nem szoktam hallgatózni, de a konyhám ablaka pont az udvarukra nyílik. Aztán ha akarom, ha nem, hallom, miről beszélnek. Juli volt itt segíteni neki, pedig neki aztán tényleg nem lenne kötelessége. Ő Emma testvérének a felesége. Pedig már rég nem él az ura se, mégsem hagyta cserben ezt az asszonyt. Szóval hallottam, hogy Emma mondta Julinak, hogy menjen el vajért a boltba akkor rögtön. Juli meg visszakérdezett, hogy „a te szótáradban a kérem vagy a légy szíves nem szerepel?” Nagyon igaza volt. Aztán másnap reggel láttam, hogy nagyon feldúlt, és becsapta maga mögött a kaput. Azóta Emma egyedül volt. Még a kutyát sem etette. Itt vonyított már szegény. Az i-re tegnap este tette fel a pontot. Engem hívtak telefonon, hogy engedjek be az udvaromon keresztül valakit, mert Emma elesett, és nem tud felkelni. Biztos megint édességet evett, aztán a cukra bánta. Titokban falta a cukorkát, és nem érdekelte, hogy attól van rosszul.
– Istenem! És mi lett vele?
– Hát kijött az orvos, rögtön hívta a mentőket. Nagyon összetörte magát. Ma már hívott a fia, akivel már szintén évek óta nem beszélnek, hogy Emma sztrókot kapott, ide már nem valószínű, hogy visszajön valaha, intézi az idősek otthonát. El fogják vinni a kutyát is, kérte, hogy dobjak már át neki valamit enni. Most hozok neki párizsit a boltból. Nincs nekem feleslegem.
– Csak így ne járjunk mi is!
– Ki mint vet, úgy arat. Laci fiam pont a múltkor mondta, hogy ugyan nagyon rossz már a lábam, de legalább az eszem a helyén van. Anyám már 60 évesen nem beszélt nyomon. Engem hívott mamának, mikor ápoltam. A testvéreim akkor hitték el, hogy tényleg nincs jól, mikor egy éjszaka nagy késsel a kezében verte a kerítést, hogy a disznó már le van ölve és senki nincs ott, aki feldolgozná. Onnantól nem mertük egyedül hagyni. A karjaimban halt meg..
– Tudom, Marika. Na, megyek, mert így nem haladok. Fut a ház otthon.
– Igen, én sem haladok, ne gondold. Ilyenkor már rég a kertben akartam kapálni, de úton-útfélen megállít valaki.
– Ismerős. Szia akkor!
– Szervusz!
Gubányi Zsófia további írásai itt olvashatók: KÖZTÜNK ÉLNEK
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!
